Szeptember 4-én, szombaton délután kettőtől műsorvezető-hírügyeletes voltam. Itthonról dolgoztam, az üveg tolóajtó előtt álló ebédlőasztalon gyártottam a posztokat. A telefonom adatai szerint 17:48-tájban felálltam, kiléptem a kertbe, hogy trécseljek pár szót az odakint tanuló B.-vel, amikor egy döglött mókusba botlottam. Ott feküdt a gyepen, első látásra nagyobb külsérelmi nyomok nélkül, ám határozottan döglötten. Szép, atletikus termetű, sötét szőrű példány volt. Mire mindez végigfutott rajtam, 17:50 lett, ekkor lőttem róla ezt a fotót:A jelenléte egyáltalán nem lepett meg, maximum az, hogy egyben volt, nem pedig félbeharapva.Két nappal korábban, csütörtökön Minóka, a szálkásszőrű törpetacskó ugyanis jókora szivarral a szájában érkezett meg a kertből. A tacskók fura lények, de általában nem ennyire.Gyors szemrevételezés után ki is derült, hogy valójában nem szivart, hanem egy egész mókust tart a szájában: amit szivarnak néztem, az egy szőrös farok volt és oldalt kilógott a mókus két hátsó lába is.Amikor kiköpte a zsákmányt, kiderült, hogy az előző elméletünk sem volt helyes, amennyiben nem egész- hanem fél mókusról volt szó. Más, normális ember esetleg meglepődne egy fél mókus láttán, de én még ettől sem rezzentem meg. 1-2 évvel ezelőtt ugyanis egyszer már találtam a kertben egy frissen kettéharapott mókust, azon belül is egy pont ugyanilyen altestet farokkal és lábakkal, szinte ugyanott, ahol most az egész állatot. Az a félmókus egészen friss volt, puha és szinte még meleg, a harapási felület pedig pirosan fénylett a vértől.Ez a harmadik mókus azért gondolkodóba ejtett, minél jobban belegondoltam, annál inkább. A Rágcsálók Poirot-jaként nem tudtam másra gondolni, mint annak a rejtélynek a megoldására, hogy ki a hóhér haraphat/vághat/téphet ketté mókusokat egy budai kertben, légvonalban 600 méterre a Moszkva tértől. A következő elméleteket állítottam fel: Milky macska volt az. A macska nagy vadász, a ház körül élő népes egerkolónia miatt azon belül is folyamatos edzésben van. És mint minden rendes házimacska, a zsákmányát haza szokta hurcolni, hogy megcsodálhassuk a kiemelkedő vadászképességeit. Ellenérv: a macska fogazata nem igazán tűnik alkalmasnak egy mókus méretű állat kettéharapására. Ezen felül sosem találtuk meg a félmókusok másik felét, amit a macskának eszerint meg kellett volna ennie. Eddig maximum olyant láttam tőle, hogy hülye mozdulatokkal rágcsálja a zsákmányát, de nem tűnt félelmetesen hatékonynak. Valamelyik tacskó volt az. Ellenérv: Minóka esetében az is sanszosabb lenne, hogy egy mókus harapja ketté őt. Eleve képtelen 5 centiméternél magasabbra emelkedni és ha megenne egy fél mókust, úgy nézne ki, mint a Kisgömböc a sztori közepén. Txiki pedig kábé annyira szeret vadászni, mint egy meggyőződéses PETA-aktivista, ügyesnek meg annyira ügyes a témában, mint egy rénszarvaskarámban szabadon engedett kereszténydemokrata. Egy másik kutya volt az a kertből. Ellenérv: Luna, a jack russel terrier maximum akkora, mint Minó, szinte sosem engedik ki a közös kertbe és amikor véletlenül kint van, mind a két kutyánk folyamatosan örjöng idebent. Varjú a tettes. Látszatra talán merész elmélet, de megmagyarázhatja, miért fél mókust találtunk kétszer is. Olyant már saját szememmel is láttam, ahogy egy varjúpár lemészárol egy galambanyát a fiókáival együtt. A varjak, ügyesek, motiváltak, agresszívak, okosak és remekül használják a jókora csőrüket. Egy ilyen csőrrel gyerek- vagyis fiókajáték lehet pár csapással kettéválasztani egy kétökölnyi rágcsálót. Ellenérv: tényleg mókusevő vérvarjakkal élnénk együtt? Menyét volt az. A kertünk tele van velük. Gyorsak, pengék, vérszomjasak. Ellenérv: csak nem tudnának megenni egy fél mókust fejestül! A róka a hibás. A kertünkben és a környékünkön él a főváros egyik legkomolyabb rókapopulációja. Ellenérv: miért hagyná itt a kaja felét, ha jóllakott, miért ne dugná el valahová? A rókáknál is nagy divat manapság a fermentálás. Itt tartottam a spekulálásban, amikor újra megnéztem az egész mókust. Merthogy otthagytam szegényt, ahol találtam, amíg meg tudom kérdezni a műlegyező haverokat, hogy nem kell-e nekik a farka műlégykötéshez. A második megtekintéskor tűnt fel, hogy az oldalán, a mellső hónalja táján van egy elég látványos seb, illetve mintha egy másik kisebb nyom is látható lenne rajta a farka tövénél. Hoppá, lehet, hogy lelőtte valaki és akkor az állatgyanúsítottak mellé fel kell vennem egy légpuskás elmebeteg szomszéd embert is? A nagyobbik seb egyre lövésnyomszerűbbnek tűnt. De a nyomozómunka nem puszta spekulálás, ezért eldöntöttem, hogy felboncolom és megkeresem a lövedéket. Egy horgászkés és az Imola körömollója segítségével neki is láttam a tényfeltárásnak a kerti kőasztalon. Az irharéteg felnyitása után egyértelművé vált, hogy a kívülről láthatónál is komolyabb sebről van szó, a bordák között vastagszívószál méretű lyuk tátongott. Már el is könyveltem ,volna, hogy egy puskás őrült közvetlen közelében élek, ám a hasüregben nem találtam lövedéket. Sérülést sem találtam a mellkas belsejének lyukkal szemközti oldalán és persze nem volt kimeneti nyílás sem. Akkor talán egy nyilazó elmebeteg volt, a vessző pedig kiesett a sebből a mókus haláltusája közben? Ez sem vadabb elmélet, mint a többi! Az sem kizárt, hogy aki annyira őrült, hogy mókusokra vadásszon a városban, egyből fel is falja a zsákmány nagyját.Itt tartok jelenleg a tényfeltárásban és ezen a ponton a magukat hozzáértőnek tartó olvasók segítségét kérem. Mármint abban, hogy a rendelekzésre álló adatok alapján vezessék le, mi lehet a megoldás, vagyis ki lehet a tettes. Nyilván könnyen lehetséges, hogy minimum két gyilkosunk van és a kettéharapó nem azonos az egyben maradt mókus kinyírójával. Az egész mókuson talált sebeket lövésen kívül okozhatta például egy állat két szemfoga is. Ebben az esetben nagyobb kutya lehet a tettes, sőt a fogak távolsága alapján - közel 10 centi - istentelenül nagy kutya. De ez csak az utolsó mókus halálát magyarázhatja meg, mert a kertben nincsenek hatalmas kutyák és a legszívósabb mókus sem tudna elvonszolódni a házunkig, ha már leharapták az egész felsőtestét a fejével együtt.Elakadtam, ha van megoldásod, kérlek írd meg kommentben!