Mit tehet az ember, ha újságíró és azt látja, hogy a kormánya világjárvány idején tízmilliárdokat költ egy vadászati világkiállításra és annak mellékeseményeire?Hát elmegy megnézni, hogy ha már úgyis megcsinálják, akkor legalább jól lehet-e szórakozni az embermagasra tornyozott húszezreskötegek fényénél. Így kerültem a Városligetbe, azon belül is a Mezőgazdasági Múzeum előcsarnokába, a pár hét múlva nyitó - illetve egyes pletykák szerint esetleg mégsem nyitó - világkiállítás előeseménye, a Vadászat és vadászfegyverek Magyarországon című kiállítás megnyitójára.Adófizető állampolgárként én már az épület előtt jól szórakoztam, mivel összeakadtam a Kovács Zoltán államtitkár környezetében minden nagyobb vadászeseményen felbukkanó, halálfejes tarkótetkót viselő, kopasz solymásszal. A hangulatom odabent gyorsan tovább fokozódott a Világkiállítás Fiúk, vagyis a kormány két vadászmestere, Semjén Zsolt és Kovács Zoltán láttán. Az aprókockás vadászzakót villantó Semjén minden eddiginél jobban hasonlított gyerekkori kedvencemre, Móra Ferenc “A nagyhatalmú sündisznócska” című meséjének címszereplőjére. A hasítottbőr jakóban és ugyanebből az anyagból szabott bőrmellényében flexelő Kovács Zoltán pedig sztár lett volna bármilyen, hasítottbőr tematikájú fétisbuliban.A jókedvemben tényleg nem volt semmi rosszmájúság: Semjén és Kovács láthatólag pont olyan vidáman feszítettek a hülye hobbijelmezeikben, ahogy én érezném magam, ha a spanjaim hozzám vágtak volna pár tízmilliárdot és anélkül mászkálhatnék protokolleseményeken a sokkal hülyébben kinéző, hónaljig érő pecás guminadrágomban, hogy ujjal mutogatnának rám.A Fidesz-kormány eddigi legnagyobb eredménye, hogy megmutatták a lakosságnak: ha ügyesen helyezkedsz, az állam a legvadabb privát álmaidat is simán megvalósítja, kerül amibe kerül. Istenem, ha azon az 1990-es napon, amikor csak azért tébláboltam egy félórát a Fidesz akkori központjában a Móricznál, mert egy haverom a rendszerváltás lázában azt mondta, hogy ott legjobbak a csajok, a téblábolás helyett belépek! Akkor most egyik nap a “Kárászozás szigorúan csak nyállal gyúrt paprikás kenyérrel” című tárlatot nyitnánk meg a Nemzeti Galériában, hogy másnap a kétmilliárdból forgatott “Csajom arca, amikor a műszerfal réseiből az autópályán kezdtek előmászni a szökött csontkukacokból kikelt fekete döglegyek” című nagyjátékfilm bemutatóján mondjak kedélyes beszédet.Ez a gondolat visszarántott a valóságba, ami nem volt sokkal kevésbé meseszerű. Miközben a háttérben egy vadászkürtzenekar játszott, előttük egyfajta rekordkísérletként egymás után 5 (öt!!!) egészestés megnyitóbeszéd hangzott el. A vadászzenekar egyébként a legkirályabb együttestípus, mivel a tagok az egyik kezüket csípőre téve játszanak, természetesen hülye jelmezben, a nevetségesen apró hangszerüket meg úgy tartják a szájukban, mintha egy csapat nyugdíjas egy amszterdami Ibusz-úton együtt tanulna hasispipázni. A legambíciózusabb beszédet a hatalmas formát futó Semjén miniszterelnök-helyettes tartotta, olyan tételmondatokkal, hogy “az altamirai bölénytől a posztmodernig egyenes út vezet”, meg hogy “az emberlét vadászlét” és hogy a magyaroké “a legmagasabb szintű vadászati kultúra a világon”.A leghangulatosabb beszéd mégis a sort záró Kovács államtitkáré volt, ugyanis alig vágott bele, egyszer csak elkezdték körbehordozni a pezsgőt, amitől a hangulat egyből autentikusan vadászos lett, bár nőket valamiért nem hurcoltak körbe, talán csak azért, mert nem fértek volna el a tálcákon. Annak ellenére, hogy kimondta az “artefaktum” szót is, Kovács beszéde után a korábbiaktól eltérően senki sem tapsolt. Egy tizedmásodpercig nem értettem, mi van, míg rá nem jöttem, hogy rajtam és a fotósokon kívül mindenki egy pohár alkoholt tart az egyik kezében.Azt hittem, hogy a megnyitónál ma már semmi sem lesz jobb, de alig tettem meg 3 lépést a kiállításon, máris