“Szó szerint sírtam az örömtől” - idézte fel James Diggle cambridge-i professzor, hogy mit érzett, amikor 15 évnyi folyamatos szótárírás után leadta a kész kéziratot a nyomdába, hogy összesen 23 év elkészítés után elkészülhessen a modern kor első ógörög-angol szótára.Az ógörög nyelv és kultúra iránt érdeklődő britek többsége majdnem kétszáz éve nyúl ugyanahhoz a szótárhoz, ha egy szó jelentésére kiváncsi. 1843-ban adták ugyanis ki az utolsó ógörög-angol szótárat Nagy-Britanniában, amit a HG Liddell-Robert Scott szerzőpáros 1889 rövidített formára sűrített Intermediate Greek-English Lexicon címen.John Chadwick 1997-ben vetette fel, hogy az elavult definíciók és a néha már értelemzavaróan prűd viktoriánus megfogalmazások miatt ideje lenne a ráncfelvarrásnak. Végül is addigra szinte az egész XX. század új görögszótár nélkül pergett le. Chadwick ötévesre becsülte a végül jó 23 évesnek bizonyuló munkát. Az egész azért tartott ilyen sokáig, mert a szótárszerkesztő bizottság elég hamar rájött, hogy a Liddell-Scott menthetetlenül elavult, de nemcsak a szócikkek megfogalmazásai, hanem az egész szemlélete és szerkezete miatt is. Ezért úgy döntöttek, hogy először az első betűtől az utolsóig újraolvassák a szótár alapjául szolgáló szinte összes eredeti irodalmi művet, Homérosztól és második századi szerzőkig, majd mindent újraírnak.Az új mű a Cambridge Greek Lexicon címen fut, kétkötetes, 1500 oldalas és 37 ezer szót tartalmaz 90 ógörög szerzőtől. Mivel a cél a közérthetőség és az élő angol nyelv használata volt, nem finomkodtak az ógörög szerzők által előszeretettel használt szexuális jelentésű, vagy direkte trágár szavak esetében sem. Illetve az olyanoknál, amik ma már a nem igazán számítanak illetlenségnek, de a viktoriánus illemkódex szerint leírhatatlan szavak voltak. A Liddell és Scott által még “könnyít magán, elvégzi a dolgát”-ként definált χέζω ige az új szótárban már "székel, szarik" formában szerepel. A βίνέω a “tiltott érintkezésre lép” helyett az új kiadásban már “baszik”. A λαικάζω igét Liddell és Scott még a “to wench” igével írta le, ami a korabeli angolban nagyjából “buja nőszemélyekkel hetyeg” jelentésű volt, az új szótár szerzői azonban elárulják a két évszázada csúnyán megvezetett brit tudósoknak, hogy ez valójában annyit tesz, mint fellációt végrehajtani, amit a kortárs cambridge-i professzorok a “faszt szopni” formában is leírnak a nehezebb fejű ógörög szakosok kedvéért. Modernizálták a simán csak elavult definíciókat is, a βλαύτη például “a gigerlik által viselt papucsfélé”-ből “egyszerű lábbeli, papucs” lett.Az új szótár abban is szakít az előddel, hogy a szócikkeket nem az adott szó első irodalmi előfordulásával, hanem a szó eredeti jelentésével kezdik. “Vegyünk például a πόλις szót, ami sokaknak “polisz” formában ismerős” - magyarázta Diggle. “A szócikkünk bemutatja, hogy hány jelentésárnyalata van a szónak. Az eredeti jelentése “fellegvár, akropolisz” volt, hogy később általánosabb “város, település” illetve “vidék, földterület” értelemben is használják, a klasszikus korban pedig specifikusan a “város mint politikai entitás, városállam”, illetve a városlakókra utalva a “polgárok közössége” értelemben.Amikor a Guardian újságírója kissé provokatívan megkérdezte Diggle-t, hogy milyen szótárat tervez írni legközelebb, egymás után ötször kimondta, hogy “nem”, majd így fejezte be: “Elképesztően nagy megkönnyebbülés és öröm volt befejezni. Az elmúlt 15 évben nem csináltam semmi mást, tényleg ez uralta az életemet.”