Kicsit kiestem a szerepemből, amikor Doma, a minden hájjal megkent bűnöző felszállt a 112-es buszra, hogy meglátogassa a nagymamáját a lakótelepen. A szerepem az volt, hogy néző legyek, és átéljem Az unoka című film történetét és esztétikáját egyaránt. Ebből zökkentett ki az utazás az Ikarus típusú ósdi járművön, és nem is azért, mert a Thomán István utca és a Bosnyák tér között tudomásom szerint korszerűbb konstrukciók közlekednek.Hanem azért, mert mint az némely korábbi jelenetekből kitűnt, Doma, a minden hájjal megkent bűnöző egyébként színvonalas személygépkocsival rendelkezett, tehát azzal is megközelíthette volna a nagymamáját. És ha el akarta volna kerülni, hogy a nagymamája tudomást szerezzen róla, hogy munkanélküli mivolta ellenére luxusra is futja neki, akkor leparkolhatott volna néhány utcával arrébb. Vagy ha ott kellett hagynia az autót a barátnő-tettestársnak valamilyen ismeretlen okból, mehetett volna taxival, mivel volt mit a tejbe aprítania.A fenti gondolatmenet kibontását azért nem érzem szimpla szőrszálhasogatásnak és bárgyú okoskodásnak, mert eleve is jellemző Deák Kristóf első egész estés művére a bicebócaság és a felemásság. Az Oscar-díjas Mindenki című kisfilm – amelyet mindenki látott néhány évvel ezelőtt – alkotója mintha nem tudta volna pontosan eldönteni, hogy milyen műfajű művet óhajt készíteni.Nem kis részben a szóban forgó Oscarra építve jelentős hírverés bontakozott ki Az unoka körül a premier előtt, és a trailerekből-teaserekből úgy tűnt, hogy egyfajta thriller kerülhet terítékre magyarosan fűszerezve, ám az eredmény másmilyen lett. Zákonyi S. Tamás producer mondta is régebben, hogy a film „merész módon nem egy műfajra épít, nem mondtuk ki, hogy ez tisztán egy thriller, krimi, fekete komédia vagy dráma”, ezt azonban a megnézés előtt nem olvastam, csak utána, így közben azon is törnöm kellett a fejemet, hogy súlyos hiba-e, hogy a fontos jelenetsorok egy része önnön paródiájának tűnik, vagy szándékos. Amennyiben utóbbi a jó megoldás, az is probléma szerintem, lévén, hogy lehetetlen minden néző fejébe megoldókulcsokat ültetni be.Deák Kristóf filmje a legundorítóbb bűncselekménytípusok egyikéről, az állítólag kifejezetten hazánkra – más vidékekre viszont nem – jellemző unokázós csalásokról szól. Abból a szempontból valós eseményekre épül, hogy a rendező családjában is előfordult ilyen, ezt gondolta tovább, amikor forgatókönyvet írt belőle. A primitív, de hatékony trükkről valamennyi olvasónk hallott: a hiszékennyé idősödött nagypapákat és nagymamákat azzal hívják fel telefonon, hogy unokáiknak problémáik támadtak, amelyeket csakis a párnacihában őrizgetett pénzecskék átadásával lehet elsimítani. A nagypapák és a nagymamák sietnek segíteni, utána meg verik a fejüket a falba a komplett családdal karöltve, plusz szégyenkeznek, emészti őket az önvád és a búbánat. A bűnözők ritkán buknak le, a szerény vagyonkák még ritkábban kerülnek vissza jogos tulajdonosaikhoz, az ember zsebében kinyílik a bicska a hasonlók hallatán.Az unoka című filmben Jordán Tamás nagypapát károsítják meg, aki súlyosan bele is betegszik a történtekbe, és mivel a rendőrség nem siet, Rudi unoka (Blahó Gergely) úgy dönt, megkísérti a lehetetlent: legalább azt az órát megpróbálja visszaszerezni, amit a nagypapa évtizedek óta le sem vett a csuklójáról, de most igen. Az unoka gyámoltalan srác ugyan, akinek fát lehetne vágni a hátán, de megtalálja a fonal végét egy kamerafelvételnek hála, és ahogy múlik az idő, úgy gombolyítja azt egyre határozottabban. Csakhamar segítőtársai is akadnak, a károsultak csoportterápiáján látszólag szelíd és elesett, ám valójában nagyon is harcias nyugdíjasokkal találkozik, köztük egy komplett fegyverraktárt rejtegető bosszúszomjas bácsival, valamint egy rendszeres drogfogyasztó nénivel.Ezek után szinte gyerekjáték rábukkanni Doma (Jászberényi Gábor), a minden hájjal megkent bűnöző nyomaira, majd őt követve megtudni, hogy a csalóknak is van nagymamájuk (Pogány Judit), és néhány súlyos pofon, valamint további lelki-fizikai traumák elszenvedését követően csapdát állítani.Felnőtt ember végigcsinálja, amibe belekezdett, mondja a fegyverraktárt rejtegető bosszúszomjas bácsi a film fontos pillanatában, ezzel Doma sorsa megpecsételődik.Arra ugyanakkor nem bírtam rájönni, hogy a szóban forgó óra különös titkára pontosan miért is volt szükség. Túl azon, hogy időzavarba kerültem – az ide vágó betéttörténet szerint ugyanis a nagypapának erős kilencvenesnek kellett volna lennie, és Jordán Tamás annyi azért nincs –, az üzenetet sem értettem. Az lenne a megfejtés, hogy nem érdemes extra energiákat beletennünk extrém dolgokba, mert a végén kiderülhet, hogy úgyis hiábavaló volt minden igyekezetünk? Hát ezt mégsem hiszem.Ezzel együtt Az unokának többnyire van ritmusa, nemegyszer komoly feszültségek is dolgoznak benne, az a jelenet pedig, amikor Pogány Judit és Jászberényi Gábor magára marad a parkett közepén, egyenesen szívszorító. Akkor a néző arra gondol: nocsak, lehet, hogy ez a film egyes számban megfogalmazott címe révén nem is arról az unokáról szólt, a bosszúállóról, hanem erről a másikról, a minden hájjal megkentről, milyen érdekes.A felvezető kampányban a 2022-es év első magyar sikerfilmjeként emlegetik Deák Kristóf művét, ami a premier előtt talán merészen hangozhat. Fogalmam sincs, hogy valóban kíváncsiak lesznek-e rá a nézők széles tömegei. Nagyot végül is nem fognak csalódni, akik beülnek rá, legyenek bár unokák vagy nagyszülők. Akkor sem, ha műfajtisztábban, feketébben, komédiábban kevésbé eklektikus, tehát vagányabb és hatásosabb lehetett volna. De ha mondjuk néhány nagyszülő gyanakvóbbá válna tőle sorsfordító pillanatokban, az is milyen szép eredmény lenne a való életre visszaható populáris művészet jegyében. Délibábokat mindazonáltal ne kergessünk, úgysem tudjuk utolérni őket!