Fiatalos és flegma yuppie stílus, tiptop öltöny, designos open space iroda, luxuslakás, fekete Audi, befolyásos politikus barátok - nem túlzás: az élet és a gyurcsányizmus egyik legnagyobb császáraként mutatja be Hann Endre közvélemény-kutatót Kálomista Gábor elkxrt kurzusfilmje. Egészen biztosan Hann az első szociálpszichológus a filmtörténetben, akit úgy ábrázolnak, mintha Patrick Batemant keresztezték volna a frissen ibizázott Habony Árpáddal. Hann több is itt mint egyszerű közvélemény-kutató - ő az egyik főgonosz a történetben, egy háttérből machináló spin doctor, aki szálakat mozgat, aki kormányzati kisbuszok hátsó ülésén és füstös szobákban súg a titokminiszternek arról, melyik újságírót érdemes megfigyelni, és hogyan lehetne megvezetni a közvéleményt. Jelentőségteljes pillantások közepette kortyol viszkijéből, mielőtt válla felett odavet egy tanácsot az épp legközelebb eső államtitkárnak. A róla alkotott kép épp annyira valóságos, mint az egész Elkxrtuk dramaturgiája: semennyire. Hann, akit a politika világában szinte mindenki ismer, a valóságban egy zömök termetű, jámbor természetű és puritán ember; talán a sokszorosan földre vitt közvélemény-kutató szakma egyik utolsó olyan figurája, aki valamit meg tudott őrizni hiteléből mindkét politikai oldalon. Az általa 1989 óta vezetett Medián közvéleménykutató kétségtelenül több kapcsolódással bír a baloldalon, kutatási eredményei viszont rendre kiállták a szakma próbáját: a közelmúltban éppúgy előre jelezték a 2018-as fideszes kétharmadot, mint másfél évvel később Karácsony Gergely fővárosi győzelmét, és mai napig vannak a kormányoldalhoz köthető megbízásai is. (Jellemző eset: egy bajszos Fidesz-influenszer májusban még Hannék kormánynak kedvező mérését méltatta, most a filmtől van épp elélvezve.)Nem csoda, ha Hann maga sem érti, mit keres a film egyik főszerepében. Azt mondta, szerepeltetése azt jelzi: nem tudják, kire lőjenek, és „ez a film még propagandának is rossz”. Bár úgy van beállítva, mint aki mindennapos vendég volt Gyurcsánynál a Szemlőhegy utca villájában, ahol nagy politikusi tivornyák zajlottak, Hann a 444-nek azt mondta, sosem járt ott, az akkori miniszterelnökkel egyébként is ritkásan találkozott csak:„Szilvásy Györggyel köszönőviszonyban vagyunk, de soha semmilyen politikai vagy üzleti kapcsolatban nem álltunk, ellentétben azzal, amit a film állít. Dobrev Klárával is minimális kapcsolatom volt, talán fogadásokon találkoztunk, mint ahogy más politikusokkal is. Nekem semmi titkom nincs, de nem is nekem kell itt bármit bizonyítanom.”Hannt személyesen leginkább az zavarja, hogy sokakra hat a manipuláció - kapott kemény hangvételű leveleket és kommenteket olyanoktól, akik „2006-os bűneit” kérik most rajta számon. Miután a HVG-nek mondott néhány elmarasztaló szót a filmről, az origo.hu hatalmas szalagcímmel hirdetve hozta le, hogy „magára ismert az Elkxrtuk című politikai krimi csaló, baloldali közvélemény-kutatójának szereplőjében a Medián vezetője.” A valóság ezzel szemben az, hogy a gyártó Megafilm a honlapján is világossá teszi: Hannról mintázták „Endre” karakterét. Az pedig már Kálomista Gábor világhírű eleganciáját dicséri, hogy bár Hannt előzetesen nem tájékoztatták a forgatásról, és természetesen az őt megformáló színész sem kereste fel, meghívót bezzeg küldtek neki a premierre:Ami miatt a Hann jogi fellépést fontolgatja, az mégsem a kicsinyesség, hanem a Mediánt ért hitelrontás: a cég - amit egy hatalmas M betű logóval is több helyen beazonosíthatóvá tesznek - olyan politikai fegyverként van bemutatva a filmben, aminek