A tálibok által elfoglalt afgán városok képe gyorsan és radikálisan változott meg az elmúlt hetekben-hónapokban. Ahová csak bevonultak, ott néhány óra alatt eltűnt az utcákról nyüzsgés és az élet, nőket elvétve látni. Mintha visszautaztunk volna az időben: férfiak és nők egyaránt lemondtak a modernebb ruháikról, és aki tudta, elővette a hagyományos afgán viseletét. A kávézók, szépségszalonok kiürültek, zene sem szól. A tudósítások szerint a nők és lányok többsége bezárkózott otthon, mert az tűnik a legbiztonságosabb megoldásnak. Akik ennél is jobban rettegnek a táliboktól - több ezer ember -, azok pedig elmenekültek országon belül, többnyire Kabulba. Parkokban felállított menekülttáborokban élnek, amelyek körül pár napja szintén megjelentek a fegyveres tálib katonák.Sokan tartanak attól (egyáltalán nem alaptalanul), hogy az a fejlődés, ami Afganisztánban bekövetkezett - a női jogok területén is, de nem kizárólag - az elmúlt húsz évben, hirtelen semmivé foszlik. A nők jogaival együtt a demokrácia is veszélybe került, hiszen a kettő nem létezik egymás nélkül. Mivel a teljes afgán lakosság körében nagyon magas, 85 százalék körüli a tálibok elutasítottsága, nem sok esélyük lenne egy demokratikus választáson - dehát nem is utal arra semmi, hogy ilyen úton akarnák legitimálni a hatalmukat.A tálibok által elfoglalt területeken a nőké a legsérülékenyebb csoport: az ENSZ adatai alapján 2021 első felében 50 százalékkal ugrott meg a civil halálesetek száma, emellett több nő és gyerek halt vagy sérült meg, mint 2009 óta bármelyik év első hat hónapjában.Ez a talibán már nem az a talibán?A 30-40 év fölötti generációk jól emlékeznek még az 1996 és 2001 közötti időszakra, amikor a tálibok először ragadták magukhoz a hatalmat. Az afgán lakosság erős fenntartásai, félelmei és bizalmatlansága mind a tálibok akkori viselkedéséből fakadnak. A nők csak férfirokon kíséretében hagyhatták el az otthonaikat, nem tanulhattak, nem dolgozhattak. Felállítottak egy „erényterjesztés és bűnmegelőzés minisztériumát”, ami erkölcsrendészetként funkcionált, és ha ez valamiért, például házasságtörésért bűnösnek találta a nőket, akkor halálra kövezték őket. Enyhébb bűnökért a csonkítás is elterjedt módszerük volt. Az a nő is szigorú büntetésre számíthatott, aki nem a jellegzetes, a szemnél hálós, kék burkában ment emberek közé - a szerencsésebbeket „csak” megkorbácsolták.„Lemészárolták a népünket, elraboltak rengeteg gyereket, gyerekmenyasszonyként adtak el kislányokat, nőket öltek mg az öltözékük miatt” - sorolta Szará Karimi filmrendező a világ filmeseinek címzett nyílt levelében, hogy mit élt át az ország 20 évvel ezelőtt. Karimi, akit hétfőn menekítettek ki Afganisztánból, attól tart, hogy a tálibok ismét megfosztják majd a nőket a jogaiktól, az önkifejezés és az önmegvalósítás bármilyen lehetőségétől. 2001 után ugyanis tényleg sokat fejlődött a nők és lányok helyzete, és erről nem szeretnének lemondani. A fiatalabbak ebben nőttek fel, volt, akinek soha nem is kellett burkát viselnie. A tálibok bukása óta több mint 9 millió afgán lány jár vagy járt iskolába, ma már háromból egy tizenéves lány tud írni és olvasni. Heratban, a harmadik legnagyobb városban, az egyetemi hallgatók közel 50 százaléka nő. Az életkörülmények jelentős javulásával nőtt a várható élettartam, és felére csökkent a csecsemőhalandóság. Ez olyasmi, amit nem lehet olyan könnyen semmissé tenni, ráadásul rossz fényt vetne a tálibokra, ha megpróbálnák.Eközben az új tálib vezetés nagy