Tele van az instagram olyan videókkal, amiken papagájok cukiskodnak a gazdáikkal, biztos mindenki látott már ilyet. A kapcsolatuk elképesztően szorosnak tűnik, a madarak néha kutyákat, macskákat megszégyenítő módon dörgölőznek, finoman csipkedik (tollásszák) gazdájuk testét, és úgy tűnik, már attól is kész vannak, ha emberük két méterre eltávolodik tőlük. Néhány esetben annyira kötődnek, hogy már azt is zokon veszik, ha valaki egyáltalán a gazda közelébe megy, ilyenkor néha támadóan is lépnek fel. De milyen aranyos már egy ilyen bújós papagáj, nem? Hát igen, a csiklandozásra karemeléssel reagáló lajhármaki is annak tűnt. A bejegyzés megtekintése az Instagramon aa.aladwani (@beautiful.mind_77) által megosztott bejegyzés Papagájokat Magyaroszágon is sokan tartanak, van, aki azért, mert rajong értük, más meg csak szeretne egy házi kedvencet, de valamiért nem lehet kutyája vagy macskája. Ahogy máshogy tartunk egy macskát, mint egy kutyát vagy egy görényt, úgy a papagájok felelős tartására is más szabályok vonatkoznak. Az állatmentők munkáját figyelve hazánkban sajnos legalább annyian tartanak rosszul papagájokat, mint kutyákat. Elég ránézni a Papagájvilág Alapítvány Facebook-oldalára, ahol rettenetes körülmények között élő papagájokról, és túl sok szökött papagájról olvashatunk. Ez szomorú, de sokan vannak olyanok is, akik igaz barátot keresnek ezekben a madarakban, nagy kár, hogy a legjobb szándékú ember is könnyedén megölheti vagy mentálisan tönkreteheti papagájpajtását. A napokban a sérült, megunt, illetve illegálisan tartott vad- és egzotikus, illetve cirkuszi állatok rehabilitációjával foglalkozó WeFeNn alapítvány oldalán jelent meg egy írás, melyben a szerző, Gajcsi Dóra arról ír, senki se vegyen kézzel nevelt papagájt, kérését pedig alaposan meg is indokolja.De előbb tisztázzuk: mit kell kézzel nevelés alatt érteni?A papagájok kézzel nevelése azután lett széles körben elterjedt, hogy a legtöbb fejlett országban betiltották vagy szigorú engedélyekhez kötötték a vadon élő állatok kereskedelmét és tartását. Rengetegen láttak jó üzleti lehetőséget a papagájok tenyésztésében, és idővel profik lettek a kézzel nevelésben. Kitapasztalták, melyik fajt milyen profi táplálékkal kell etetni, hogy életben maradjon, ezzel egyidőben maguk a tápok is egyre jobban lettek, és rájöttek arra is, hogyan lehet elkerülni a kézzel nevelés során gyakran felbukkanó betegségeket. Évtizedekkel ezelőtt a kézzel nevelés csak vészhelyzetben alkalmazott megoldás volt, azaz amikor a szülők nem akarták kikelteni a tojást, elhagyták a fiókát, vagy nem jól bántak vele. A tenyésztők idővel arra is rájöttek, milyen jó áron lehet eladni egy olyan papagájt, ami nem csapkod, ami simán elvan az ember kezén üldögélve, és ami örök, hű társaként tekint a kiválasztott emberre. Igazi kis házikedvenc válik belőle.De a papagáj nem házikedvenc, hanem vadállat, és a viselkedése igen, de a természete nem változik meg.A papagáj társas lény, és egy életre választ magának társat. Nem csoda, hogy nem is szabad egyedül, csak párban vagy még több madár között tartani (elvileg). Ha nincs társa, az számára a legnagyobb kínzás. Gajcsi Dóra bejegyzésében azt írja, manapság az embereknek nincs kedvük vagy idejük a vadállatszelidítgetésre, ezért inkább megveszik a madarat „félkész”, azaz kézzel