„Egy világjelenség tanúi vagyunk, amelynek csak egy szélsőséges példája az, amilyen embertelenséggel a magyar kormány reagál a bajba jutott emberek érkezésére. A lényegét tekintve nem kivételes, mindössze úgy tűnik, hogy van egy vezetőjük, aki politikai karriert épített magának a gyűlölködésből”- mondja Abdulrazak Gurnah, 2021 irodalmi Nobel-díjasa a 24.hu interjújában.„Azt tudom, hogy például Nagy-Britanniában sok ember egyetért a kirekesztő állásponttal, és sejtem, hogy Magyarországon is ez a helyzet. Ennek oka legtöbbször a tudás hiánya, ezért lenne fontos, hogy tájékoztassuk és meggyőzzük az embereket, hogy humánusabb hozzáállásra van szükség. Fontos lenne megérteni, miért jönnek ide ezek az emberek. Ám addig nem látom megoldhatónak a helyzetet, amíg a kormányok a társadalomban rejlő félelmekre és sötét indulatokra apellálnak, a média jelentős része pedig partner ebben, sőt, sokszor nyomást is helyez a politikusokra, hogy fokozzák a kirekesztő beszédmódot. Persze vannak jó példák, mint Németország, ahol a 20. század során minden borzalom megtörtént, a kormány mégis többnyire emberséges választ adott a menekültválságra. Ott is sokan ellenzik ezt, de egészében véve humánusan kezelték a helyzetet. Magyarország kevésbé, és nem tudom, hogy ez milyen történelmi örökségben gyökerezik pontosan. Az viszont világos számomra, hogy általában a történelem téves felfogásából fakad, amikor a határokra érkező emberek feltűnését támadásnak és inváziónak tekinti egy közösség” - válaszolta Gurnah arra a kérdésre, hogy hogyan lehet elemelkedni azoktól a sztereotípiáktól és előítéletektől, melyek a migrációról és a menekültkérdésről szóló közbeszédet uralják. A menekültek ügyében egyébként szinte szó szerint ezen a véleményen van Jennifer Teege német író is, akivel nemrég készítettünk interjút a 444-en abból az alkalomból, hogy megjelent magyarul a Nagyapám engem agyonlőtt volna című könyve: „Náci parancsnok volt a nagyapám, és sötét a bőröm: ilyet kitalálni sem lehetne, annyira irreális”.