elánnal próbálja azt sugallni, hogy ez a talibán már nem az a vérszomjas, tömeggyilkos, gyereklányokat házasságra kényszerítő talibán, mint a ‘90-es években volt. Amnesztiát hirdettek és arra biztatják a nőket, hogy csatlakozzanak az alakuló afgán kormányhoz. „Az Iszlám Emirátus nem akarja, hogy a nők áldozatok legyenek - mondta Enamullah Szamangani, a tálib kulturális bizottság tagja. - A kormányzati rendszerben van a helyük, a saríja törvényeivel összhangban.”A nőkhöz való felvilágosult hozzáállást elsőként azzal igyekeztek demonstrálni, hogy megengedték, hogy a Tolo nevű tévécsatornán egy nőnemű riporter tegyen fel nekik kérdéseket.Kedden az első hivatalos tálib sajtótájékoztatón Zabihullah Mudzsahid szóvivő az afgán nép egységét, a testvériséget hangsúlyozta. Nyilván a tálib vezetés tudatában van annak, hogy az afgán nők és gyerekek helyzete kényes pont, ezért a szóvivő külön kitért arra, hogy „a nők nagyon aktívak lesznek a társadalomban,” nem diszkriminálják majd őket, a férfiakkal vállvetve fognak dolgozni. Mudzsahid azt mondta, garantálják a nők jogaikat az „iszlám értékrendnek” megfelelően: „A nők szabadon tanulhatnak és dolgozhatnak, a média azt sugározhat, amit akar, természetesen az iszlám keretei között.” Csakhogy a tálibok a Koránt a legszigorúbban értelmező csoportok közé tartoznak, így ez a kijelentés nem kecsegtet túl sok progresszióval. „Láttuk régen, hogy milyen brutálisak, nem tudnak megtéveszteni” - mondta egy korábban az afgán kormánynak dolgozó nő a Nationalnek. Ő most mindent megtesz, hogy vízumot szerezzen, azt sem érdekli, hová, csak el onnan, annyira fél a tálibok bosszújától. „Ki fogják mutatni a foguk fehérjét. El fogják rabolni tőlünk a szabadságunkat, a boldogságot.”Azok a hidzsábos nők sem hittek nekik, akik a sajtótájékoztató alatt úgy tartottak rövid tüntetést Kabulban, hogy néhány méterre tőlük fegyveres tálib férfiak álltak. A tiltakozók többek közt azt követelték, hogy a tálibok ne űzzék ki a nőket a közéletből. Az elmúlt két évtizedben a nők ugyanis a társadalom aktív részesévé váltak tanárként, orvosként, ügyvédként, és megjelentek a közéletben, a politikában is.Farkhunda Zahra Naderi, Asraf Ghani elnök egykori tanácsadója tart attól, hogy a tálibok ki akarják szorítani a közszférából azokat a nőket, akik vezető pozíciókban dolgoztak, és akik férfiak és nők egyaránt lemondtak a modernebb ruháikról, és „kiálltak a legnagyobb hatalommal bíró bántalmazók ellen”. Mint mondta: „Ha ezeket a női vezetőket eltüntetik, nem lesz, aki felszólaljon a nőkért és megvédje az elmúlt 20 év eredményeit.” Hasonló véleményen van Pastána Durrani tanár és a lányok oktatásáért küzdő aktivista is, aki most bujkál, mivel a tálibok szemében népszerűtlen tevékenységet folytat. Ő a nemzetközi közösségre is nagyon dühös: „Itt voltak, amikor szükségük volt ránk, villogtak a nőjogi és egyenlőségi kampányaikkal ahhoz, hogy megindokolják ezt a háborút, aztán semmi.”Az aktivista, amíg van internetkapcsolata, addig próbál tanítani, és közben nyomja a vészcsengőt. Számos, nemzetközi csatornáknak adott interjújában elmondta, hogy a valóságtól nem is állhatna távolabb az, amit a tálibok sugallni próbálnak magukról:„Amikor a nők jogairól beszélnek, vegyük észre, hogy nagyon homályosan fogalmaznak. Milyen jogok ezek pontosan? A szabad mozgáshoz való jog? A társas élethez való jog? A politikai, képviseleti, szavazati jogok? Miért nincsenek nők a tálibok kormányában, a nőket ki fogja képviselni és hogyan? Ami pedig