Második hete tart az ENSZ 26. klímacsúcsa Glasgow-ban, amitől környezetvédők és szakértők nem kevesebbet várnak, mint hogy a világ országai letegyék az asztalra, milyen kibocsátáscsökkentő lépéseket vállalnak a katasztrofális szintű klímaváltozás elkerülése érdekében. A tárgyalókon kívül Glasgow-ban nagyjából 100 ezer ember követelt határozott lépéseket a világ vezetőitől, akik Greta Thunberg aktivista szerint semmit nem hallottak meg, a tárgyalásokon csak mellébeszélnek, a klímacsúcs elbukott. Ennél azért valószínűleg kevésbé borongós a helyzet, a környezetvédő szervezetek között is van, amelyik óvatosan optimista, de kétségtelen, hogy az óriási áttörés, ha egyáltalán számítani lehetett ilyesmire, várhatóan elmarad. De miről tárgyalnak egyáltalán a kéthetes klímacsúcson, min zajlanak a legélesebb viták, és mi a legjobb kimenet, amit a tárgyalások végén várni lehet? Egy perccel a vég előttHa nagyon röviden akarnánk összefoglalni, mi történik, azt mondhatnánk: a világ vezetői elkötelezték magukat olyan lépések felé, amelyek a jó irányba haladnak, de még mindig túl lassan. A skóciai tárgyalásoktól azt remélték, hogy a világ országai is előállnak olyan kibocsátáscsökkentési vállalásokkal, amelyekkel legalább elméletben garantálható lenne, hogy az ipari forradalom előtti szinthez képest 1,5 Celsius-fok alatt tartsák a globális felmelegedést. A globális éghajlat-politikai folyamat legalább a 2009-es koppenhágai ENSZ-klímacsúcs óta arról szól, hogy az országok milyen vállalásokkal tudnak előállni, ezek azonban csak az elmúlt néhány évben kezdtek gyűlni. Az Európai Unió, az Egyesült Államok, legújabban Kína tett több más országgal együtt vállalást arra, hogy meddig teszi klímasemlegessé a gazdaságát, vagyis mikor éri el azt a szintet, hogy a gazdasága csak annyi káros anyagot termel, amelyet amúgy a Föld rendszerei (vagy a széndioxid-nyelő technológiák, amelyekről sokat hallani, de egyelőre nem igazán léteznek) el tudnak nyelni. Ezek az úgynevezett NDC-k, vagyis nemzeti vállalt hozzájárulásról szóló tervek. Az eddig megjelent ilyen vállalások után elég nagy nyomás nehezedett a hasonló terveket még nem készítő országokra, hogy ők is előálljanak valamivel. Erre utalt a klímacsúcs talán legfontosabb mottója is: “keep 1,5 alive”, legalább a remény maradjon meg, hogy csak 1,5 fokkal nő a globális hőmérséklet. A Párizsi klímaegyezményt 192 ország írta alá, ezek közül 162 adott be valamilyen klímatervet, több ország pedig módosított, szigorított a korábban elfogadottakon, ami mindenképpen fontos lépésnek számít. Legutóbb például – nem sokkal a klímacsúcs előtt – Narendra Modi indiai miniszterelnök jelentette be, hogy kormányának tervei szerint India 2070-re vállalja, hogy karbonsemleges lesz. India mellett még 13 másik ország is nem sokkal a csúcs előtt állt elő új NDC-kkel. Viszont ezekkel még mindig messze van a cél, hogy ne melegedjen 1,5 foknál jobban a Föld éghajlata 2100-ra. Az ENSZ klímaváltozással foglalkozó kormányközi tanácsadó testülete, az IPCC a glasgow-i csúcs előtt közölte legújabb számításait arról, hogy a párizsi egyezményt aláíró államoktól eddig beérkezett NDC-k alapján mekkora klímaváltozásra lehet számítani, az eredmény pedig elkeserítő. Ha teljesen megvalósulnának az eddig beérkezett 162 tervben foglalt lépések, akkor is 2,7 Celsius-fokkal nőne a Föld áltaghőmérséklete az évszázad végére. A Climate Action Tracker nevű szervezet novemberi jelentésében 2,4 fokos hőmérséklet-emelkedéssel számol, ha minden ország végrehajtja a 2030-ra vállalt terveit. A leginkább optimista számítással a Nemzetközi Energiaügynökség állt elő múlt héten. E szerint ha mindenki teljes mértékben és időben betartja eddigi ígéreteit, akkor 2100-ra 1,8 fokkal lesz melegebb a bolygó, ami még mindig katasztrofális következményekkel járna. Október közepén viszont még az IEA elemzése is jóval sötétebb jövőt festett, az addigi bejelentésekkel 2 fok fölötti melegedést jelzett előre a szervezet, azokat csak a közvetlenül a COP26 előtt közölt klímatervek – például az indiai vállalás – nyomták 2 fok alá, bár egyes környezetvédők szerint a 2070-es indiai vállalás már nem sokkal járulna hozzá a felmelegedés lassításához. Ezek a számítások feltételezik, hogy