Dobrev Klára, a DK miniszterelnök-jelöltje pár napja az Inforádióban sokakat meghökkentő kijelentéseket tett az Alaptörvény jövőjével kapcsolatban arra az esetre, ha jövő tavasszal az ellenzék alakíthat kormányt. A héten ezekről elkezdett a választási fórumain is beszélni. És a miniszterelnökjelöltek vitájában is ő volt az egyetlen, aki felvetette a témát. Azóta cifrábbakat is mondott, de nézzük először az akkori fő kijelentéset:a parlamentnek akár egyszerű többséggel is ki kell nyilvánítania, hogy az Alaptörvény alkotmányellenes; az Orbán-rendszer hatalmát bebetonozó kétharmados törvényeket feles többséggel is hatályon kívül kell helyezni; az új alkotmány nem lehet ugyanúgy csak az egyik politikai oldalé, mint a mostani. A kétharmados törvények feles többségű módosítása, megsemmisítése hirtelen fontos téma lett. Olyanokhoz is eljutott, akik az elmúlt lassan egy évben nem követték az elméleti vitát arról, hogy ha 2022-ben győz az ellenzék, mihez kezdhet a 2011-ben a Fidesz által egyoldalúan elfogadott Alaptörvénnyel és a többi, a NER-t körbebástyázó kétharmados törvényekkel.Másképp fogalmazva a kérdés az, hogy állítható vissza Magyarországon jogállam.2021 őszére jól látszik, hogy Orbán Viktor milyen rendszert épített fel az elmúlt 13 évben. Amíg ő a miniszterelnök, megkérdőjelezhetetlen teljhatalmat élvez, valódi ellensúlyok nélkül. Egy kormányváltás után viszont elég ereje marad ahhoz, hogy jó ideig teljesen ellehetetlenítse az új kormány munkáját, megalapozva saját politikai visszatérését. Ebben egyrészt a Számvevőszék, a Költségvetési Tanács, a NAV, a GVH, a Nemzeti Bank, az ügyészség, az Alkotmánybíróság, a Médiatanács és a bírósági intézményrendszer hozzá lojális tagjai, vezetői a partnerei. Orbán a közvagyon módszeres kijátszásával a kliensein keresztül a gazdaságban is, megkerülhetetlen pozíciókat szerzett, és ezek fedezik árnyékhatalma működési költségeit.Az ellenzék számára ez az eleve vesztes szerep vállalhatatlan. Tisztában vannak vele, hogy az Orbán-rezsim felszámolásához nem elég a választáson legyőzni a Fideszt: meg kell semmisíteni az Orbán Viktor hatalmát bebetonozó kétharmados törvényeket.Akkor is, ha csak feles többéget szereznek (a kétharmados ellenzéki győzelemnek nincs realitása).Az ellenzéki pártok tavaly decemberben, az összefogást és az előválasztást megalapozó közös értéknyilatkozatukban azt ígérték, hogy a demokrácia és a jogállamiság visszaállítása érdekében hozzányúlnak a kétharmados törvényekhez, köztük a választási és a párttörvényhez, a médiatörvényhez, a bírósági, ügyészségi, alkotmánybírósági törvényhez. Sőt, azt is, magát az Alaptörvényt is módosítják, hogy a köztársasági elnököt ne a parlament válassza, hanem a választópolgárok. Mindemellett arra is ígéretet tettek, hogy minden valós támogatottságú párt bevonásával új alkotmányt írnak, amit aztán népszavazással erősítenek meg.Látszik, hogy a folyamatot a pártok kétlépcsősnek képzelik el: egyoldalúan mennének neki azoknak az akadályoknak, amelyek a leginkább szűkítik az új kormány mozgásterét. Közben pedig megpróbálnak beindítani egy alkotmányozó folyamatot a Fidesz (reálisan nézve inkább egy majdani Fidesz-utódpárt) bevonásával.A megvalósítás nem épp jelentéktelen jogi és politikai részleteiről, vagyis hogy miként tervezik feles többséggel újraírni a kétharmados törvényeket, az ellenzéki pártok semmi konkrétumot nem mondtak.A jogi dilemmáról először Fleck Zoltán, az ELTE jogász-szociológus tanára írt komolyabban. Azt mondta, hogy "a tudatosan megszállt és egypártivá tett, autonómiáikat vesztett közjogi intézményeket" nem lehet, vagy túl kockázatos a hatályos jogszabályokat betartva felszabadítani és demokratizálni. A jogállam helyreállításának ára van: meg kell hozzá sérteni a hatályos törvényeket.A NER jogi alapjainak lebontásához az elméleti nehézfegyvert az egykori