csalódnom kellett. A tárlat egy vadásztémájú festményeket és néhány szobrot bemutató képzőművészeti blokkal indult. Ahogy az ember belép és jobbra fordítja a fejét, az első mű, ami megragadja a tekintetet, a Kulában született Jakobey Károly 1861-es, “Zöldben” című, jókora olajfestménye, ami azt a pillanatot örökíti meg, amikor a még költőien fiatal Szájer József és három haverja a zöld hatására már mozdulni sem tudnak. A kompozíció középpontjában Szájer éppen azt motyogja maga elé, hogy “hogy az istenbe került a kezembe egy ezüst vajazókés a vadon közepén? Lehet, hogy valójában a Pilvaxban vagyunk?” A tőle jobbra egy fatörzsön lovagoló cimborája pedig azzal fordul a tőle jobbra lazító, combközépig érő tapadós bőrcsizmát viselő, totálisan megkészült fiatalemberhez, aki bátor műfajkeverőként éppen pipából próbál elszívni egy szivarra hajazó úgynevezett blunt-ot, hogy “Látott Ön valaha ilyen csodálatosan gyönyörű vajazókést?” Kalapos-csizmás barátja képtelen válaszolni, ami annak a fényében nem is annyira meglepő, hogy a mellette heverő szelence tanúsága szerint a korabeli extázistabletták a hazai vegyipar relatív fejletlensége miatt még minimum estike méretűek voltak. Már emiatt az egy kép miatt megéri ellátogatni a Mezőgazdasági Múzeumba. Épp indultam volna tovább, amikor odalépett hozzám egy Szakember és a fülig érő számat, illetve a képet végigmérve csak ennyit mondott:"Muzeológushumor."De nem az az egyetlen klassz darab a művészeti blokkban, de mennyire nem! A válogatás viccen kívül minőségi, a néző néha simán gyönyörködik, néha meg elgondolkodik, például azon, hogy “Vajon mit művelhet ez a három vidám fickó Györgyi Giergl Alajos “Vadásztársaság a Gerecse hegységben” című képén? Egy ilyen megnyitó és egy ilyen nyitóterem után tényleg nehéz nem csalódást okozni, de a maga a fegyvereket felsorakoztató főkiállítás is abszolúte megáll a lábán. Jól eltalálták az információs szövegek, a videók és a kiállított tárgyak arányát, a régi, majd egyre modernebb spéci fegyverek pedig nemcsak vadászoknak érdekesek. Én például nem vagyok az, de minden egyes példány megnéztem és nem bántam meg.Nem azt állítom, hogy hülyén haltam volna meg, ha nem tudom, hogy az első ismert magyar apróvadejtés 1520-ban esett meg, amikor Bicskey András, II. Lajos udvari vadásza időgép segtíségével tudomást szerzett arról, hogy fél évezreddel később agresszív hattyúk fogják terrorizálni a balatoni pecásokat, ezért egy korai tűzfegyver segítségével mintegy preventíve leszedett egy rohadékot, de ez az információ igazából boldoggá tett.Arról is innen értesültem, hogy a vadászat pontosan 517 éve az uralkodó osztály szórakozása nálunk, amióta II. Ulászló 1504-ben végett vetett a szabad vadászatnak és a nemesek privilégiumává tette azt. Azt pedig szerintem még sok fegyverbuz sem tudta, hogy a kanócos arkebuz nevű puskát egy szép kövér spangli segítségével sütötték el. Itt bezzeg szakszerű videón nézhetjük végig, lépésről lépésre,ahogy maga a kiállítás kurátora süti el a proto-rasztafáriánus fegyvert.Sőt, bevallom, hogy hiába írtam annyi kül- és belpolitikai témájú cikket életemben, fogalmam sem volt arról, hogy Kádár János hagyatékában volt egy Merkel márkájú kétcsövű sörétes bock puska.A fegyveres szekció egyetlen kicsit fura eleme, hogy a legmodernebb vadászfegyvereket egyetlen márka képviselőin mutatják be, ami a nemvadászok szemében felveti a termékelhelyezés gyanúját.Ennyi élmény után kifejezetten jól esik, hogy levezetésként még egy festményekkel teli termen kell áthaladnunk, benne olyan szórakoztató látványelemekkel, mint a "Fidesz-közeli vállalkozó tízóraija" Izbéghy Vörös Istvántólvagy Gabriele Salci pre-tarantinói ihletésű, brutálisan fejbelőtt róka-sündisznó dögcsendélete:Én azt mondom, hogy ha már elégetik a befizetéseinket, égessék inkább erre, mint Várkonyi Andrea új privát konditermére a Szerelmi Fészekben.