az államok végre is hajtják azokat a terveket, amelyeket eddig közöltek, de még egyáltalán nem kezdtek bele a megvalósításhoz. Nem véletlen, hogy Boris Johnson, a COP26 házigazdája a klímacsúcsot megnyitó beszédében arról beszélt, a világvégét jelző óra mutatója egy perccel jár éjfél előtt, nagyon kevés időnk van elkerülni a katasztrófát. (Igaz, a brit miniszterelnök drámainak szánt beszédét kicsit gyengítette, hogy korábban elég szkeptikusan állt a klímaváltozás kérdéséhez, majd magángrepülővel hagyta el a tárgyalásokat, hogy időben odaérjen egy baráti vacsorára Londonban.) Sokak szerint viszont már rögtön a tárgyalások kezdetén rossz ómen volt, hogy Hszi Csin-ping kínai, Vlagyimir Putyin orosz és Jair Bolsonaro brazil elnök, valamint a szaúdi trónörökös, Mohammad bin Szalman nem voltak ott Glasgow-ban. Perger András, a Greenpeace klímakampányának vezetője szerint nem mutat az áttörés felé a COP26-ot lezáró megállapodás már megjelent tervezete, abban ugyanis nem látszik, hogy az aláírók elég határozott vállalásokat tennének például arra, hogy rövid időn belül felhagynak a fosszilis üzemanyagok használatával. Annak a Greenpeace-szakértő véleménye szerint nincs túl sok értelme, hogy ugyanolyan jószándékú nyilatkozatokat tegyenek az országok, mint eddig, kicserélve a célul kitűzött felmelegedést 2-ről 1,5 fokra, ha nem rendelnek ezek mellé komoly lépéseket tartalmazó terveket. A klímacsúcs zárónyilatkozatának legújabb, kedden megjelent verziója arra szólítja fel a résztvevőket, hogy 2022-ben még ambiciózusabb kibocsátáscsökkentési tervekkel álljanak elő a 1,5 fokos cél érdekében. Ehhez az IPCC szerint 2030-ra 45 százalékkal kellene csökkenteni a kibocsátásokat, amelyek a járvány miatt ugyan valamit csökkentek, de idén megint növekedni kezdtek. A COP26 delegációi így várhatóan még tovább rugdossák a labdát, hogy majd később oldják meg a problémát. Jennifer Morgan, a Greenpeace International vezetője szerint ha a klímacsúcs résztvevői valóban ezt a nyilatkozatot fogadják el, azzal annyit üzennek a világnak, hogy ők is csak reménykednek, hogy majd minden rendben lesz. Pedig szakértők szerint az, hogy elkerülhető legyen a katasztrofális klímaváltozás, ma már nem a technológiai vagy a gazdasági lehetőségek, hanem alapvetően a politikai akarat kérdése.Előremutató jelekKétségkívül történtek progresszív lépések is a klímacsúcs első hetében, több fontos vállalást tettek a résztvevők az erdőirtással, a szén felhasználásával és a metán kibocsátásával kapcsolatban. Igaz, ezeknél is fontos kérdés, hogy a vállalásokat hogyan tartják be, és a megállapodások egyes kitételeit miként értelmezik az aláíró országok. A klímacsúcs egyik legnagyobb eredménye a szén felhasználásának kivezetéséről szól. A COP26 első hetében 23 ország vállalta, hogy a következő évtizedekben (a fejlett országok 2030-ig, a fejlődők 2040-ig) teljesen leállnak a legszennyezőbb energiaforrás, a szén felhasználásával. A megállapodást aláíró országok között szerepel Dél-Korea , Indonézia , Vietnám , Lengyelország és Ukrajna, amelyek mind a világ 20 legnagyobb felhasználója között vannak. Gyengíti a bejelentést, hogy a legeslegnagyobb felhasználók, Kína, az Egyesült Államok és India nem tettek hasonló vállalást. Kína ezzel szemben Dél-Koreával ás Japánnal együtt vállalta, hogy nem finanszíroz több szénerőmű-fejlesztést a határain kívül, ami komoly hatással lesz más ázsiai országok energetikai fejlesztéseire. Számos bank is vállalta a klímacsúcson, hogy nem finanszíroz többé olyan szénerőműveket, amelyek nem rendelkeznek szénmegkötő és -tározó technológiákkal. A Másfélfok összegzése szerint ezek a bejelentések évente nagyjából 17,8 milliárd dollárnyi állami finanszírozást szabadíthatnak fel, amit a fenntartható energia fejlesztésére és a klímaalkalmazkodásra lehet költeni. A másik komoly bejelentés: 100 ország csatlakozott ahhoz a kezdeményezéshez, hogy 2030-ra legalább 30 százalékkal csökkenti a metánkibocsátását a 2020-as szinthez képest. A metán az egyik legkárosabb üvegházhatású gáz, 86-szor szennyezőbb, mint a szén-dioxid, ennek visszafogásával elérhetőbbnek tűnne a 1,5 fokos felmelegedés. A metán kibocsátásáért leginkább az energiatermelés, a földgáz- és kőolaj-kitermelés