Az amerikaiak által két évtizeden át építgetett Afganisztán villámgyors összeomlása, a tálibok hatalomra jutása az egész világot felkészületlenül érte. A Közép-Ázsiában hirtelen kialakult új viszonyok a nagyhatalmakat különböző kihívások elé állítják. Míg az EU az esetleges menekülthullámtól retteg, Amerika a renoméján esett csorbát kénytelen kikalapálni. Kína és Oroszország, az Afganisztán közvetlen szomszédságában meghatározó két ország, egészen másfajta problémákkal küzd. Peking baráti kapcsolatokról üzent a táliboknak, de közben egyáltalán nem biztos, hogy örül a hatalomátvételnek – írtuk keddi cikkünkben. Moszkvában még ennél is rosszabbak a kilátások. Míg a kínaiak a nyilvánvaló biztonsági kockázat mellett a gazdasági lehetőséget és a nyugatra vezető utat is láthatják Afganisztánban, addig az oroszok számára az ország gyakorlatilag semmi hasznot sem ígér, gondot viszont annál többet. Pedig a tálibok előrenyomulását, majd Kabul gyors elestét a világon sehol sem kommentálták olyan gúnyosan, mint az orosz propagandacsatornákon. Az amerikaiak kivonulása után az általuk épített afgán kormány és hadsereg három hónapig sem bírta, míg a szovjetek 1989-es távozása után az ő bábjaik három évig kihúzták – írták sok helyen, azt azért nem említve, hogy azalatt a három év alatt a Szovjetunió is szétesett, míg az Amerikai Egyesült Államoktól erre azért nem lehet számítani. Szemben a menekülésről és evakuálásról egyeztető nyugati hatalmakkal, az orosz külügyminisztérium a tálibok kabuli bevonulása közben is világossá tette, hogy ők nem gondolkodnak ilyesmiben. Miután a tálibok, akiket egyébként Moszkva is terrorszervezetnek tart, átvették a hatalmat, a kabuli orosz nagykövet arról beszélt, hogy„a helyzet Kabulban jobb, mint Ashraf Ghani elnök alatt volt. Úgy értem jobb a tálib terroristák alatt, mint Ghani alatt volt”.A higgadt, az amerikaiaknak és helyi csatlósaiknak odaszúró nyilatkozatok mögött azonban alig leplezve ott voltak az orosz aggodalmak is. Kínának ugyan van 90 kilométernyi közös határa Afganisztánnal, de az a legendásan kies Wakhan-völgy végében található, míg Oroszországnak ha közvetlen nem is, de az egykori szovjet tagköztársaságokon keresztül több mint 2000 kilométernyi szárazföldi határa van Afganisztánnal. A három érintett ország, Türkmenisztán, Üzbegisztán és Tádzsikisztán ma is különböző Moszkva által vezetett biztonsági-gazdasági társulások részei, Putyin Oroszországának legbelsőbb érdekszférájához tartoznak, külső határaik gyakorlatilag az orosz birodalom határai. Különösen problémás az 1350 kilométeres afgán-tádzsik határ, amelynek mindkét oldalán az Afganisztán lakosságának közel negyedét is kitevő tádzsikok élnek, és amely földrajzi adottságai miatt, a Pamír-hegység 7000 méteres csúcsai közt a világ egyik legnehezebben ellenőrizhető határszakasza. Ezeken a posztszovjet határokon kábítószer-, ember- és fegyvercsempészek is dolgoznak, akik ellen a gyenge és korrupt helyi fegyveres erők nem túl hatékonyak. Különösen Tádzsikisztánban, ahol a leggyengébb a központi hatalom. Az afgán határvidéken a Szovjetunió összeomlása óta is rendszeresen besegítettek orosz alakulatok, amelyek, akárcsak a három független ország névleg muszlim, valójában szekuláris diktatúrája, elsősorban az iszlamista befolyás beszivárgása és terjedése ellen dolgoztak. Bár Moszkvának nyilván nem tetszett, hogy afgán hátországában az amerikaiak próbálnak összetákolni valamiféle bábkormányt, abban legalább biztosak lehettek, hogy egy dologban egyezik az érdekük Washingtonnal: egyikük sem látja szívesen az