Hosszú idő után tényleg eredeti húzással jelentkezett a sokat kritizált közszolgálati média: januárral betört a közéleti műsorok piacára a 48 perc című magazinműsor, aminek csak elnevezése színtelen-szagtalan, a formátumát bátran nevezhetjük forradalminak is. Egy átlagos fideszes beszélgetős műsort kell elképzelni, amiben a műsorvezető és a vendégek a félidőben - 24 perc után - minden előzmény nélkül elhagyják a tévéstúdiót, lógva hagyják gyanútlan tévénézőket, hogy átüljenek egy kivilágítatlan feketelyukba, és a hirado.hu-n folytassák a beszélgetést, az internetezők előtt. Üzleti modellre szerencsére a közmédiánál nincs szükség, értelmetlen hát azon rugózni, hogy ez valami újszerű fiatalmegszólítási kísérlet a Kunigunda útján, vagy egyszerűen több helyre lehet beszámlázni a gyártásért. De amikor a 24. percnél a műsorvezető felállítja a vendégeket, és átkíséri őket az internetre, az azért váratlanul éri a nézőt. További újítás Lánczi Tamás, aki tényleg minden volt már a NER-ben, csak műsorvezető nem, és nem véletlenül hagyta ezt a végére. Navracsics Tibor kabinetfőnökeként kezdte, onnan kipenderülve Habony Árpád első kifutóembere lett a Századvégnél, ahol „beszélő fejet” csináltak belőle, de jól jött a pénzek számolgatásánál is, amikor be kellett ültetni valakit az évi több milliárdos hasznot hozó pécsi BAT dohány-nagykereskedő felügyelő bizottságába. A Figyelő főszerkesztője és a XXI. Század elemzője is volt, aztán Schmidt Mária szerint Lánczi megpuccsolta őt, és tönkretette az ő szakmai műhelyét, amikor felállt és elvitte az összes emberét. (Egy elemzőt hagyott csak meg, így lett a XXI. Század Intézetéből a fidelitasos szlengben „Deák Dániel Intézet.”) Lánczinak maradt a bloggerkedés az MTVA-nak, most pedig műsort vezet az M1-en, ami nem a tápláléklánc csúcsa a NER-ben, de legalább odateszi magát, lojalitásához nem férhet kétség, és úgy tűnik, szerkesztőként is jól választ. Második műsorának vendégei két Fidesz-alapító: a most is fideszes Bayer Zsolt és az egykori tékozló fiú, az 1993-ban az SZDSZ-be átvitorlázott Fodor Gábor voltak, és abszolút megvolt köztük a kémia. A fideszes és az emberarcú ex-ellenzéki felállás nagyon fut most a kormánypárti médiában, hasonlóval kísérletezik például G. Fodor Gábor is, aki Gerő András történésszel és egy kaktusszal szokott beszélgetni, és szidni a baloldalt. Az emberarcú ex-ellenzéki régen politizált vagy értelmiségi volt, de azóta távol került a balos tűztől, kritikus és csalódott lett, előtört belőle az elemző, és roppant mód elégedetlen a mostani ellenzékkel. Nyilván ennek a műfajnak is vannak szintjei, lehet ízlésesen és visszafogottan is csinálni, és úgy is, ahogy Fodor Gábor, akit aligha lephetett meg az első, és lényegében az egész műsort beterítő kérdés, hogy most akkor mégis mi van az ellenzékkel? Hát 200 ezer aláírást sem tudnak összegyűjteni a népszavazásukhoz? Bayer szerint senkit nem döbbenthet meg, hogy Taktaharkányban nem tapossák egymást az emberek, ha meghallják azt, hogy Fudan, és Fodor már csatlakozik is.Fodor: Zsoltnak igaza van. Nem mobilizálnak tömegeket. 200 ezret csak össze lehetne gyűjteni. Mobilizálási probléma van. Baj van.Ősszel még több mint 500 ezer szavazó vett részt az előválasztáson, most viszont még 200 ezer se jött össze egy hónap alatt, pedig a szociális népszavazás idején 300 ezret össze tudott gyűjteni a Fidesz, hangzik el Lánczitól, de máris a helyeslő Bayeré a szó.„Nagy igazsága van Gábornak abban, hogy van baj. Nem látok bele, de van baj, az biztos” - ért egyet az egyetértő Fodorral Bayer, és rögtön hoz egy hasznos ellenzéki példát. Szerinte már október 23-án látszott, hogy kipukkadt az ellenzék, mert „a Hont András, aki aztán nem egy kormánypárti publicista, tökéletesen összefoglalta a látványt, hogy név szerint ismer mindenkit, aki ott volt.”Fodor: Igen!Fodor, aki azért nem állt sztahanovista hírében - miniszterként azzal csúfolták, hogy bevezette a négynapos munkahetet saját magának -, továbbra is az elhivatott munkát, és a mobilizálást hiányolja ellenzéki oldalon. Bayer viszont áttér a stratégiai problémákra, miszerint