egyetlen célja a félretájékoztatás és manipuláció. Egy jelenetben például - szolgálati autó, hátsó ülés, félhomály, intrika - a yuppie Hann felcsapja mappáját, hogy bemutassa: ezek itt a Fidesz és az MSZP támogatottságának valós számai, viszont mi ezeket hozzuk nyilvánosságra. Hann szerint elképzelhető, amit Gulyás Márton is pedzegetett a Partizánban; hogy az előválasztás előrehaladtával 2021 őszén a film még újabb vágatokat kapott, Karácsony Gergelyt pedig visszalépése után kiszorították a sztoriból. Karácsonyról, aki végül csak egy snitt erejéig maradt a filmben, közismert tény ugyanis, hogy 2006-ban a Mediánnál, Hann keze alatt dolgozott. (Ilyen szerepben szerepel a filmben a tényleges főszereplő, a Bánovits Vivianne által alakított gyakornok is.) Meglehet, hogy a tanítvány és a manipulátor tanárfigura viszonya hangsúlyosabb szerepet kapott volna a filmben, és talán ha a politika úgy alakul, fény derülhetett volna a Gyurcsány-kormánynak dolgozó Karácsony stiklijeire is. Mivel azonban a főpolgármester kiszállt az előválasztási versengésből, Dobrevre került a hangsúly. Hann története persze csepp az elkxrt tengerben, mert a filmben az archív felvételeken túl voltaképp egyetlen szál sincs, ami történetileg hitelesnek vagy legalább alátámasztottnak lenne mondható - és ez nem csak objektíve, vagy filmszakmailag problémás; hanem a szó rogáni értelmében is. Alapvető célját sem éri el ugyanis az Elkxrtuk, mert képtelenség akár pillanatok erejéig komolyan venni - pedig az még a propaganda esetében is alapkövetelmény.Az alkotók ahhoz sem vették a fáradtságot, hogy alapvető fogalmi kérdésekben tájékozódjanak; hogy például milyen eszközökkel dolgozik egy közvélemény-kutató, miként áll össze egy fókuszcsoport, és mitől lesz egy felmérés reprezentatív. Kálomista gyurcsányi világában a közmédia újságírói örökpanorámás luxusloftokban húzzák meg magukat, munkaidejükben iratokat lopnak, lehallgató-készülékeket helyeznek el a parlament üléstermeiben, vagy sötét alakok elől menekülnek még sötétebb sikátorokon keresztül. A rendőröket csak szépen kell kérni, és házhoz hozzák a minősített dokumentumokat; a miniszterek pedig söjtöri vacsorájukat is készek megszakítani, csak hogy személyesen felügyeljék a városi autósüldözést. A film egyetlen értelmes propaganda-küldetése az lehetett volna, ha képes könnyen érthető narratívát építeni a fiatalok és az utánuk következő generációk számára 2006-ról - ezt a missziót azonban képtelen teljesíteni, sőt nem is igazán törekedik rá.Az Elkxrtuk ugyanazzal küzd, mint a mai Fidesz: egyszerre próbálja megátalkodott gazemberként és nevetséges paprikajancsiként bemutatni Gyurcsányékat, akik rettenetesen elkúrják ugyan, amit el lehet, de van egy ördögi tervük, amivel megpróbálják visszahozni a szarból a kormányzást - kiszivárogtatják a beszédet, rátolják a szélsőjobbra a balhét, és akár az emberélet sem számít, csak ne rajtuk száradjon. Egyetlen jelenetre sűrítve mindez úgy jelenik meg, hogy Dobrev Klára egyik pillanatban pánikszerűen téblábol tanácsadói gyűrűjében, a következőben már hidegvérrel újságírók bekasztnizására utasít. Legyenek bénák és gonoszak egyszerre, menjen minden a terveik szerint, csak szarul - üzeni a film, miközben a kevesebb több lenne. A film lehetséges hatásait értékelve rég nem az a kérdés, mi valódi benne, mi nem - hanem hogy tudnak-e hazudni hihetően, vagy egyáltalán tesznek-e még rá kísérletet. Rogán Antal helyében én nem lennék maradéktalanul elégedett. (Kritikánk a filmről itt, a 2006. őszi eseményekről pedig ebben a cikkben olvashat.)