Azon még soha nem gondolkodtam, hogy a karácsonyi film külön műfaj konkrétan, most is mások juttatták eszembe, azzal a megmondással, miszerint Tiszeker Dániel Nagykarácsonya, amit a héten mutattak be a mozikban, hazaiból az első ilyen. Nem létezik, morfondíroztam a magam módján magamban, és elkezdtem kutakodni az internet világában, de tényleg nem találtam semmi érdemit.Szörény Rezső 1978-as BUÉK-ja majdnem stimmel, de az is szilveszteri, miként a címéből is kiviláglik, és nem éppen komédia. Ha már itt tartunk, vagyis a hetvenes éveknél: minden idők egyik legjobb szovjet romantikus vígjátéka, az 1975-ös A sors fintora ellenben tipikus karácsonyi mozi lenne, ha nem szilveszteri lenne szintén.Mindazonáltal miközben magyar előzmények után hiába kutattam, akkora toplistákat találtam terjedelmileg, 100-asokat is, hogy komoly erőfeszítésekre volt szükség a végiggörgetésükhöz. Megérte, ugyanis kiderült, hogy már a két világháború között is készültek műfaji klasszikusok, elsősorban a tengerentúlon. A kritikusi konszenzus szerint amúgy ezek a legjobbak, amiket Kertész Mihály, Frank Capra vagy Ernst Lubitsch rendezett, hogy csupán halhatatlanokat említsek. Említek címeket is, hátha másoknak is kedvük kerekedik: It's a wonderful life (1946), The shop around the corner (1940), Miracle on 34th street (1947).Ebből is világos, nem az Igazából szerelemmel vagy a Die Harddal, meg nem is a Bunyó karácsonyiggal vagy a Reszkessetek, betörők!-kel kezdődött a karácsonyifilm-történelem. Itt négy olyat hoztam szóba, amelyek közül hármat én is láttam – a hármat egyenként sokszor –, a negyediket meg mindenki más látta rengetegszer, én egészében még sosem.E szövegem megalapozását (másképpen: a szokásos parttalan elkalandozást) itt be is fejezem, annál inkább, hogy (elfogadom és használom akkor a formulát) az első magyar karácsonyi romantikus komédia igazi előképét is listáztam az előbb.Azt mondta a rendező (akit a #Sohavégetnemérős alapján szokás ismerni, illetve operatőre volt A lovasíjásznak) egy régebbi interjújában, hogy már kamaszkorában szeretett volna készíteni majd ilyen karácsonyi mozit, és az elmúlt két évtizedben alaposan megtanulmányozta, hogy mások hogyan csinálják. Nem kizárólag az amerikaiak vagy az angolszászok, hanem a csehek, az olaszok vagy az oroszok is. Szó se róla, ez meglátszik a művén, ezt nem rosszallóan mondom.Először is a történeten, aminek talán annyi baja van összesen, hogy egyszer sem bírja meglepni a nézőt, a bonyodalmakat kiváltó első nagy fordulat éppen úgy kiszámítható, mint utána az összes többi.Másodszor a díszleten és a miliőn. Budapest még nem volt ennyire mesebelien, világítósan-csillogósan szép, mint a Nagykarácsonyban. A számtalanszor felbukkanó hiperszuper tűzoltóautók pirosa pedig igazi hab a tortán.Harmaszor, az ésszerűen adagolt zene is úgy mászik bele a fülbe, hogy egyszerre nem akar kijönni belőle egyfelől, de nem hagy mély nyomokat ott másfelől, paradoxon.Negyedszer, nem bájgúnárok vagy szépségkirálynők módjára, csak romantikus komédiákhoz illő módon szépek a szereplők is. Vagy ha nem annyira azok, akkor kifejezetten mókásak, mint a mindig nagyszerű Orosz Ákos.,Ötödször, a film humora olyan módon, mértékben és arányérzékkel adagoltatik, hogy sem kevésnek, sem soknak, sem erősnek, sem gyámoltalannak nem tűnik.A sztori lényege, hogy a hős tűzoltó (Ötvös András) a balul sikerült emelőkosaras (akarom mondani: magasból mentős) lánykérés (menyasszony: Rujden Vivien; őt is mennyire bírom az ifj. Vidnyánszky-féle Liliomfi-előadás óta, azt legalább ötször láttam) és a látszólag szerencsés véget érő zuhanása után hosszabb távú lélektani kihatással kénytelen megküzdeni, ebből kifolyólag találkozik egy másik lánnyal (Zsigmond Emőke), és elkezdenek szövődni a dolgok. Valamint megoldódni a problémák. Illetve sorjázni a gegek, hol magas, hol közepes színvonalon.A találkozásra a másik lánnyal egy karácsonyi vásárban kerül sor, amelyet a Várkert bazárban rendeztek be a tavaly téli forgatáskor, és ügyesen sikerült. Annyi statisztát szerencsére nem alkalmaztak, hogy Vörösmarty téri típusú tömegnyomor alakuljon ki, és a zsírszag vagy a forraltbor-illat sem érződik hálistennek, ezzel együtt úgy sejtem, a karácsonyivásár-gyűlölő szubkultúra szereplői így is mentális traumáknak lennének kitéve, ha beülnének a filmre, nekik indokolt kerülniük ezt a 109 percet.Melynek történetéhez – vagy ha úgy tetszik: receptjéhez – tartozik még, hogy egy szerelem nem elég, ezért kibontakozik valami az eleinte svindler, ám idővel megjuhászodó bóvlis (Scherer Péter) és az egyedülálló anyuka (Pokorny Lia), két gyerekszereplő, továbbá a bölcs gesztenyeárus-narrátor (Szerednyei Béla) és a mindenki mamája tűzoltódiszpécser (Hernádi Judit) között is. A több szerelem azért is hasznos, mert jó színészeknek biztosít lehetőséget arra, hogy megmutassák, hogy jó színészek.Az meg a pluszpoén, hogy a tévésztár Szabó Kimmel Tamást a tévésztárként is ismert Szabó Kimmel Tamás játssza, és ha már, akkor kap egy óvatos pofont a bulvártelevíziózás is. De csak akkorát, hogy a bulvártelevíziók 2022 karácsonyától kezdve rendszeresen leadhassák a filmet december 24–26. között, akár főműsoridőben, akár már délután. Meg fogják tenni, efelől halvány kétségem sincs. Hogy a mozikban mennyien nézik meg a Nagykarácsonyt a koronavírus-járványos időkben, meg nem tippelném, de hogy a tévékben ideje jöttén sokan, arra mérget vennék. Oké, azt mégsem, de egy bögre újramikrózott forralt borba vagy egy ötgyertyás adventi koszorúba bármikor kész vagyok fogadni bárkivel.