A Zürichi Egyetem kutatói vizsgálták meg az Amazonas-medencében, Új-Guinea szigetén, illetve Észak-Amerikában, hogy a növények gyógyító hatásával kapcsolatos tudást mennyire veszélyezteti az, hogy az őslakosok nyelve sokszor veszélyben van, és a kihalás fenyegeti. És azt találták, hogy nagy a baj: a vizsgált gyógynövények 75 százaléka olyan, hogy használatával kapcsolatos információk csak egyetlen egy, sokszor veszélyeztetett nyelven ismerhetőek meg. A kutatás során csak az Amazonas-medence északnyugati részén 645 növényfaj gyógyászati használatát vizsgálták, a régióban beszélt 37 nyelven keresztül, és azt találták, hogy az évezredek-századok során felhalmozott tudás 91 százaléka pusztán egyetlen nyelven érhető el. Azaz ha ez a nyelv kihalna, odalenne a növény gyógyászati hasznosításával kapcsolatos ismeret is. „Minden egyes alkalommal, amikor egy nyelv eltűnik, egy beszédhang is eltűnik, az értelemteremtés módja eltűnik, a természettel való interakció módja tűnik, egy mód, amivel növényeket és állatokat lehet meghatározni” – mondta erről a Mongabay-nek Jordi Bascompte, a Zürichi Egyetem kutatója. Egy korábbi kutatás szerint a világ több mint 7000 nyelvének 42 százaléka veszélyeztetett. Különösen veszélyeztetettek az őslakos nyelvek, melyek száma eleve meredeken fogyatkozott az európai gyarmatosítás korszakát követő évszázadokban. Most megjelent kutatásukban Bascompte és kollégái arra hívják fel a figyelmet, hogy e nyelvek elvesztésével fontos ősi tudások is végleg odalehetnek. Akár olyan tudások is, melyek leendő gyógyszerek kifejlesztésél lehetnének használhatóak, hiszen számos ma használt és gyári körülmények között előállított gyógyszerünk hatóanyag is gyógynövényekből származik. A kutatás során a három, már említett régióban összesen 3597 növényfaj 12495 gyógyászati alkalmazását elemezték, illetve vetették össze a régiókban fennmaradt 236 őslakos nyelvvel. E munka során derült ki számukra, hogy 75 százaléka a gyógyászati ismereteknek csupán egyetlen nyelven érhető el. Ráadásul kiderült az is, hogy a legegyedibb, sajátságosabb tudások sokszor a leginkább veszélyeztetett nyelveken maradtak fenn. A svájci egyetem kutatói szerint nagy szerepe lehet e tudások megőrzésében az őslakos iskoláknak, melyek például Brazíliában is működnek, és melyekben tudatosan dolgoznak azon, hogy megőrizzék és továbbadják ezeket a nyelveket. Az ősi tudás megőrzésének fontosságát az elmúlt évtizedben a világ számos pontján elkezdték felismerni, Magyarországon az Ökológiai kutatóközpont Hagyományos ökológiai tudás kutatócsoportja foglalkozik hasonló kérdésekkel. A csoportot vezető Molnár Zsolttal korábban interjút is készítettünk, ezt itt lehet elolvasni.