iszlamistákat. Az 1980-as években az amerikaiak még támogatták azokat az afgán mudzsahedeket, akik az akkori megszálló orosz csapatok és helyi kommunista szövetségeseik ellen harcoltak, azonban azóta nagyot változott a világ, és az iszlamista terrorizmus közös ellenség lett. Hogy az oroszok mennyire tartanak a táliboktól, az már júliusban látszott, amikor a világ nagy része még oda sem figyelt Afganisztánra. Már július elején Moszkvában járt egy tálib küldöttség, néhány nappal később pedig a tádzsik fővárosban, Dusanbéban tárgyalt Szergej Lavrov orosz külügyminiszter, majd kollégája, a védelmi miniszter Szergej Sojgu. Hogy miről, az a posztszovjet hagyományoknak megfelelően nem igazán derült ki, de nem sok kétség fér ahhoz, hogy az afgán helyzet és a tádzsik határ téma volt.Egy nyugalmazott orosz ezredes már július elején arról beszélt, hogy a tálibok afganisztáni térhódítása veszélyt jelent Oroszországra és Közép-Ázsiára. Megemlítette, hogy a tálibok különböző terrorszervezetek harcosaival erősítettek, és hogy különösen aggasztja a könnyen átjárható afgán-tükrmén határ. Tádzsikisztánban júliusban, talán éppen orosz noszogatásra, 20 ezer tartalékos katonát mozgósítottak az afgán határ védelmére, az oroszok pedig több hadgyakorlatot is rendeztek az egykori szovjet tagállamokkal. Előbb júliusban egy orosz-üzbéget, majd augusztus 5-10 közt egy 1500 katona részvételével tartott orosz-üzbég-tádzsik hadgyakorlatot. Ezeknek nyilvánvalóan kettős üzenete volt. Egyfelől figyelmeztette a tádzsik és az üzbég katonai és politikai vezetést a helyzet komolyságára, másrészt megüzente az akkor már megállíthatatlannak tűnő táliboknak, hogy álljanak meg az ország határainál. Az egyetlen puskalövés nélkül szétszaladó afgán hadsereget viszont nem állították meg ezek a határok. Augusztus közepén mind Üzbegisztánba, mind Tádzsikisztánba szöktek át afgán katonák, ki gyalogosan, ki járművével, ki katonai repülőjével együtt. Csak Tádzsikisztánba 16 afgán katonai repülőgép érkezett augusztus első napjaiban. Feltételezhető, hogy az egykori afgán hadsereg katonái aszerint választottak célországot, hogy melyik népcsoporthoz tartoznak, hiszen Afganisztánban nem csak tádzsikok, hanem üzbégek is nagy számban élnek. A helyüket átvevő tálib alakulatokkal szemben az orosz álláspont nyitott, de gyanakvó. Sojgu védelmi miniszter például arról beszélt, hogy bíznak abban, hogy a tálibok betartják a velük kötött megállapodásokat. Az orosz külügyminisztérium afganisztáni különmegbízottja, Zamir Kabulov pedig azt mondta, hogy„Hosszú ideje tárgyalunk a tálibokkal a további fejleményekről hatalomra kerülésük után, és többször megerősítették, hogy tanultak a 2000-es évekből, és nincsenek külföldi ambícióik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy megnyugodhatunk. Egy ilyen rendszerváltásnál van vákuum, ahova más nemzetközi terrorszervezetek benyomulhatnak, és veszélyt jelenthetnek szövetségeseinkre.”Más terrorszervezetek alatt feltehetően az ISIS közép-ázsiai fiókszervezetére, az ISIS-K-ra utalt, akik mind a táliboknak, mind az azokat jelentős részben szponzoráló pakisztáni biztonsági szolgálatoknak esküdt ellenségei. Akárcsak Peking az ujgurokért küzdő ETIM esetében, úgy Moszkva is elősorban azt várja el a táliboktól, hogy megakadályozzák a volt szovjet tagköztársaságok felé terjeszkedésről álmodó ISIS-K térnyerését. Az oroszokat képviselő Kabulov szerint„Ami a tálibok hatalmának elismerését illeti, nem sietünk. Várunk és meglátjuk hogy viselkedik a rezsim … Akkor majd töröljük őket a terrorszervezetek listájáról.”