Augusztus 19-re az előző napokhoz képest semmi sem változott Afganisztánban. Az országban ugyanaz történik, amióta a tálibok a kabuli repülőtér kivételével az egész országban átvették a hatalmat. Míg a repülőtérrel csigalassúsággal zajlik a külföldi állampolgárok és a jó kapcsolatokkal rendelkező afgánok kimenekítése, az ország maradékában már a tálibok kezében a hatalom és a mindennapi élet irányítása. Békét ígérnek, nem bosszút. De ezt kevesen hiszik el nekik. A világ valódi és önjelölt Afganisztán-szakértői most egyszerre vitatják meg, hogy mi fog történni a tálibok Afganisztánjában, és hogy mit kellett volna máshogy csinálnia az országot villámgyorsan hátrahagyó amerikaiaknak. Egyre többen helyezkednek arra az álláspontra, amit Francis Fukuyama foglalt össze az Economistban, és ami nagyjából azt mondja, hogy az amerikaiaknak menniük kellett, de azért lettek volna jobb megoldások. Fukuyama szerint„A Biden-kormány hét hónapjának legnagyobb hibája az volt, hogy nem készültek fel Afganisztán gyors összeomlására. Bármennyire is váratlan volt ez, a kivonulást megalapozó döntések nem tűnnek valami bölcsnek, még akkor sem, ha utólag ez a kivonulás bizonyul a jó döntésnek.”Mark Milley tábornok, az egységes vezérkar főnöke is arról beszélt, hogy mennyire váratlanul érte őket Afganisztán összeomlása:„Sem én, sem bárki más nem láthatta, hogy egy ekkora hadsereg 11 nap alatt összeomolhat. Sokat fogjuk ezt utólag elemezni, de ennek még nem jött el az ideje.”Lehet, hogy tényleg se Milley, se senki más a környezetében nem tudta elképzelni, hogy a tálibok napok alatt lerohanják azt az afgán hadsereget, amit az amerikaiak két évtizede pátyolgattak. Ez elképesztő rövidlátásról tenne tanúbizonyságot. A másik lehetőség az, hogy Milley hazudik, és Washingtonban pontosan tudták, mennyit érnek afgán szövetségeseik. Ez sem megnyugtatóbb sem Afganisztán, sem a világ kilátásai szempontjából. Egérút a reptérenAbban viszont egészen biztosan igaza van Milleynek, hogy most vannak sürgetőbb ügyek Afganisztánban az összeomlás okainak, felelőseinek felkutatásánál. Maguknak az amerikaiaknak is bőven van mivel foglalkozniuk. A kabuli repülőtéren jelenleg körülbelül 5000 amerikai katona tartózkodik, egész Afganisztánban pedig még 11 000 amerikai állampolgár ragadhatott, sokan nem is Kabulban, hanem jóval a tálib vonalak mögött. Az amerikai katonák elsődleges feladata ezeknek az amerikai állampolgároknak az evakuálása lenne, de már ez is komoly nehézségekbe ütközik. Amint a tálibok bevonultak Kabulba, az amerikai követség, a többi nyugati ország külképviseletéhez hasonlóan, otthagyta a várost, és visszavonult a katonák által védett reptérre. Itt végzik a még végezhető dolgukat, ami elsősorban az amerikai állampolgárok távozásának segítése.A gond az, hogy a kabuli reptérről nem igazán tudnak senkinek segíteni. Előbb azt javasolták az Afganisztánban tartózkodó amerikai civileknek, hogy maradjanak biztonságos helyen, később pedig azt, hogy aki el akarja hagyni az országot, az fáradjon a kabuli reptérre. De azt a követség is hangsúlyozta, hogy nem tudnak segíteni a repülőtér megközelítésében. Az Afganisztánt elhagyni kívánó amerikai állampolgároknak így nem maradt más választása, mint megpróbálni önerőből eljutni a repülőtérre. A szerencsésebbeknek ehhez csak a még relatíve békés Kabulon kell átvágniuk, a többieknek viszont a már az amerikai csapatok kivonulása előtt sem biztonságos afgán vidéken. Akiknek sikerül eljutni a reptérre, és rendben vannak a papírjaik, azokat az azt védő katonák beengedik, és már tényleg csak egy katonai gép indulását kell megvárniuk.Mivel a kabuli repülőtér jelenti az ország utolsó kapcsolatát a külvilággal, napok óta afgánok ezrei igyekeznek felférni az innen induló repülőgépekre. Néhány napja még repülőgépeket megrohamozó, azokról lezuhanó embereket mutató felvételeken szörnyülködött a világ. Ezek mára megszűntek, mivel úgy tűnik, hogy a repülőtéren tartózkodó több ezer katonának sikerült megerősítenie annak védelmét.Ez azonban csak azt jelenti, hogy a szívszorító jelenetek kiszorultak a repülőtér kerítésén túlra. Innen