Szerda este, a szinte már menetrendszerű hosszabbítás után eldőlt, hogy vasárnap este Olaszország és Anglia játszhat a Wembleyben az Európa-bajnokság döntőjében.Egyszer volt 1992Az angolok vérrel, verejtékkel kis bírói segítséggel és szerencsével végül le tudták nyomni a dánokat. Hiába szereztek vezetést a dánok az EB legelső szabadrúgásgóljával még az első félidőben, az angolok gyorsan egyenlíteni tudtak – az EB tizedik öngóljával.Ez a gyors egyenlítés volt a meccs kulcspillanata, innentől kezdve valahogy egyértelműnek tűnt, hogy ez a meccs már nem lesz a dánoké. A 90. percig még kitartott a lelkesedésük és az erőnlétük, a hosszabbításra viszont nem maradt abból a plusz energiából, amit Eriksen kvázi-tragédiája adott nekik.És pechük is volt. A 103. percben Sterling elesett a dán tizenhatoson belül, és hiába nem volt egyértelmű még a VAR visszajátszásaiból sem, hogy ki szabálytalankodott ellene, ha egyáltalán bárki, a bíró megadta a büntetőt. Amit Kane belerúgott Schmeichelbe, a kipattanót viszont már be tudta pofozni.A célegyenesig úgy tűnt, hogy 29 évvel az 1992-es csoda után az egész futballvilágot maguk mellé állító dánok ismét eljuthatnak a csúcsra, de végül az utolsó előtti lépcsőfokon már nem jutottak túl. Anglia viszont 1966 óta először, 55 év szenvedés után ismét ott lesz egy nagy torna döntőjében. Abban a Wembleyben, ahol annak idején, szintén egy minimum vitatható bírói döntés segítésével, le tudták győzni a világbajnoki döntőben a németeketA döntő eléMajd vasárnap kiderül, hogy pontosan milyen forgatókönyv szerint zajlik a döntő. Előzetesen viszont az tűnik a legérdekesebb kérdésnek, hogy az angolok rá tudják-e kényszeríteni az akaratukat, egyáltalán megpróbálják-e rákényszeríteni az akaratukat az EB eddigi meccsein legkiforrottabb, legmagasabb színvonalú focit játszó olaszokra. Ha Gareth Southgate úgy dönt, hogy megpróbálja irányítani a döntő alakulását, nem csak a szerencsében és az ellenfél hibáiban bízik, érdemes alaposan átnéznie, hogy tudta Luís Enrique spanyol válogatottja rákényszeríteni az akaratát Roberto Mancini csapatára. Muraközy Balázs elemzése szerint a kulcs ehhez a spanyol presszing volt, ami elsősorban az olasz labdakihozatalok kulcsembereit, a két hatost (Jorginho, Verratti) és Bonuccit igyekezett kikapcsolni. Őket többnyire nagyon szorosan, sokszor embert fogva őrizték.Vajon Southgate megpróbálkozik valami hasonlóval? Vagy ez teljesen rossz kérdés, mert neki nincs egy Busquets-Koke-Pedri középpályája? Vasárnap este kilenckor, na jó, háromnegyed tizenegykor, na jó, a tizenegyesek után valamivel, de még éjfél előtt kiderül. Végre valami újA válogatott tornákon egyre kevésbé látunk nagy újdonságokat – a legjobb csapatok és a legravaszabb edzők ma már mind a klubfociban vannak. Az Európa-bajnokságokra maradnak a gyorsan begyakorolható, nem hónapokon át csiszolt kis trükkök. Rory Smith, a New York Times szakírója szerint ilyenek a furcsa sorfalvariációk. A sorfalak mögé a földre fekvő „krokodil” látványát már megszoktuk, de ezen az EB-n felbukkantak a szabadrúgás elvégzője által épített falak is.Jó példa volt erre a tegnapi meccsen Damsgaard szabadrúgásgólja. Elsőre csak annyi látszott, hogy mintha Pickford kapus nagyot lepkézett volna, utólag viszont már világos, hogy ehhez nagyban hozzájárult az a három dán, akik előbb az angol fal mellett álltak fel, majd a rúgás pillanatában már bemozogtak elé.