Múlt pénteken Kína levette az elvámolható termékeket előállító országok listájáról Litvániát. Ez azt jelenti, hogy ha egy litván terméket be akar valaki vinni Kínába eladni, akkor nem tudja elindítani a vámolási eljárást, a balti állam, mint "származási ország", a kínai adminisztráció szerint már nem létezik. Világkereskedelmi szempontból önmagában ez még nem lenne nagy ügy. Tavaly Litvánia összesen 300 millió euró értékben szállított árut Kínába, ami még litván szempontból sem óriási tétel, az ország teljes kivitelének mindössze 1 százalékát jelentette. A tiltás a kínai gazdaságot még annyira sem terheli meg, mintha egy lepke meglibbentette volna a szárnyát Pekingben. Első ránézésre ez csak Tajvanról szólA kínai kormány azért lépett fel ilyen erélyesen Litvániával szemben, mert novemberben Tajvan külképviseleti irodát nyithatott Vilniusban. Máshol is vannak a szigetországnak külképviseletei, de azokat jellemzően nem Tajvani Képviseleti Irodának, hanem tajpejinek nevezik. Az EU-ban és Észak-Amerikában sem nevezik ezeket a kvázi nagykövetségeket tajvaninak, mert Kína szerint Tajvan nem létezik. A pekingi kormány szerint legfeljebb "kínai Taipei" van (Taipei amúgy a sziget fővárosának is a neve), ami a népi Kínához kellene hogy tartozzon. Tajvan szigetére menekült a kommnista hatalomátvétel elől a második világháború után az Amerika-barát kormány, és azóta sem érte utol a népi Kína, független köztársaság maradt a terület. A pekingi kormány viszont nem ismeri el a függetlenségét, ám a sziget szuverenitását az USA kormánya egy védelmi megállapodással garantálja. Ha egyszer háború törne ki az USA és Kína között, akkor a konfliktus közvetlen kirobbantója egy Tajvan elleni kínai támadás lehet - véli a legtöbb elemző mostanában. Kína az utóbbi években egyre agresszívabban követeli, hogy Tajvant ne ismerjék el önálló országnak, és rendszeresen gyakorlatozik harci repülőkkel és hadihajókkal a környékén.A kínai kormány már augusztusban, a vilniusi iroda nyitásáról szóló terv hallatán kiutasította a litván nagykövetet Pekingből, és a sajátját is hazahívta Vilniusból, és most a megmaradt ottani konzulátus működését is korlátozta. De az import-tilalom mégis egy sokkal nagyobb ügyről is szól, mint az apró és a hatalmas ország viszonyáról.Brüsszeli tervSzerdán mutatja be ugyanis az Európai Bizottság azt a jogszabály-tervezetét, ami nagyon komoly fegyvert adna a saját kezébe. Az új felhatalmazás lehetővé tenné, hogy az EU kereskedelmi szankciót léptessen életbe olyan cégek, személyek vagy kormányok ellen, amelyek az EU-t, vagy annak valamely tagállamát kereskedelmi korlátozásokkal fenyegetik. Jelenleg az EU csak az összes tagállam kormányának teljes konszenzusával vethet ki szankciókat, mert külpolitikai kérdésekben mindig teljes egyetértés kell a tagállamok között. Csakhogy a szerdán megjelenő tervezet szerint az új szankciós eszköz már a kereskedelmi kérdések közé tartozna.Ebből pedig két fontos lehetőség is következik. Egyrészt az új szankciós politikát lehetővé tevő jogszabályt minősített többséggel is elfogadhatják, azaz az új rendszer élesítéséhez nem kell minden tagállam egyetértése. A másik, hogy az új rendszer értelmében az Európai Bizottság saját hatáskörben is dönthetne szankció kivetéséről, amennyiben kereskedelmi fenyegetettséget érez, akár csak egyetlen tagállam esetében. A retorzióként kivethető szankció élesítése előtt ugyan a Bizottságnak konzultálnia kellene a tagállamok kormányaival, de végső soron egyedül is léphet. Ez soha nem látott külpolitikai erőt adna a Bizottságnak, még akkor is, ha formálisan a kereskedelmi, és nem a külszolgálati részlegéhez tartozna a szankciós politika.Élő példaKína pénteken a Litvánia ellen bevezetett importtilalommal egy olyan helyzetet alakított ki, amellyel elgondolkodtathatja a tagállamokat, hogy milyen képet vágjanak a Bizottság tervezetéhez. Rögtön itt egy konkrét példa, amin keresztül a nagy ipari termelők átérezhetik, hogy milyen lenne, ha egy kis tagállam szimbolikus vitája miatt az ő gyáraik szenvednének el óriási károkat. A mostani litván-kínai vita pont olyan, aminek a nyomán a Bizottság, az egyik tagállam védelmében, szankciót rendelhetne el Kína ellen, az egész EU-ra vonatkozóan. Valószínűleg csak arányosat, nem nagy értékűt, de aminek nyomán Kína minden bizonnyal már az egész EU-t büntető választ adna. Így pedig gyorsan belesodródhatna a két óriási gazdasági erőközpont egy súlyos vámháborúba. Bár a bizottsági javaslat még nem végleges, és nem is nyilvános, több ország diplomatái is jelezték már brüsszeli tudósítóknak, hogy nem örülnek neki. Nem meglepő módon a komoly ipari termelők, köztük Svédország és Csehország kormánya is az ellenzők között van. A mostani kínai fellépés Litvánia ellen megfelelő hivatkozási alap lehet számukra, hogy megmutassák, hogy miért lehet veszélyes eszkalációk kiindulópontja egy ilyen eszköz az Európai Bizottság kezében.Közben a javaslat támogatói azzal érvelnek, hogy az Európai Unió védtelen és gyenge az egyre versengőbb és erőszakosabb világban. Európa hiába gazdag, ha nem tud nagyhatalomként fellépni. Saját hadserege nincs, a külpolitikai döntései a minden országot megillető vétójog miatt nehézkesek. A külső nagyhatalmak pedig könnyen kijátszhatják most a tagállamokat egymás ellen, ha az egyiknek kedvező, a másiknak meg fájó intézkedéseket hoznak, és különalkukkal intézik el, hogy mindig legyen olyan kormány, amelyik vétót emel a védelmükben. Különösen fontos lenne az EU kezében egy fenyegető eszköz most, amikor arra készül, hogy klímavédelmi vámot vezessen be, hogy a kvóták és egyéb zöld intézkedések miatt dráguló európai termelők védve legyenek a szennyezőbb, de így olcsóbb külső versenytársak portékáitól. A litvániai helyzet egy jól átélhető, valós példája lett így annak, hogy minden EU-s kormány elgondolkozzon, akarja-e az új szankciós hatalommal felruházni az Európai Bizottságot. Ha az EU nagyhatalomként akar viselkedni a világpolitikai vetélkedésben, akkor szüksége van fenyegető eszközökre. Az eszköz bevezetése viszont azt jelenti, hogy olyan szolidaritás kell a tagállamok között, amely nem engedi, hogy a nemzetgazdasági érdekek előtérbe kerüljenek. Kína most ezzel a dilemmával szembesíti az európaiakat.