az oktatást illeti, folytathatják a lányok a tanulmányaikat ugyanazon tanterv szerint, amiből eddig tanultak, vagy csak az iszlám tanait tanulhatják, amiket egyébként eddig is megtettek? Egyelőre még semmilyen konkrét tervvel nem álltak elő, én nem bíznék meg bennük.” Bort isznak, vizet prédikálnakAz eddigi idézetek alapján jól látszik, hogy azt a traumát, amit a nők az első tálib uralom alatt elszenvedtek, és azt a képet, ami a tálibokról akkor kialakult, nem lehet néhány szépen hangzó ígérettel kitörölni. Főleg úgy, hogy közben a közösségi és hagyományos médiában sorra jelennek meg a régi tálib imázsnak nagyon is megfelelő hírek. Egy videón például az látható, hogy egy tálib férfi letép egy nőt ábrázoló plakátot a Rana egyetem egyik épületéről, de elterjedtek a fekete spray-vel lefújt kirakatok fotói is, melyeken korábban nőket ábrázoló képek voltak. Ilyeneket ugyanis 1996 és 2001 közt is tilos volt kitenni. Volt, ahol nem tálibok, hanem a tulajdonosok kenték le ezeket óvintézkedés gyanánt, hogy ne érje kár az üzletüket.A tádzsik határ melletti Dzsavan körzetben a hatodik évfolyam fölött nem engedélyezik, hogy a lányok iskolába menjenek. Heratban az egyetem kapujából küldték haza a női hallgatókat, és a burkaviselést is elrendelték. Szará Karimi azt írta, az elmúlt hetekben a tálibok sok iskolát tönkretettek, amivel 2 millió lány oktatását lehetetlenítették el. Durrani szerint, ha az afgán nők most nem vágnak vissza a táliboknak, és nem szólalnak fel a megszerzett jogaikért, akkor a lányok következő generációja nem járhat majd iskolába. És nemcsak iskolába, hanem valószínűleg munkába sem. Sír Kán Bandarban egy helyi gyárban sok nő dolgozott - kézimunkáztak, varrtak, cipőt készítettek -, de a hatalomátvétel után a tálibok megtiltották nekik, hogy elhagyják az otthonukat. Egy kandahári bank női dolgozóit fegyveresek kísérték ki az épületből, és megtiltották, hogy visszamenjenek. Szerdán az Afgán Nemzeti Rádió egyik munkatársát is elküldték a szerkesztőség elől. „A rezsim megváltozott. Nem engedélyezett, menjen haza” - mondták neki a tálibok.Michelle Bachelet, az ENSZ emberi jogi főbiztosa is felszólalt az aggasztó hírek kapcsán: „Az, hogy a nőket megakadályozzák abban, hogy férfi kíséret nélkül elhagyják az otthonukat, elkerülhetetlenül, dominóeffektus szerűen a nők egyéb jogainak megsértéséhez vezet”.Sajnos nemcsak a korlátozó intézkedések kezdtek el újra terjedni, hanem a kényszerházasságok és szexrabszolgaság fenyegetése is újult erővel tért vissza. Az AFP hírügynökség már július közepén arról számolt be, hogy ahogy a kivonuló külföldi kontingensek helyére elkezdtek benyomulni a tálibok, a dzsihadista parancsnokok szinte azonnal elkezdtek feleséget intézni maguknak. Elterjedt egy hivatalosnak tűnő dokumentum, amit a szövege alapján a tálib kulturális bizottság adott ki Badahsztánban és Takharban, és ebben kötelezték a megszállt városok imámait és törzsi vezetőit arra, hogy írják össze a 15-45 év közti hajadon és özvegy nőket. A Bloomberg arról írt pár napja, hogy ezt a korhatárt azóta levitték 12 évre. Sokasodnak a hírek, melyek szerint a tálib harcosok végigjárják a házakat, hogy begyűjtsék a „hadizsákmányt”, nézeteik szerint ugyanis a nők annak számítanak. A gyereklányokat, akiket erőszakkal elszakítanak a családjuktól, még feleségül venniük sem kötelező, tehát gyakorlatilag szexrabszolga lesz belőlük.Más menekült nők azt mesélték, hogy a tálibok a mecsetekben függesztettek ki felhívást, hogy az emberek önként