Június első vasárnapja pedagógusnap, emiatt Orbán Viktor levelet írt a pedagógusoknak, erről Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófőnöke tájékoztatta az MTI-t. A levélben az áll, hogy miniszterelnök szerint a nehezített körülmények ellenére a pedagógusok, valamint a nevelést és oktatást segítő dolgozók is példamutató munkát végeztek a vírus elleni küzdelemmel járó kényelmetlenségek és veszélyek dacára is. Azt írta, az oktatók, nevelők „nagy találékonysággal helyettesítették a személyes jelenléten alapuló munkát, így a tantermen kívüli, digitális munkarend idején a gyermekek számára nemcsak a tanórákon elsajátítható tudást sikerült átadniuk, hanem a lehetséges mértékben a személyiségfejlődésükhöz szükséges nevelési folyamatokat is kézben tartották”.A levélben az MTI szerint azt is megemlítette, hogy „a munkakörülmények javítása érdekében a kormány folytatja a megkezdett fejlesztéseket, melyek a járvány időszakában az oktatáshoz hasonlóan egyetlen napra sem álltak le, és mindent elkövetnek, hogy a pedagógusok munkájának megbecsültsége tovább növekedjen”.Orbán levelével egyidőben a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) is kiadta pedagógusnapi köszönötőjét, amiben úgy fogalmaznak, a pedagógusok bebizonyították, hogy „nem mindennapi körülmények között is hivatásukat, a gyermekek jövőjét tekintik legfontosabbnak”, pedig „bérük nemigen tükrözi megbecsülésüket, ráadásul az oktatás rendszerét főként az idősebb pedagógusok, munkatársak cipelik a hátukon, a fiatalok a jobb megélhetés reményében nem tolonganak a pályán”.A PSZ arról is ír, hogy saját eszközeikkel küzdöttek „az oktatásban dolgozók, a gyermekek biztonságáért, a mindennapos hőmérőzésért, a tesztelésért, a krónikus beteg pedagógusok otthoni tanítási lehetőségéért, a 100 százalékos táppénzért, az óvodák, iskolák zárásáért, az oktatásban dolgozók, a pedagógusok mielőbbi oltásáért”. Hozzátették, van, amit követeléseik közül teljesített a kormány, mást viszont nem, vagy csak nagyon későn.„Elvesztettünk csaknem 100 oktatásban dolgozót: imádott óvónőt, szeretett tanítót, tanárt, oktatót, igazgatót. Pontos adatok nincsenek halottainkról (hiába kértük), a számok egyébként is csak elfednék a lényeget. Ennél sokkal fontosabb, hogy fényképük, emlékük, mosolyuk, hangjuk megmarad a tanáriban, kollégák, gyermekek, diákok szívében. Hátrahagyták munkásságukat, intelmüket, osztályaikat, csoportjaikat, saját családjukat. Hősök ők mindahányan, akik életüket adták az oktatásért, mi pedig örököseik vagyunk, akiknek kötelessége a jövőt építeni! Nagy feladat vár mindenkire, aki a pályán maradt!”