A lányomnak tegnap volt az első igazi, saját meccsélménye. Járt már focimeccsen kiskorában, pár évesen kivittem MTK-ra és a Camp Nouban is jártunk családi nyaraláson, de ez volt az első alkalom, hogy nem velünk, hanem saját programként, a barátnőjével ment focit nézni. Elég jó kezdés a dugig teli Puskásban az angolok ellen, tétmeccsen. A barátnője apukája hívta meg őket, ráadásul, mint kiderült, baromi jó helyre, az egyik térfél közepe táján a legelső sorba.Nagy hatással volt rá az egész, hazaérve irtó lelkesen mesélte, milyenek voltak közelről a melegítő játékosok, a hatvanezer kiabáló szurkoló és a többi, de a messze legerősebb élményt egy apa és a 12-13 évesre saccolt fia jelentette, pár sorral mögöttük, akik egész meccsen az angol játékosoknak kiabáltak biztatásokat a magyar kormánymédia modorában. A kisfiú kedvenc szövege a „Buzi niggerek!" bekiabálás volt. Mirit annyira zavarta az undorító viselkedésük, hogy egy idő után szólni akart nekik, hogy fejezzék ezt be, de a barátnője végül lebeszélte róla, ami rossz érzést hagyott benne. Azt mondtam neki, hogy szerintem jól tette, mert maximum kapott volna egyet a féregtől, ami viszont bennem hagyott rossz érzést, hiszen persze Mirinek volt igaza és az ilyen alakokra mindenkinek rá kellene szólnia.Nem ez a remek család volt az egyetlen a műfajban. Több fekete angol játékost is inzultáltak a magyar ultrák, Sterlinget, akiről alapból azt feltételezték, hogy csak nekik üzenhet valami jó buzisat-négereset-sorososat a meze alatt viselt felirattal, amit a gólja után villantott meg, megbombázták söröspoharakkal, és volt, aki ilyen szép majomtáncot mutatott be fekete embert látva:Nem önmagában az a szomorú, hogy ilyen esetek előfordultak. Primitív rasszista szurkolók mindenhol vannak, ahogy Gareth Southgate angol szöv. kap. a meccs után helyesen megjegyezte, Nagy-Britanniában is pont úgy, mint nálunk. A magyar-angolon ráadásul tényleg nem ez volt a meghatározó hangulat. A 444 két, a stadion egészen eltérő pontjain szurkoló riportere sem hallotta a rasszista skandálásokat. A magyar szurkolók túlnyomó többsége teljesen normális ember volt és normálisan szurkolt.A durva az, hogy a stadionrasszizmus problémája minden ellenkező értelmű sóhajtozásra rácáfolva abszolúte megoldható feladat lenne. És ami a legdurvább, egyszer már maga a Fidesz-kormány is megoldotta a gyakorlatban. Vagyis az, hogy a stadionon belül majmoznak-négereznek-krisztánóhomoszekszuáloznak és büdösrománoznak-e a magyar válogatott meccsein, az kizárólag a kormány és az MLSZ akaratán múlik. Tényszerűen nem igaz ugyanis, hogy a rasszista kisebbség vadulásával nem lehet mit kezdeni.Kicsit szédítő belegondolni, hogy a magyar stadionokban ezt tényleg a Fidesz és nem kis részben egyetlen ember, az állampárt pártigazgatója, Kubatov Gábor bizonyította be. Éppen emiatt tudjuk, hogy bármi, amit mostanában tapasztalunk, így tegnap is, csakis felsőbb jóváhagyás, de minimum rálegyintés eredménye. Ami kábé azzal indult, hogy Orbán miniszterelnök kifejezett egyetértéséről biztosította azokat a magyar szurkolókat, akik az Írország ellen felkészülési meccsen kifütyülték a meccs előtt letérdelő ír játékosokat. Ahogy a nyolcvanas-kilencvenes években - az átlátszó bundák, a konkrét bűnözőkből álló klubtulajdonosi réteg és a stadionok lerohadása miatt - egyre kevesebb lett a néző az NB1-es meccseken, arányában úgy lett egyre jelentősebb a rasszista kemény magok hatása a stadionokon belül. Kétségtelen, hogy ők legalább tényleg szerettek szurkolni, és mivel a lelátókat megtöltő többségnek előbb a szurkolástól ment el a kedve, majd a stadionba járástól is, a korábban csak kellemetlen színfoltnak számítók szép fokozatosan a Meghatározó Erővé váltak. Ebben tökéletesen alájuk játszott az az MLSZ, amelyik évtizedeken át tolerálta az egyre nyíltabban rasszista, néha kifejezetten náci vagy nyilas szurkolást. Aminek az lett a következménye, hogy a stadionok nemnáci népe is szép fokozatosan elfogadta, elkerülhetetlen jelenségként, a rasszizmust, hogy egy-egy jóízű szlovákozásban vagy románozásban már ő maga is részt vegyen a főlelátóról.A normális szurkolóknak, amilyen mondjuk én is vagyok, két lehetőségük maradt: vagy nem jártak többet, vagy megszokták, hogy egy magyar meccs természetes része a cigányozás-büdösrománozás-mocskoszsidózás.Ebbe a szinte mindenki által megváltoztathatatlannak érzett közegbe robbant be 2010-ben a foci területén különösen motivált Fidesz. Gyorsan kiderült előbb az, hogy az Új Uralkodó Osztály egyik legfontosabb