A kapitalizmust nem mindenki utálja egyformán, abban azonban egyetértenek az ellenzéki pártok, hogy béremelésre van szükség a szegénység csökkentése érdekében. Egy csütörtöki kerekasztal-beszélgetés alapján az oktatásban látják a megoldást, beszéltek a felnőttképzés és a tömegközlekedés fejlesztéséről is. Van, aki szívesen megadóztatná a multikat és a gazdagokat, de úgy tűnik, nem lesz nagy pálfordulás az adópolitikában. A túlárazott közbeszerzések helyett mindenki szívesen költene esélyegyenlőségre. „Az embereket jobban érdekli a külpolitika, mint a szegénység” – viccelődött Kész Zoltán, amikor megnyitotta az Ellenzéki Kerekasztal beszélgetéssorozat csütörtöki felvonását. Tíz-egynéhányan ültek a közönség soraiban, hogy meghallgassák, mit gondolnak az ellenzéki pártok képviselői a szociálpolitikáról. Múlt héten, amikor erkölcsi alapú külpolitikáról beszélgettek, telt ház volt ugyanitt.Nem lehet az embereket utcára tenniMivel a teljes ellenzéki programot még nem hozták nyilvánosságra, nem mindig könnyű megítélni, mi számít konkrét ígéretnek, és mi egy-egy párt vagy politikus ötletének. A beszélgetés alapján úgy tűnt, az ellenzékiek egyetértenek abban, hogy senkit sem szabad elhelyezés nélkül kilakoltatni, mert az további problémákat eredményez: a gyerekek állami gondozásba kerülnek, a szülőknél megjelenhet az alkoholizmus, sőt akár a prostitúció. Erről főleg Korózs Lajos (MSZP) és Jószai Teodóra (DK) beszélt, ők hozták szóba a lakhatási válságot, és azt is, hogy a lakhatáshoz való jogot alkotmányban kellene garantálni. Az ellenzék korábban átfogó bérlakásépítési programot ígért, ami szakértők szerint elengedhetetlen ahhoz, hogy több megfizethető lakás legyen, különösen a városokban, de erről a beszélgetésen nem tudtunk meg többet.„Oktatás, oktatás, oktatás”Viszont többször visszakanyarodtak az oktatás kérdésére, ami mindnyájuk szerint kulcsfontosságú lenne a szegénység és a kiszolgáltatottság csökkentéséhez. Magyarországon kirívóan sokat számít a diákok teljesítményében, hogy milyen családból jönnek, az iskolák nem tudják kompenzálni az otthonról hozott hátrányokat.„Oktatás, oktatás, oktatás” – nyomatékosította a jobbikos Ander Balázs, aki civil szakmája szerint középiskolai tanár. Szerinte a jövőbe való befektetéssel lehetne segíteni azt is, hogy a magyar dolgozók magasabb hozzáadott értékű munkákat végezzenek. A PISA-mérések szerint a 15 évesek negyede funkcionális analfabéta, vagyis mint Ander mondta, ők elvesztek a 21. század számára.Megfelelő oktatással lehetne felszámolni a szegénység kultúráját, mondta Gér Mihály (Párbeszéd) is, aki a multinacionális cégek adóztatásával növelné az erre szánt forrásokat. Jószai Teodóra saját Pest megyei körzetét említette, ami összességében elég fejlettnek számít, de ott sem mindegy, hogy ki melyik iskolába jár. Ehhez képest Finnországban például sokkal kevésbé meghatározó szerinte, hogy ki hová születik.Felmerült a felnőttképzés is, Korózs szerint a közmunkára, „vízgereblyézésre” szánt pénzek jelentős részét inkább erre kellene költeni, így lehetne segíteni, hogy a munkanélküliek normálisan elhelyezkedjenek. Papíron most is van felnőttképzés, csak nem elég hatékony, mert bután finanszírozzák, emelte ki Ilyés Márton (Momentum). Több pénz az állami alkalmazottaknak„A szociális szféra az összeomlás szélén van” – mondta Jószai a beszélgetés egy pontján. Szerinte a kormányzás embertelenségét mutatja, hogy kizárólag 50 év feletti nők szíve, lelkesedése, tapasztalata tartja életben az ellátórendszert. Jelentős béremelést sürgetett a szociális gondozók körében, akik „sokszor maguk is a szegénységi küszöb környékén élnek”.Alulfizetett állami alkalmazottakról beszélt Korózs Lajos is, az általa idézett statisztika szerint „az állam szolgálatában állók több mint 15 százaléka a létminimum alatt keres”. Ilyés is egyetértett azzal, hogy az állam alulfizet számtalan létfontosságú dolgozót, amivel a piacon is leszorítja a béreket.Korózs szerint általánosságban legalább azt el kell érni, hogy a minimálbér nettója kerüljön a létminimum fölé. Ez garantálhatná, hogy aki minimálbért keres, az ne zuhanjon nagyon mélyre. Éppen ezért szerinte a kormány bruttó 200 ezres minimálbérétől sem kell hanyatt esni.Véget vetnének a túlárazásoknakAz adópolitika ingoványos talajnak tűnik az ellenzék számára. A moderátor, Kész Zoltán felidézte, hogy Márki-Zay Péter az előválasztási vitán azt mondta, nem szabad adóemeléssel kampányolni, ehhez képest most felmerült a multik megadóztatása, illetve Korózs részéről az egyenlőség és az igazságos társadalom felé tartó adórendszer is.