Halvány fogalmam sem volt, hogy mi az a gappling, magát a szót sem hallottam soha. Már megint tanultam tehát valami újat ma. Úgy történt, hogy kénytelen voltam utánanézni Dietz Gusztávnak, és kiderült az internetről, hogy gappling-világbajnok volt, vagy valami ilyesmi, különböző források különböző részinformációkat tartalmaznak, egyelőre nem adódott össze belőlük a valóság horizontálisan. Eleve olyan is van, ahol nem gapplingot írnak, hanem brazil dzsiu-dzsicut, a kettő valószínűleg ugyanaz, miszerint az MMA egyik ága ez – a rövidítés nem a Magyar Művészeti Akadémiát takarja, hanem a mixed martial artsot, a kevert harcművészetet, oktagonban szoktak ilyenbe bonyolódni a szereplők –, és a földharc neki a veleje. Az említett Dietz visszhangos sikere volt pályafutása során (értesültem róla most), hogy legyőzte Bárdosi Sándor birkózó olimpiai bajnokot. Kb. eddig jutottam, majd abbahagytam a kutakodást. Egyrészt azért, mert ha van küzdősport az univerzumban, ami nem hoz lázba, az a ketrecharc, másrészt így is elkalandoztam, holott filmkritikát készültem (illetve készülök még mindig) írni a Külön falka című alkotásról, és nem MMA-zni.Az említett alkotásnak az egyik főszereplője az említett Dietz Gusztáv, és gondolom, a fentiekből máris világossá kellett válnia (ha egyszer így elkezdtem kutakodni utána), hogy megfogott ez az ember a vásznon engemet. Hasonlóan Horváth Zorkához. Vele kapcsolatban azért nem kezdtem nyomozni, mert abból indultam ki, hogy ő bizonyára egyszerűen iskolás. Nagyon-nagyon jelen vannak mindketten a filmben, hihetetlenül hitelesek (amatőr szereplőknek nem mindig megy, sokszor profiknak sem), mondom ezt úgy, hogy a börtönviselt kidobóemberek világában éppúgy nem vagyok otthon (még az életben nem kereszteztük egymás útjait észrevehetően, amikor utoljára diszkóban jártam, a kidobóemberség műfaja sem létezett mifelénk), mint a magatartászavaros kiskamasz lányokéban.Alkotók és szereplők azonban nem is hogy közelebb hozták most hozzám ezeket az univerzumokat, hanem engem vittek közelebb őhozzájuk. Nagy különbség.Ezt a következőképpen érték el: elmeséltek nekem egy történetet mozgóképes eszközökkel, linerálisan-logikusan, érthetően, tisztán – miközben ráadásul involváltak érzelmileg is. Az elejétől a végéig egyenletes színvonalon.Kis Hajni rendező magyar–szlovák koprodukcióban készíthette el a Külön falkát, a Nemzeti Filmintézet fiatal tehetségeket támogató Inkubátor Programjának is hála, a művet bemutatták a Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztiválon, a magyar mozikba október elején került, és ahogy néztem fél szemmel (két szemmel akkor fogom, ha már megírtam, amit szerettem volna), elismerő kritikákat kap. Nézőből tán nem annyit, amennyit érdemelne (noha a miskolci Cinefest közönségdíja meglett), hátha lesz jobb is.A történet arról szól, hogy van a börtönviselt kidobóember, Kondor Tibornak hívják (őt hozza Dietz Gusztáv), akinek van egy kislánya, Niki (Horváth Zorka), akit a nagyszülők nevelgetnek, mivel az anyja meghalt. Apa és lánya ezer éve nem látták egymást, mígnem utóbbi egy szerencsés pillanatnak köszönhetően előbbi nyomába ered, és megtalálja. A megtalálás körülményeit beárnyékolják bizonyos fejlemények, amelyek nem sok jót ígérnek sajnos. A nem sok jó ígérete ellenére mindkét főszereplő felnövéssztorikba bonyolódik, részint az egymáshoz, részint a világhoz való viszonyukat illetően.A Kis Hajni-féle történetmesélésben nincsen semmi bombasztikus. Ha így nézem, a Külön falka valóságábrázoló módszerei sültrealisták (ellenben nem dokumentaristák hálistennek), a nagyotmondás és -akarás bűnébe-hibájába nem esik, humorral vagy groteszkkel sem vacakol, az benne minden, aminek látszik. Vagy kicsivel több. Például: hiába erőszakos baromként bukkan fel Kondor Tibor, valahogy mégis egyértelmű az elejétől, hogy drukkolni fogunk neki rövidesen. Mert akkor is megvan az igazsága, amikor úgy tűnhet, hogy ez lehetetlen. Vagy amikor igazságuk van másoknak is, mert hát az élet bonyolult.De nincs túlgondolva vagy -karikírozva vagy -filozófiázva tényleg semmi. A nagyvárosi panelrengeteg nem több egy nagyvárosi panelrengetegnél, ami, ha süt a nap, akkor nem is csúnya, és a szegényszállás konyhájának tűzhelye sem olyan mocskos, hogy ne lehetne megsütni rajta a krumplit és a húst. Pláne ha a vonatkozó fejlődéstörténet aktuális fejezete jegyében elsimul egy konfliktus, mielőtt érdemben kibontakozhatna.A végét nem szpojlerezem el, annyi mondok rébuszosan, hogy talán a naplementébe történő el-BMW-zés sem fájt volna, de a sorsfordító tragédia nem kizárható megismétlődése igen. Sejtettem viszont valahogy, hogy ettől a legfeszültebb pillanatokban sem igazán kell félnem. Hálás vagyok, hogy jól sejtettem, így maradhatott egyben, ami kikerekedett.Hogy legyen valami, ami nem tetszett: a Külön falka inkább munka-, mint remekbe szabott végleges cím. Persze nem kizárt, hogy nem vettem észre a speciális üzenetet, amit éppen ennek és csakis ennek a szókapcsolatnak kellett volna eljuttatnia hozzám mint befogadóhoz.Bónusz: csomót gondolkodtam rajta, kire emlékeztet engem Dietz Gusztáv. Filmes vonalon. Akkor jöttem rá (komolyan), amikor a végére értem ennek a szövegnek. Vinnie Jones a megfejtés, aki botrányhős futballistából lett színész, és Guy Ritchie első szuperjó mozijában láttam először (magyarul: A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső), ott bírt jelen lenni pont ennyire. Jones később szerepelt még sok mindenben, köztük klassz dolgokban, hasonlókat kívánok Dietznek. Kis Hajninak pedig újabb nagyfilmeket, realistákat vagy másmilyeneket, mindegy, lett nálam hitele most. Ja, kis híján elfelejtettem mondani, hogy a vége főcím ezúttal is jó volt, sőt közben is a Scooter és az izlandi szintipop, a Kaelan Miklát eddig is szerettem.