A homo sapiens kb. 300 ezer éve tűnt fel ezen a bolygón. Testünk az evolúció törvényeinek megfelelően az akkori életmódunkhoz illeszkedve alakult ki, éppen ezért olyan táplálékkal működik a legjobban, amilyet akkoriban fogyasztottunk. Az utóbbi 10 ezer évben viszont az eredeti diétánkat összehasonlíthatatlanul rosszabbra cseréltük. Miközben a homo-fajok történelmének 99 százalékában a gyűjtögető-vadászó életmódot követték az őseink, a testünknek messze nem adjuk meg azt, amit a gyűjtögető-vadászók megadtak.„Testünk és környezete között az egyik legfontosabb kapocs minden bizonnyal az élelem. Az élelem képében a környezet ténylegesen bekerül testünkbe és átjárja azt. A vitaminok e kapcsolat koordinálásában kétségkívül a legfontosabb tényezők egyikének számítanak. Meg vagyok győződve, hogyha testünket visszahelyeznénk abba a környezetbe, amely számára ez a test kialakult, éppen olyan tökéletesen működnék, mint a többi élőlény teste. A betegség a szervezetünk és a környezetünk közötti diszharmónia kifejeződése” – írta Szent-Györgyi Albert 1937-ben. A 20. században aztán egyre többen fedezték fel, hogy az emberek százmillióit megnyomorító betegségek jelentős része úgynevezett civilizációs betegség, 10–15 ezer évvel ezelőtt, tehát a mezőgazdálkodás elterjedése előtt szinte ismeretlenek voltak.Ma kutatások tömkelege szól arról, hogyan élhettek gyűjtögető és vadászó őseink. Sokak szerint az egészség záloga, ha a saját életünket is minél inkább ehhez a régi életmódhoz igazítjuk, hiszen ez az, amire a testünk a legalkalmasabb, erre alakult ki. Az ilyen kutatások legnagyobb része csontok, fosszíliák, feljegyzések, a 20. században még élő gyűjtögető-vadászó népek életmódja és a szerveink működése alapján azt vizsgálja, mit és hogyan ettek az emberek 15, 30 vagy 100 ezer éve, és kivétel nélkül minden ilyen tudományos szöveg szomorúan állapítja meg, hogy a mai ember táplálkozása nagyon-nagyon messzire került az ideálistól, és ez az ideális állapot valószínűleg már nem is helyreállítható.