Publikálták a vadászati világkiállítás hivatalos dalát, amit a Kerekes Band és Baricz Gergő adnak elő. A zene klassz, a szám kifejezetten jó is lehetne, de a Csodaszarvas-legendát feldolgozó szöveg néhol kissé furcsa hatást kelt. Mintha a szerző hiányzott volna töri- és magyarókáról - ami rockerek esetében persze nem ritkaság. Baricz például azt énekli, hogyHé, csodaszarvas, hazahoztál / Hé, körülöttünk Magyarországpedig csodaszarvas a keleti nyitás jegyében nem Magyarország területére, hanem az orosz-ukrán határra, az Azovi tenger térségébe vezette a proto-Kovács Zoltánokat. De az mindenképp dicséretesen önkritikus, hogy egy vadászati kiállítás hivatalos dala egy elbénázott vadászatról és a vadászokat megszívató párosujjú patásról szól. A hivatalos dal klipjében visszatér két régi ismerősünk, a világkiállítás korábbi videójából megismert Fajsz és Kurd, a két csintalan ősmagyar, akik már megint rájártak a légyölő galócára, a gomba pedig azt súgta nekik, hogy vadásszanak. Hőseink a pszichoaktív iboténsav, muszcimol, muszkarin, muszkazon és muszkaridin együttes hatására megint teljesen megfeledkeznek a vadászat legalapvetőbb szabályairól is és vadul csörtetve rohannak a távolból ordító Titokzatos Zsákmányállat felé. A Lényt sokáig nem látjuk, de a két szereplő fejtartása alapján ez a példány is 8-24 méter magas lehet.Amikor meglátjuk, hogy valóságban szarvast - talán megaszarvast - üldöztek, akkor már úgyis mindegy, mert a hőseink annyira kicsinálják magukat, hogy konkrét hallucionációk kezdik gyötörni őket. Előbb kinő egy kisebb erdő a szemük láttára, majd a szárazföldön fognak maguknak ebédre kecsegét, hogy a delírium csúcs- vagy mélypontján úgy lássák, mintha kigyulladt volna a szarvas agancsa. Ősdumbtól és Paleodumbertől úgy búcsúzunk, hogy néznek bután, mint külsős jelentkező a kommunikációs tenderen. Jó dal, jó koncepció, már csak a kiállításnak kéne megnyitnia.