Ötven éve kisebb csoda történt a csehországi Srbská Kamenice település közelében. Itt csapódtak a földbe a jugoszláv légitársaság, a JAT Stockholmból Koppenhága és Zágráb érintésével Belgrádba tartó járatának roncsai. A gép 10160 méter magasban robbant fel, de az egyik utaskísérő, Vesna Vulović mégis túlélte a katasztrófát. Vulovićra egy német erdész, Bruno Honke bukkant rá a roncsok között, és a második világháborúban szerzett felcseri tudását hasznosítva sikerült is életben tartania.A JAT 367-es számú járata 1872. január 26-án délután 1.30 környékén indult útnak Stockholmból.Koppenhágába érkezett meg, itt pár utas leszállt, kicserélték a személyzetet, majd háromnegyed órával később megindult Zágrábba, ahova már nem érkezett meg.A robbanást feltehetően egy táskába rejtett bomba okozta. A terrorcselekményért a horvát usztasák vállalták a felelősséget, akik a második világháborúban több százezer szerbet, több tízezer romát és zsidót irtottak ki. A háború után az usztasák maradéka terrorszervezetként tevékenykedtek egészen a 70-es 80-as évekig. A Jat 367-es elleni támadás elkövetőjét a mai napig nem tartóztattak le, emiatt születhetett meg a konteó, hogy a gépet nem terrortámadás érte, hanem a csehszlovák hatóságok lőtték le véletlenül rakétával.Vesna Vulović a zuhanás után kómába esett, de 27 nap után felébredt. ekkor tájékoztatták az eseményekről. Ekkor derült ki, hogy amnéziában szenved, saját bevallása szerint az utolsó emléke az, hogy felszállnak a gépre, utána a következő, ahogyan egy hónappal később a szülei ott állnak mellette a kórházban, Prágában. Másfél hónap után visszaszállították Belgrádba, ahol 24 órás hatósági felügyelet alatt állt, mivel attól féltek, az usztasák el akarnák hallgattatni, mint egyetlen szemtanút. Több műtéten is átesett, így végül még a zuhanás után lebénult lábait is újra használni tudta. Az eset után Vulovićot nagy népszerűség övezte. 1972 júliusában kiengedték a kórházból, majd Montenegróba ment fizetett szanatóriumi ellátásra. Tito is itüntette, a lakosság nagy része a hidegháború hősének tekintette. De stewardessi állását felépülése után, 16 hónappal később se kapta vissza, irodai munkát bíztak rá.1985-ben bekerült a Guinnes rekordok könyvébe, mint a legmagasabb ejtőernyő nélküli esés túlélője.Hírnevét később a nacionalizmus elleni harcban használta. A kilencvenes években több kormányellenes tüntetésen is részt vett, emiatt elvesztette az állását a légitársaságnál. 2000-ben is része volt a Slobodan Milošević szerb miniszterelnök bukásához vezető tüntetéssorozatban.Élete utolsó éveiben interjúfelkérésekkel már nem igen foglalkozott, de több helyen nyilatkozott a bűntudatáról, hogy túlélte a repülőgép-katasztrófát. (A cikk megírásához Vesna Vulović visszaemlékező interjúját és a Wikipedia vonatkozó szócikkét használtuk)Erdősi László Krisztián cikke.