alkotmánybíró Vörös Imre adta az ellenzék kezébe. Márciusi vitairatában felhívta a figyelmet az Alaptörvény C) cikk (2) bekezdésének egy elsőre nem nyilvánvaló jelentésére. A bekezdés így szól:Senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetve kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és köteles fellépni.Vörös érve az, hogy a NER kétharmados tartópillérei nem a hatalommegosztást és az önkény korlátozását szolgálják, ami egy jogállami alkotmány egyik legfontosabb alapfunkciója, hanem Orbán és pártja kizárólagos hatalmát. Márpedig ez ellen az Alaptörvény idézett cikke szerint mindenki köteles fellépni - törvényes úton. Mivel azonban a törvényes út a kétharmados korlát miatt már nem járható, azt kell mérlegelni, hogy a jogállamiság szempontjából az önkény korlátozása és a hatalommegosztás helyreállítása az előrevalóbb, vagy a kétharmados törvények módosítására vonatkozó eljárási szabályok betartása. És Vörös azt mondja, hogyha az eljárási szabályokat az önkénnyel szembeni fellépés érdekében szegik meg, az nem sérti a jogállamiságot.Vörös szerint az új Országgyűlésnek kötelessége lesz fellépni az önkényuralmi rendszert körülbástyázó törvények ellen, akár feles többséggel is kimondva, hogy azok semmisek. Az Alaptörvényből és a kétharmados meg feles törvényekből ideiglenesen vagy végleg, de ki kell gyomlálni mindent, ami ellentétes a demokratikus jogállam működésével. A megmaradó közjogi struktúrának alkalmasnak kell lennie a jogállam újraépítésére, és közben el kell kezdeni az új alkotmány előkészítését.A kétharmados jogszabályi keret feles átalakítása alkotmányos töréspontot jelent, a jogfolytonosság megszakítását.Erről Vörös Imre felvetését továbbgondolva Kis János filozófus írt májusban. Kis szerint a jogállami korrekció sikeres levezénylésének további közjogi, valamint politikai feltételei vannak.Az Alaptörvény és a kétharmados törvények egyes részeit hatálytalanító semmisségi törvény akkor juttatható csak érvényre, ha az Országgyűlés visszavonja az egyoldalúan megválasztott vagy kinevezett közjogi tisztségviselők megbízatását is. Ez a semmisségi törvény sikerének közjogi feltétele: “távozniuk kell az Orbánt kiszolgáló alkotmánybíróknak, főügyésznek, ÁSZ-elnöknek, a Médiatanács elnökének és tagjainak, a Kúria elnökének és alelnökének, az Országos Bírósági Hivatal elnökének, a Költségvetési Tanács tagjainak és így tovább.”A fő politikai probléma Kis szerint az időzítés.Ha nincs lélektani áttörés, ha nem válik hihetővé szélesebb társadalmi rétegek számára, hogy Orbán hatalma nem örök, akkor az alkotmányos reform nem lehet sikeres. Az új parlamenti többség intézkedései fennakadnak az Orbánhoz hű tisztviselőkön, és elhúzódó, kiszámíthatatlan kimenetelű alkotmányos válság áll elő.A közhivatalnokok egy jelentős része továbbra is ideiglenesnek fogja érezni a törvényes kormányt, és inkább Orbánhoz marad lojális, azzal kalkulálva, hogy rövidesen visszatér a hatalomba. Fokozottan áll majd ez a NER-es oligarchákra és propagandistákra, a magánalapítványokba kijátszott közvagyon felett rendelkező kurátorokra, mondja Kis. Az új kormány támogatói elbizonytalanodnak, azok pedig, akik leváltása ellenére is Orbánt tartják a hatalom valódi birtokosának, igazolva érzik magukat és felbátorodnak. Ha az új kormány túl korán indítja meg a jogállam visszaállításához szükséges háborút, visszapattanhat az Orbán-rezsim maradékáról. Ha túl későn próbálkozik, addigra elvész a kormányváltás eufóriája, kiábrándulhat a tábora.A semmisségi törvény elfogadása és a tisztviselők menesztése lebontandó hatalmi tömbbel vívott végső ütközetet nyitánya lesz. Ezért Kis szerint csak akkor szabad belevágni, ha sikerül mögé elsöprő társadalmi támogatást építeni. Csak ilyen erő győzheti meg az apparátust és Orbán mamelukjait arról, hogy az árnyékhatalom lebontható. Amíg ez az idő el nem