Hongkongban van egy Ta Kung Pao (Dàgōng Bào) nevű lap, amit Peking hongkongi képviselete irányít, és bizonyos értelemben lenyomata a város történelmének. Az 1902-ben még L'imperial néven alapított lap 1926 után nőtt nagyobbra (150 ezres példányszámmal), majd 1948-ban Hongkongba költözött, ezután vált megkerülhetetlen, minőségi hírforrássá.A gyarmati időkben a brit uralkodókat támadta, és döntő szerepet játszott az 1967-es baloldali zavargások előmozdításában, amikor a kulturális forradalom épp elsöpörte az anyaországot. Amikor 1997 -ben Hongkong visszatért Kínához, a lap továbbra is befolyásos maradt, pekingi szemszögből tálalva az erősen ferdített híreket. Egykori főszerkesztője, egy rangos Harvard-ösztöndíjas 2007-ben Hongkong belügyminisztere lett.Ismerős harcok Ennek a lapnak a Kínai Kommunista Párt furkósbotjává züllesztéséről írt az Atlantic. Az elmúlt években ugyanis – különösen a 2019-es tüntetéshullám óta – bedurvult a lap, és Magyarországon sem ismeretlen módszerekkel kezdtek „újságot írni”:Az alkalmazottaik leskelődnek, zaklatják és szüntelenül üldözik a demokráciapárti aktivistákat és másokat, akik Peking egyre bővülő ellenséglistájára kerülnek. A retorikájuk hasonlít a kínai harcos diplomatákéra. A lap anyavállalata nem teszi egyértelművé a tulajdonosi szerkezetét, de azt írja magáról, hogy „az anyaország támogatja”. A szerzők sokszor álnéven írnak (bíróságra is eltakart arccal érkeznek), és többször előfordult, hogy feldühödött tüntetők rájuk támadtak. Művészeket, filmeseket, tudósokat, bírókat és száműzött aktivistákat támadnak. A lapot felülről lefelé irányítják, erősen bürokratikus módon, a szerkesztők súlyos változtatásokat eszközölnek a cikkeken, sokszor diktálják a Pekingnek tetszően tálalt történeteket. (Az új munkatársakat egyből megtanítják az állami média szakzsargonjára, és hogy kerüljék el a politikailag érzékeny témákat.) A külpolitikai újságíróknak rendszeresen azt kellett bemutatniuk, hogy máshol is rendőrök vernek szét tüntetéseket, ezzel téve elfogadhatóbbá a hongkongi tüntetők elleni agresszív fellépést. A Ta Kung Pao története gyakorlatilag ellentéte a betiltott Apple Daily-ének. Miközben a bulvárlapból lett komoly, demokráciapárti újság munkatársai a bíróságon több száz dolláros bírságokat kaptak, a Ta Kung Pao alkalmazottai megússzák ötödakkora összeggel, mondván, korábban nem hibáztak, és tisztességes munkaerők.Hiteltelen, de hatásosA hongkongi Kínai Egyetem kutatása szerint az újság hitelessége 1997 óta jelentősen csökkent a nyilvánosság körében, most a legrosszabb helyen áll a vizsgált lapok között.Mégsem tűnik úgy, mintha ez számítana bármit is, sőt Kínának a lap a hatását tekintve értékesebb, mint valaha. Peking-párti beszélőfejek, politikusok és egykori hongkongi vezetők üzeneteit tolva az újság szinte bármilyen kérdésben kész támogatni a Kínai Kommunista Pártot és támadni az ellenségeit.A Ta Kung Pao robbantotta azt a „hírt” is, hogy a tüntetések csúcspontján egy viszonylag alacsony rangú amerikai diplomata, Julie Eadeh találkozott néhány prominens aktivistával egy szálloda előterében, ami egyébként a fejlett világon mindenhol természetes, majd az erről készült lesifotóra felfűzve a sztorit a kínai állami média azt hozta ki, hogy a Peking-ellenes tiltakozásokat külföldi ügynökök irányítják. A Nyugat eleinte ignorálta, de aztán felkapta a szélsőjobboldali ZeroHedge, majd a Ron Paul Institute for Peace and Prosperity nevű szervezet is, amit Ron Paul volt republikánus kongresszusi képviselő alapított.A középszintű konzulátusi dolgozó az amerikaiak szerint egyébként éppen csak ugyanakkor várt valakit a szállodában, amikor a tüntetők is, de akárhogy is történt: a kínai média szokatlanul hosszan és alaposan kivesézte a nő életét (merre járt korábban, kik a rokonai stb.), követték, fotózták, egy lejárató dokumentumfilmben és a hongkongi nép ellenségeként videójátékban is szerepeltették (vagy utóbbiban valakit, aki nagyon hasonlít rá). Kurt Tong, az USA volt hongkongi főkonzulja, akinek a nő egykor dolgozott, azt mondta, ez „rendkívül szokatlan volt”, a célja pedig a konzulátus és az ellenzék megfélemlítése”.Odacsap, ahova köllA Ta Kung Pao tavaly novemberben megvádolt egy üzletet, hogy a sárga színű arcmaszk, amit árulnak, a demokráciapárti mozgalmat támogatja, „gyűlöletet szítva és szétszakítva a társadalmat”. A bolt napokkal később bezárt.Egy másik boltot, aminek a tulajdonosa nyíltan demokráciapárti, a lap hergelő cikke után két nappal tucatnyi rendőr szállta meg, hogy ráijesszenek, meg is lett az eredmény: az öt alkalmazottjából három felmondott.Akkoriban az újság egy egyetemi igazgatót is betalált azzal, hogy „függetlenségpárti”, mert azt mondta, hogy „Hongkong a világhoz tartozik”. A laphoz kapcsolt többi, Peking-párti lap és blog annyi támadást intézett ellene, hogy végül lemondott.A DotDotNews (egy online társlap) februárban a Baptista Egyetemen tartott World Press Photo-kiállításnál érte el, hogy fújják le, mert volt a fotók között olyan, mi a 2019-es tiltakozásokról készült. Ez a lap márciusban hamisan állította azt, hogy az amerikai konzulátus két alkalmazottja, akiknek pozitív volt a Covid-19-tesztje, diplomáciai mentességre hivatkozott, hogy elkerülje a karantént. (A Facebook szerint 2019-ben több történetet eltávolítottak az oldal Facebook-oldaláról, mielőtt végül teljesen törölték az oldalt a platform közösségi szabályainak ismételt megsértéséért.)