és -szállítás, valamint a mezőgazdaság, azon belül leginkább az állattenyésztés a felelős, így ezeken a területeken lesz szükség komoly fejlesztésre a következő 8 évben. A kezdeményezésnek az Egyesült Államok és az Európai Unió állt az élére, Magyarország egyelőre nem csatlakozott. A harmadik vállalás, amelyet a COP26 eredményeként fognak emlegetni, az, hogy 100 ország vezetője vállalta, 2030-ig megállítják az erdőirtásokat. Az ezt aláíró országokban van a világ erdeinek 85 százaléka, így tényleg ezek azok az országok, amelyek fel tudnának lépni az erdők védelmében. A vállalást olyan országok is aláírták, mint Brazília és Indonézia, amelyek a világ legnagyobb erdőirtóinak számítanak, előbbiben leginkább a marhatenyésztés és a szójatermelés, utóbbiban olajpálma-ültetvények miatt irtják a dzsungelt óriási területen. A megállapodást aláírók azt is vállalták, hogy 19 milliárd dollárnyi támogatást rendelnek az ügy mellé, amellyel a fejlődő országokat segítik erdeik védelmében. Szakértők szerint mindenképpen fontos, hogy ilyen komoly politikai elköteleződés született az erdők védelmében. Sokan viszont szkepszissel fogadják ezeket a vállalásokat, hiszen az lényegében azt jelenti, hogy még évekig változatlanul pusztulhatnak a világ erdei, arról pedig már 2014-ben megállapodtak a klímacsúcs résztvevői, hogy lépéseket tesznek az erdőirtás lassítására, aminek viszont eddig nem látszik az eredménye. Azt pedig a gyakorlat megmutatta, hogy a fenntartható erdőgazdálkodás ellenőrzésére kidolgozott rendszerek teljesen használhatatlanok, ahogy azt a tokiói olimpia építkezésénél felhasznált fa esete is mutatja: az olimpia szervezői papíron fenntartható faanyagot vásároltak, amely azonban borneói őslakosok területén illegálisan letartolt erdőkből származott. Be nem tartott ígéretekA COP26 klímacsúcson az egyik legtöbbet emlegetett téma szintén egy korábbi be nem tartott ígérettel kapcsolatos. A fejlett országok 11 évvel ezelőtt, a 2009-es koppenhágai csúcson megígérték, hogy 2020-tól évente 100 milliárd dollárral segítik a fejlődő országokat a fenntartható átállásban és a klímaváltozás okozta károk kezelésében. Ebből a pénzből még évekig nem nagyon látnak sokat a fejlődő országokban, ahol már most is a bőrükön érzik az emberek a klímaváltozás hatásait. A skóciai klímacsúcs előtt német és kanadai diplomaták dolgoztak ki tervet arra, hogy a beígért pénz eljusson a céljához, ebben az szerepelt, hogy 2023 lesz az első év, amikor valóban a beígért összeggel tudják a gazdag országok támogatni a szegényebbeket. Mindeközben afrikai országok képviselői már azt pedzegették a tárgyalások előtt és közben is, hogy az öt évre ígért 100 milliárd dollár akkor sem lenne elég a károk enyhítésére és a szükséges fejlesztések finanszírozására, ha a fejlett országok nem késnének a beígért támogatással. Az afrikai delegációk a klímacsúcson azt mondták, 2025-től évente 700 milliárd dollár támogatásra lenne szükségük, az ENSZ friss kutatása szerint ugyanis Afrikában nagyjából 80 százalékkal többet kellene költeni klímaadaptációra és a gazdaság zöld fejlesztésére, mint amit az országok költségvetései megengedhetnek. Pedig több állam, így Ghána, Etiópia, Szenegál és Zimbabwe is a GDP-jének 8-9 százalékát klímaadaptációra költi. A be nem tartott ígéretekről, a nem elégséges támogatásról és nyugati elköteleződésről szóló panaszok ráadásul azon a klímacsúcson hangzanak el, ami a Guardian szerint egy ideje a legfehérebb ilyen tárgyalás. A járványhelyzet miatt sok fejlődő ország delegációja nem tudott elutazni Glasgow-ba, ahogy sokkal kevesebb környezetvédő és a klímaváltozással leginkább érintett közösségeket képviselő szervezet sincs a helyszínen. Így sokan attól tartanak, hogy ezek a hangok túl halkan lesznek jelen a COP26-on, a fejlett országok vezetői és delegációi pedig, miután meghallgatnak néhány szívhez szóló beszámolót a süllyedő Tuvaluról vagy az amazóniai őslakosok problémáiról, ott folytatják a tárgyalásokat, ahol abbahagyták. Az a katasztrofális klímaváltozás elkerülésére nem nagyon lesz elég, pedig ha szakértők szerint ha pár éven belül nem történnek komoly változások az ígéreteken túl, akkor végképp elvész az esély, hogy 1,5 fok alatt tartsuk a felmelegedést.