jön, kettős hatalmi helyzet fog fennállni: a kormányzati hatalomgyakorlást jelentősen korlátozni fogják a kétharmados szabályok és Orbán árnyékhatalma.Kis hosszan ír arról, hogy a feles többségnek a látszat ellenére milyen jelentős politikai mozgástere lesz, hogyan növelheti a támogatottságát és teheti egyre kockázatosabbá Orbánék számára a kormányzati munka akadályozását, de ez nem tartozik szorosan ide. Az alkotmányos reform és az ahhoz vezető út részleteiről az Orbán leváltására készülő pártoknak az előválasztás, illetve esetleges tavaszi győzelmük után kell megállapodniuk, az erőviszonyok addig túl képlékenyek. Politikusaik eddig tartózkodtak attól, hogy a témában megnyilvánuljanak. Ennek több oka van. Az egyik, hogya kétharmados rendszer feles feltörése egyelőre inkább elvi lehetőség: amint a gyakorlat jönne szóba, olyan jogi és politikai kérdések merülnek fel, amelyekre senkinek nincsenek kiforrott válaszai.Paradox helyzet ez, hiszen az Orbán-rezsim ledöntésének ígérete teszi a markánsan eltérő profilú pártok és a választóik számára elfogadhatóvá az ellenzék összefogását, ám épp a lebontás konkrétumait övezi a legnagyobb homály.A másik ok taktikai. Létezik egy számottevő választói csoport, melynek tagjai nem szívesen szavaznak a Fideszre, és jövő tavasszal várhatóan inkább otthon maradnak.Ám ha arról hallanak, hogy kormányra kerülve az ellenzék a politikai céljai érdekében akár törvényeket is kész megszegni, akkor esetleg mégis inkább elmennek és a Fideszre szavaznak.Ez pedig egyik ellenzéki pártnak sem állhat érdekében.Valójában Dobrev Klára ezt a tabut szegte most meg azzal, hogy beszélni kezdett a kétharmad feles lebontásáról és az Alaptörvény alkotmányellenességéről. Ő sem mondott semmi konkrétumot, de van két friss, érdekes elszólása. A Telexnek arról beszélt, hogy ugyanaz a véleménye, mint például Bárándy Péter és Forgács Imre volt igazságügyi minisztereknek (csak őket nevezte meg). Ha a neveket tudatosan dobta be, nemigen utalhatott másra, mint Bárándy és Forgács Vörös Imrével közös májusi cikkére. Aminek alapfelvetése az volt, hogya kormányváltás esetén a jogállam helyreállítását csak egy új, köztársasági alkotmánnyal lehet elkezdeni.Mivel kizárt, hogy egy ilyen alkotmányozásban Orbán Viktor részt vegyen, Dobrev a volt miniszterek emlegetésével most azt vetette fel, hogy a köztársaság új alkotmányát a jelenlegi Fidesz-szavazók képviselete nélkül kell kidolgozni. Ami egyrészt antidemokratikus és politikailag tarthatatlan, de ami pillanatnyilag fontosabb,szembe megy az ellenzéki pártok közös programjával.A ma megjelent Dobrev-interjúban a Jelen rákérdezett arra, nem fél-e, hogy az Alaptörvény feles megtámadásának felvetése elriasztja a bizonytalanokat. Dobrev úgy válaszolt, mintha a megfontoltság nem szerepelne a szótárában:"Már miért taszítana el bárkit is, ha az embernek az a politikai programja, hogy visszaállítja a jogállamot?" A Jelennek Dobrev azt is mondta, hogy azonnal hozzálátna az Orbán-rendszer ledöntéséhez."Máskülönben, ha ezt nem tesszük meg, Orbán három hónap múlva visszajön, és akkor újabb évtizedet vesztegetünk el. Erőt kell mutatni, erős kormányzásra van szükség." Amikor az előválasztás közepén a DK miniszterelnök-jelöltje a saját kezdeményezéseként tünteti az ellenzék közös alkotmányreform-elképzeléseit, sőt, túl is megy azokon, leginkább népszerűségi szempontok vezérlik: keményebbnek akarja magát mutatni a többi jelöltnél, elsősorban Karácsony Gergelynél. A DK mostanában amúgy is elkezdte kicsit kóstolgatni Karácsonyt, például amikor Czeglédi Csaba a szombathelyi előválasztási vitában kétségbe vonta, hogy várható-e a főpolgármestertől valódi elszámoltatás. Dobrev a legradikálisabb jelöltként próbálja magát prezentálni az erre fogékony ellenzéki szavazók előtt, akkor is, ha ezzel valószínűleg árt az ellenzéki összefogás egészének.