szórakozása a késő császárkori stílusú büféasztalok kínálatának elfogyasztása lesz az újonnan épült stadionok aránytalanul nagy VIP-termeiben. Majd nem sokkal később az, hogy az új grófoknak nem esik jól a libamájas szendvics, ha pezsgő mellett cigányozást és anyabaszást is szervíroznak hozzá. Ez már tényleg komoly dolog volt és annak megfelelően is kezelték. A Fradi-elnök Kubatov pártigazgató vezetésével pár év alatt sikeresen kiszorították szinte az összes szélsőséges ultrát a stadionokból. Mondjuk a nem szélsőségeseket is sajnos, de ez a mostani témánk szempontjából mellékes. Kubatov erővel, tudatosan és vénaszkennerrel, az MLSZ meg a szurkolói kártya szerencsétlen bevezetésével. Ez utóbbi ugyanis minden rendes szurkolót is aránytalanul megszívatott, extrém akadályversennyé változtatva egy sima jegyvásárlást, de meglett az a járulékos hatása, hogy a szélsőséges keménymagok megsértődtek és távol maradtak az Nb1-től. Hogy azóta se térjenek vissza.Aki nem jár meccsre, el sem tudja képzelni a változást. Én MTK-szurkolóként már el is felejtettem, mikor indult utoljára vonat Auschwitzba, pedig előtte hosszú-hosszú éveken át stabil volt a menetrend, szombat és vasárnap délutáni zsidójáratokkal. De hosszú évek óta nemhogy auschwitzozás nincs, de lassan azt sem tudja meg az ember a kopasz szociológusoktól, hogy melyik település lakóinak 100 százaléka cigány. Bárki elmehet egy tetszés szerinti hazai Fradi-meccsre és ellenőrizheti, mennyire így van. A bizarr az, hogy egy átlagos NB1-es meccs manapság már tisztára svéd bajnokinak érződik a válogatott összecsapások szurkolói hangulatához képest.A hoppon maradt szociológusoknak ugyanis maradt a válogatott. Vagyis éveken át leginkább a válogatott idegenbeli meccsei, mert ezeknek a látogatásához nem kellett szurkolói kártya. A bajnoki meccsekről kiszorított csürhe a normális fanatikusokkal keveredve pár év alatt új, látványosan szurkoló, de erősen rasszista kemény magot hozott létre. A normális többség először a 2016-os Eb-n csodálkozhatott rá erre, amikor a pár ezres tábor „Bonjour, buzi franciák”-at dalolva vonult fel a több tízezres magyar polgári közönség ámulatára.Tanulságos látni, hogy ugyanaz a Fidesz, amelyik 2010 után szívfájdalom nélkül elüldözte a rasszistákat, amikor movitált volt a dologban, pár év elteltével már hogyan udvarol lényegében ugyanazoknak az embereknek. A változás arca most Szijjártó külügyminiszter, az utazó neonácik nagy védelmezője. Az, hogy ez így történt, leginkább talán a Fidesz politikájának markáns jobbratolódásából következhet. Mielőtt akcióba léptek volna a szélsőséges szurkolói csoportok ellen, a huligánréteg elég markánsan jobbikos volt. Ma viszont már a Fidesz az új Régi Jobbik. A kormányzat nemcsak passzív módon támogatja a szurkolók szélsőséges kisebbségét. A szigorú központi irányítás alatt álló Origo a magyar-angol közben így hergelt a fekete angol Sterling ellen meccs közben, amíg azt hitték, hogy a gólja után a meze alól kivillantott felirattal a magyar szurkolók rasszista részének üzent valamit:Ez nem más, mint a legsötétebb, tudatos hergelés. Az mondjuk külön klassz, hogy a felirat egy a héten 26 éves korában, valószínűleg Covid-szövödmények miatt meghalt, autoimmun betegségtől szenvedő lánynak szólt.Pedig a válogatott meccsek megtisztítása lényegesen kisebb feladat lenne az NB1-énél. Évi néhány meccsről van szó, a jegyek névre és helyre szólnak, az újépítésű magyar stadionokban rendszeresített technológia pedig kényelmesen lehetővé tenné minden egyes undorító alak azonosítását. Az új MTK-szentély megnyitója előtti bejáráson mutatták meg, hogy még a mi kis stadionunkban is olyan felbontású biztonsági kamerarendszer működik, hogy a szemközti lelátón ülők arcát óriásplakátra nyomtathatnák. De hiába bármilyen kamerarendszer és nézőazonosítás, ha az illetékesek szándékosan nem szembesülnek a problémával. Már ennek a cikknek a vége felé tartottam, amikor az MLSZ fél nap késéssel végre reagált arra a tényre, hogy tegnap volt némi gáz a szurkolással. Az ötmondatos közleményből pontosan kiderül, mi volt a probléma. Pályára lépés, fénygránát, pohárdobás. Igen, jól érted. A rasszizmus szó véletlenül sem tűnt fel a szövegben. Amíg ez a hozzállás, a jóérzésű magyar 18 évesek és a normális európai emberek akkor is el fognak borzadni a magyar válogatott meccsek hangulatától, ha közben tényleg az a helyzet, hogy a szurkolóink túlnyomó többsége igazi drukker és tényleg hazugság az az általánosítás, hogy a magyar szurkolók rasszisták lennének.