folyamatosan érkeznek a képek a katonáknak könyörgő, kétségbeesésükben gyerekeiket nekik átadó afgánokról, az őket szép szóval vagy lövésekkel visszautasító katonákról. Akik menekülnénekA repülőtéren kívül rekedt tömeg jelentős része olyan afgán, akinek jó oka van a menekülésre a tálibok elől és/vagy normális helyzetben joggal reménykedhetne abban, hogy felszállhat egy Afganisztánt elhagyó gépre. Csak az utóbbi években az amerikaiaknak dolgozó afgánok számát tízezrekre becsülik – a közvetlen családtagjaik nélkül. Mellettük ott vannak kisebb számban a többi, Afganisztánban aktív nyugati országoknak dolgozó helyiek, akik szintén menekülnének. Sokuknak egyébként érvényes vízumuk is van külföldre, de mivel a kabuli repülőtérről kereskedelmi légijáratok már nem indulnak, csak katonai gépek, ezekre nem feltétlenül tudnak felszállni. Vannak hírek olyan afgánokról, akiknek sikerült kijutni az országból, köztük külföldieknek dolgozó tolmácsokkal és még popsztárokkal is, de ennél jóval több a hír olyanokról, akiknek nem sikerült elmenekülniük. Az idő pedig egyre fogy, ami csak még drámaibbá teszi a repülőtéren és környékén zajló jeleneteket. Az amerikaiak eredeti ígéretük szerint augusztus 31-ig befejeznék az evakuálást, bár Joe Biden elnök egy interjújában meglebegtette, hogy ha addig nem sikerül minden állampolgárt kimenekíteni, akár hosszabbíthatnak is. A nem amerikai állampolgárokról nem beszélt. Nincsenek pontos számok arról, hogy egy nap alatt hányan férnek fel a Kabult elhagyó, dugig tömött katonai repülőgépekre. A britek azt mondják, napi 1000 embert tudnak kimenekíteni, az amerikaiak kétszer ennyiről beszélnek, de az is lehet, hogy ezek a csoportok közt vannak átfedések. Az mindenesetre valószínűnek tűnik, hogy amikor az amerikaiak elkezdik a repülőtérről is kivonni a csapataikat, még mindig bőven lesznek a környékén olyan afgánok, akik az életüket féltve menekülni akarnak onnan. Kétarcú tálibokA hat és fél Magyarország méretű Afganisztán szinte egészét uraló tálibok úgy tűnik, kettős játékot játszanak. Míg Kabulban, ahol ott vannak az amerikai katonák és a nyugati sajtó, igyekeznek emberibb arcukat mutatni, az ország többi részén már megkezdték a tisztogatást.A fővárosban tartott sajtótájékoztatójukon arról beszéltek, hogy még a nők és a sajtó jogait is tiszteletben fogják tartani, amíg ezek összeegyeztethetők az iszlámmal. Azt is állították, hogy nem terveznek bosszút állni az előző kormánynak dolgozó afgánokon, még a fegyveres testületeken sem. Ehhez képest a BBC látott egy olyan belső ENSZ-jelentést, amely szerint vidéken a tálibok már vadásznak azokra, akik az amerikai vagy NATO-csapatoknak dolgoztak. Van, akinek már családtagjait tartóztatták le vagy fenyegetik megöléssel, amennyiben a nyugatiaknak dolgozó rokon nem adja fel magát a táliboknak. A dokumentum szerint a tálibok már a hatalomátvételük előtt listázták, hogy az egyes nagyvárosokban ki dolgozott a külföldieknek, és most ezeket az embereket próbálják elkapni. Nem valószínű, hogy Afganisztánban sokan hinnének a kabuli tálibok mézesmázos szavainak, nyugaton viszont akadnak ilyenek. Sir Nick Carter tábornok, a brit hadsereg legfőbb parancsnoka szerdán arról beszélt, hogy szerinte a tálibok egy „befogadó Afganisztánt” akarnak. Szerinte a tálibok „vidéki srácok” akiknek „a kiindulópontja mindig a becsület”. Arról is beszélt, hogy a tálibok „megváltoztak, felismerik, hogy Afganisztán is megváltozott, és tudják, hogy a nőknek milyen nagy szerepe volt ebben a változásban”.Akárcsak a cikk elején idézett amerikai Milley tábornok esetében, úgy Carter tábornok szavairól is hamarosan a történelem fog ítéletet mondani. Az Atlantic cikke mindenesetre arra emlékeztet, hogy„amikor a tálibok 25 éve először fosztották ki Kabult, arról beszéltek, hogy nem akarnak bosszút állni, és amnesztiát ajánlottak mindenkinek, aki az előző kormánynak dolgozott (...) amikor ez az ígéret elhangzott, az előző elnök, Nadzsibullah már nem tudott semmit hozzáfűzni, mert a tálibok addigra felakasztották egy lámpaoszlopra, egyes beszámolók szerint miután a levágott nemi szervét beletömték a szájába”.