ajánlják fel a lányaikat. A National nevű lap egy Gulpari nevű nővel beszélt, aki hét gyermekével egy észak-afganisztáni faluban élt. Miután a tálibok benyomultak, kihirdették, hogy a nők nem mehetnek utcára az egész arcot eltakaró kendő nélkül. Aztán bezárták a lányiskolát, a kórházakat és rendelőket, és a nők még női orvosokhoz és védőnőkhöz sem mehettek férfi kíséret nélkül. Nem sokkal később bekopogtattak hozzá, és közölték, hogy ha egy családban legalább két lánygyerek van, akkor legalább egyiküket egy tálib férfihoz kell adnia feleségül. Mivel két tizenéves lánya van, még aznap éjjel elmenekültek.A tálib vezetés tagadja, hogy kiadtak volna bármilyen, a nők begyűjtésére vonatkozó dokumentumot vagy parancsot. „Ezek alaptalan állítások, hamisított papírokkal terjesztik ezeket a pletykákat” - mondta Zabihullah Mudzsahid, és hozzátette, hogy házasságra kényszeríteni nőket ellentétes az iszlám törvényeivel és megsértené a hagyományaikat. Arra nem tért ki, hogy ennek fényében hogyan magyarázza a tálibok korábbi gyakorlatát, amely ellen akkoriban rengeteg emberi jogi szervezet tiltakozott.Menekülés vagy alkalmazkodás?Az afgán nők körében egyelőre három stratégia kezdett kibontakozni a tálibokat illetően. Az első a menekülés, bár így, hogy a dzsihadisták napról napra több területet kontrollálnak, lassan nincs hova menni Afganisztánon belül. Aki tud, megpróbál külföldre jutni. Vannak, akik bujkálnak, mint a korábban említett Pastána Durrani. Sok olyan nő is ezt választja, aki például a sajtóban vagy az afgán kormánynál dolgozott, vagy bármilyen módon kritizálta a tálibokat. A Guardiannek egy újságíró mesélte el, hogy a tálibok elől a semmi közepén húzta meg magát egy távoli rokonnál, ahol se víz, se villany, se térerő. Azt írta, olyan, mintha az eddigi életét ki kellett volna törölnie ahhoz, hogy életben maradhasson: nincs neve, nincs múltja, nincs családja.Mások inkább azt a taktikát követik, hogy megpróbálnak láthatatlanná válni a tálibok szemében: elővigyázatosságból burkát húznak és a házat kijárási tilalom nélkül sem igen hagyják el. Ugyanazt a burkát, ami tavaly még két dollárba került, most már tíz-tízenötször annyiért árulják, mert akkora lett rá a kereslet a városi nők körében.Szintén a Guardiannek írta egy utolsó éves egyetemista, hogy mivel ő még emlékezett arra, az anyja miket mesélt neki a tálib időszak borzalmairól, a tálibok érkezésekor a lánytestvéreivel együtt elrejtette a különböző igazolványait és bizonyítványait. Teljesen összetörve tett fel a kérdést: „Miért kéne rejtegetni valamit, amire büszkék vagyunk? Nem lehetünk azok, akik eddig voltunk, az alapvető jogainktól fosztottak meg minket.”Kabulban a lakosok kétharmada 30 év alatti, közülük a legtöbb fiatal nő nem élt a tálibok uralma alatt, így leginkább ők azok, akik megpróbálnak ellenállni a maguk módján. Ugyan a 26 éves Habibának az anyja már azelőtt könyörögni kezdett, hogy vegyen magának burkát, mielőtt elfoglalták a várost a tálibok, a fiatal nő ellenállt:„Nincs burka a házunkban, és nem is lesz. (...) Ha burkát viselnék, az azt jelentené, hogy elfogadom a tálibok kormányát. Azzal engedélyt adok nekik, hogy ellenőrizzenek. Az azt jelentené, hogy megkezdem a büntetésem a saját házam rabjaként. Nem akarom elveszíteni azokat az eredményeket, amelyekért olyan keményen küzdöttem.”Címlapkép: Afgán nők gyűlése Kabulban a tálibok által nők ellen elkövetett jogsértések miatt. Fotó: SAJJAD HUSSAIN/AFPTovábbi források: AP, Wall Street Journal, Guardian