„Én egyenlőségpárti vagyok, nagyon” – mondta Korózs, aki szerint vissza kell hozni a minimálbér adómentességét. Ellenzi azt is, hogy a Fidesz csökkentette a szociális hozzájárulási adót, „hogy a tőkések kedvében járjon, miközben a munkavállalók szívnak”. Mint mondta, ő nem profitellenes, de „a profitot meg kell osztani a munkavállalók és a tőkések közt”.Ilyés szerint viszont a közös program alapján rövid távon nem kell jelentős változásokra számítani az adópolitikában.Azt mondta, új jövedelemadó-kulcs helyett adójóváírási rendszert vezetnének be a kevesebbet keresők számára, és bizonyos alapvető fontosságú termékeknél csökkentenék az áfát. Szerinte korrektebb eljárás, ha az állam bizonyos célok érdekében lemond a bevételei egy részéről, mintha mások pénzét költené például az árstoppal. Az oktatást és az esélyegyenlőséget inkább a pénz átcsoportosításával, egyebek közt a közbeszerzési túlárazások megszüntetésével segítené. „Nem a tőkéseket kell jobban megadóztatni, az államnak kell jobban végeznie a dolgát” – mondta a beszélgetés korábbi szakaszában. A jó minőségű oktatás és felnőttképzés mellett ilyen állami feladatnak tartja annak garantálását is, hogy mindenki 40 perc alatt eljuthasson tömegközlekedéssel a legközelebbi megyeszékhelyre.Egy zacskó lyukas cipőAbban is kiütköztek a különbségek, hogy a pártok miként tekintenek a magyarországi szegénységre, és milyen okokat látnak mögötte. Ilyés szerint téves szegénységkép uralkodik a társadalomban, sokan úgy képzelik el, mint a 19. században, pedig a szegénység ma nem az alultápláltságról, inkább a túlsúlyról szól, mivel sokan nem jutnak megfelelő táplálékhoz. A szegénység ezen kívül „kiszolgáltatottságról, alkoholról, családon belüli erőszakról, rossz lakhatási körülményekről is szól” – mondta.Ehhez képest Gér Mihály az asztalra tett egy papírzacskónyi lyukas cipőt, amiket elmondása szerint azok a szegény emberek használnak, akikkel képviselő-jelöltként és egy karitatív szervezet alapítójaként szokott találkozni. Gér a Pest megyei 10-es körzetben indul, az ország közepén, „ahol nyomornegyedek vannak”.„Jelen van az éhezés, a gyermekszegénység” – sorolta. Szerinte települési támogatásokra, helyi krízisalapokra van szükség, hogy ne járjanak a gyerekek télen vászoncipőben iskolába. A momentumos és a DK-s résztvevőn kívül mindenki szívesen ostorozta a kapitalizmust, mint ami általában növeli a szegénységet. Az LMP-s Kanász-Nagy Máté arról beszélt, hogy ez a rendszer emberi és környezeti erőforrásokat zsákmányol ki, és amíg nem találunk magunknak további egy-két bolygót, kénytelenek leszünk olyan beavatkozásokra hagyatkozni, amik csak karcolják, enyhítik a problémákat.Ander szerint is kritizálni kell a kapitalizmust, ő a híres közgazdászt, Thomas Pikettyt is idézte, ahogy Orbán kapitalizmusfelfogását is, ami arról szól, hogy a befektetők az olcsó munkaerő és a rugalmas munkajogi szabályok miatt jöjjenek Magyarországra. Közben „a munkavállalók hátán fát lehet vágni”.Ilyés szerint ezzel szemben nem a kapitalizmus okozza a magyarországi szegénységet, hanem maga az állam, ami számos területen rosszul végzi a dolgát. Mint mondta, ő nem hisz a gondoskodó államban, az államnak partnernek kell lennie, az érintettekkel közösen kell kitalálnia, hogy mire van szükség.Többször szóba került, hogy Magyarországon csak látszólagos a széles középosztály, uniós szinten a társadalom jelentős része szegénynek számít, és aki itthon közepesen keres, az valójában nem engedhet meg magának középosztálybeli életet. Ilyés figyelmeztetett, hogy nem szabad beleesni a Fidesz csapdájába, amely arra építi a politikáját, hogy egymásnak ugrassza a mélyszegénységben élőket, az alsó középosztályt és azokat, akik relatíve számítanak szegénynek. Azt mondta, külön üzenetet kell megfogalmazni ezeknek a csoportoknak, nehogy a leszakadó rétegek attól féljenek, hogy az ő kárukra fogják támogatni a legszegényebbeket.