Márki-Zay Péter a rezsicsökkentés és a határzár ellen kampányol, és micsoda öngyilkosság ez. Szerencséje van, mert vitapartnere ide is követi. Fodor: Igen. Ez látható amit mondtál. Hibás a stratégia. Zsidózás, melegezés, micsoda dolog ez? El fogja riasztani a választókat. Rossz a stratégia. Bayer innentől már nem tud olyat mondani, ahova Fodor ne menne utána. A csodavárás is baj az ellenzékkel, hogy a határon kívülről várják a segítséget. Fodor: Igazad van. Jól világítottál rá a helyzet groteszkségére. (...) Nem külső erőre kell várni, hanem önmaga meg kell tudja fogalmazni az ellenzék, hogy mit akar.Itt a volt SZDSZ-es miniszter váratlanul kezdeményezőként lép fel, és behoz egy új szempontot Márki-Zay-jal szemben. Fodor: A politikai tudáshoz tapasztalat kell. Egy gyönyörű hivatás. Nem lehet így a semmiből jönni.Bayer egyetért, áttérhetünk a másik fontos ellenzéki kérdésre: hogy végtére is ki vezeti a baloldalt. A publicista szerint megmondta Bruck Gábor is, hogy Gyurcsány. Fodor: Igen. Ez egyértelmű. Én is így gondolom. Természetesen Gyurcsány fogalmazza meg a baloldal politikáját. Tehetségben, képességben, messze ő az első a baloldalon. Viszont most baj van, és kérdés, mit lép Gyurcsány. Fennhagyja a táblán Márki-Zayt, vagy húz egy merészet, és lecseréli? Bayer szerint őt legalább megválasztották, és annak az 500 ezer előválasztónak mondani kell valamit, ha csak úgy leváltják a listavezetőt. Fodor: Hát ez az, amit a Zsolt mond! Ezt nem lehet megcsinálni. Most mondta a Zsolt. Hát ki áll ki az ellenzéki szavazók elé?Bayer szerint nem tudnak nekik mint mondani, mert azt fogják üzenni nekik a híveik, hogy elmentek ti a francba. Fodor: Így van. Ezen a ponton a tévénézőktől elbúcsúzunk, és irány az internet és a sötét szoba. Érződik hogy kezdetleges a formátum, mert Bayer mikrofonja az átállás alatt bekapcsolva marad, így megtudjuk, hogy a sötét szoba széke sokkal kényelmesebb, mert van háttámlája. De már folytatódik is a műsor. A második blokk fő témája: az ellenzék. Röviden visszamegyünk a rendszerváltás időszakába, és kiderül, több köt össze, mint ami szétválaszt. Bayer szerint igaz, hogy életútjaik 1993 tájékán szétváltak, de bizonyos alapkérdésekben egyre inkább konvergálnak egymás felé. (Nem kerül szóba, de ebben az időszakban Bayer is kiszállt a politikából, és a Népszabadság újságírója lett, igaz ő hamarabb visszatalált a helyes útra.)Fodor szerint a bibós emlékek és a Fidesz alapításának élmény stabil fundamentum, ami örökké összeköt. És itt az egykori szabad demokrata váratlanul ismét saját gondolattal jelentkezik:Fodor: Ma Magyarországon, ahogy a nemzetközi térben, a szabadság védelemre szorul. A baloldal jelenít meg szabadságkorlátozó intézkedéseket, itthon is és külföldön is. Hiba volt a baloldal részéről, hogy elszívott liberális gondolatokat. Ez a fordulat Bayert is mintha meglepné, a liberalizmus és nacionalizmus közös gyökereiről lamentál, és progresszív baloldalban majd az új német kormányban találja meg az újabb közös ellenséget. De szó szerint. „A Gábor kijönne velem a frontra, ha meg kéne védeni ezt az országot” - mondja az újságíró, és gesztusa nem marad viszonzatlan: Fodor: Aggasztónak látom a nemzetközi baloldalt. Rossz irányba megy. Identitást veszített. Elaprózódott. A munkásosztály felszámolódott, és a baloldal a haladásért kész feladni a szabadságát is.Lánczi végül behozza az energiaárak kérdését, amiben Bayer láthatóan naprakészebb mint az egykori környezetvédelmi miniszter, és az atomerőműveket leállító Németország farizeus energiapolitikáját kritizálja. Nem tudja ezzel kibillenteni Fodort, aki egyetért abban, hogy nukleáris energiára szükség van, és egészséges energiamixet kell létrehozni Európának, amiben megújulók és hagyományos források együttesen biztosítják az energiát. Ennyi fért a 48 perc második adásába, de jövő héten is lesz műsor, Lánczi Tamás okkal számít figyelmükre. A műsor első epizódjában Schiffer András volt országgyűlési képviselő beszélgetett Lomnici Zoltán alkotmányjogásszal, akinek korábban szavanként adogatják a szájába a mondandót az MTVA-nál.