nevelt állapotban. „A papagájok vadállatok. Vadon élő rokonaiktól mindössze néhány generáció választja el őket. Ugyanazokkal a genetikai kódokkal, ösztönökkel rendelkeznek, mint vadon élő társaik. A kézzel nevelés ezt nem irtja ki belőlük, sem a fogságban tartás” - írja. A bejegyzés megtekintése az Instagramon Majella The Macaw (@majellamacaw) által megosztott bejegyzés Az állatorvos hangsúlyozza, hogy a papagájok nagy csapatokban élnek, és hogy párjuktól még hallótávolságon kívülre se kerülnek egymástól közös életük során. A szülők már a tojásokhoz is csipognak, írja. „Mi történik, ha kiszakítjuk, megfosztjuk ettől őket? A kézzel nevelt madár minket fog társnak tekinteni. Fajtárs hiányában, általában kiválaszt valakit a családból. A kézzel nevelt madaraknál általános probléma, hogy az első pár év valóban csodálatosan telik, ahogy azt a tenyésztő reklámozta. Aztán jön a felnőttkor, az ivarérés. Madarunk kiválasztja a párját, jobb híján a családtagok közül, akihez kötődhet. Hisz mint írtam, erre szükségük van - egész életükben a társuk mellett vannak. Mi van a többi családtaggal, akikkel ezidáig szintén jól kijött az ideális házi kedvenc? Nos, azt fogja csinálni, amint eljön az ivarérés, a fészekrakás időszaka, mint minden normális papagáj a természetben: védi a párját, megtámadja, aki a közelébe, vagy a fészek közelébe jön. És ez még akár mókás is lehet, egy kis hullámos esetében. Ha azonban egy ara, kakadu, amazon megy neki a családtagunknak, gyermekünknek, barátunknak, mert véd minket, bizony komoly sérüléseket okoz, és cseppet sem veszélytelen”. Az állatorvos ismétli, az állat viselkedése teljesen normális, ellentétben a helyzettel, amiben van. A papagájok - a majmokhoz hasonlóan - folyamatosan egymással vannak elfoglalva, tollásszák egymást (ahogy a majmok kurkásznak), bújnak, akár etetik is egymást. Megfosztani őket ettől a társas létezéstől nagyon nem ajánlott. Amikor a szorongás kiváltotta rikoltozást megunják, vagy abbamarad az állat babusgatása, mert megcsípte az otthonát vele megosztó gyereket, sokszor szabadulni igyekeznek a madártól, vagy egyszerűen bezárják egy ketrecbe, és hagyják, hogy belecsavarodjon a magányba. Gajcsi Dóra arról ír, ezeknek a madaraknak súlyos viselkedési zavaraik lesznek, tépkedik a tollukat, az öncsonkítás sem ritka, így próbálják túlélni a magányt. „Egy olyan állat, aki csapatban él, aki soha nem hagyja el a párját, aki egy két-három éves gyerek szellemi szintjén van. Sajnos, hiába nem ő a hibás, ő fogja elvinni ezt a terhet, hisz nyilvánvaló, az ember nem a családtagjától válik meg, inkább a madarat zárja be - örökre.És ez minden kézzel nevelt, egyedül tartott madárnál így lesz. Sajnos, biztos lehetsz abban, bármilyen cuki is pár évig, bármilyen kezes mindenkivel, ha kézzel nevelt papagájt vásároltál, csak idő kérdése, hogy az ivaréréssel mikor üti fel a fejét a probléma”. A papagájok kézzel nevelését sokan védik, és azt hangsúlyozzák, ha az ember elég időt tölt a madarával, vagy társat szerez neki, akkor nem jelentkeznek problémák. A kutatások azonban nem ezt igazolják. Hollandiában olyan komolyan vették a dolgot, hogy már 2014-ben betiltották a kézzel nevelt papagájok kereskedelmét. Ennek értelmében bírsággal, vagy akár elzárással büntethető, aki kiszakítja a fészekből a fiókát vagy a tojást.