Közepes méretű médiabirodalom került Shabtai Michaelihez, Rogán Antal grúz-izraeli barátjához, aki a letelepedési kötvénybiznisz idején lett ismert a magyar közéletben. Michaeli nyáron szállt be Milkovics Pál üzletember cégcsoportjába, ahol varázsütésre megjelentek az állami hirdetések is. A Köves Slomó és haszid hitközsége környezetéből kinőtt Brit Media baloldali-városi közönséget vonzó lapjai adják a cégcsoport gerincét. A cél az állami források átfolyatása mellett a kormánykritikus közönség finomhangolása lehet. Több részlete a történetnek tipikusnak mondható a rogáni médiaépítkezésben. December 31-én jelentette be a Michaeli, Schwartz & Brit Zrt. kiadóvállalat, hogy megvásárolta a Klasszik és a Jazzy Rádiókat üzemeltető Magyar Jazz Rádió Kft.-t Antal Zoltán tulajdonostól. Bár erről már nem szólt a közlemény, a kiadóvállalat ezzel egyidejűleg megvette a Pannon Plakát kft. közterületi hirdetővállalatot is, ami nagyjából 600 óriásplakáthelyet birtokol országszerte. A hvg.hu információi szerint a vételár 1 milliárd forint körül állt meg. A Michaeli, Schwartz & Brit Zrt. ezzel jelentős szereplője lett a médiapiacnak: portfóliójukhoz tartozik a 168 óra hetilap és az ingyenesen terjesztett Pesti Hírlap napilap, ezek online kiadásai, az Elle magazin, továbbá a most vásárolt rádiócsatornák és plakátcég. Az egyetlen olyan cégcsoportról van szó, ami a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA), azaz az orbáni médiakonglomerátum 2018-as megalapítása óta újabb termékekkel gyarapodhatott a közéleti médiapiacon - és ez aligha véletlen.A vállalatnak két tulajdonosa van: Milkovics Pál és Shabtai Michaeli. Mindkettejük háttere izgalmas, érdemes mégis inkább előbbivel foglalkozni, egyrészt mert Milkovics alapította a céget, ami az azóta sokat formálódott kiadó hátterét adja, másrészt mai napig az a látszat, hogy szakmainak tűnő kérdésekben ő irányít. Ingyenkölcsön, ingyenlap Milkovics a 2018-as kampány heteiben, 36 évesen tűnt fel először a médiapiacon, amikor bejelentkezett Simicska Lajosnál, hogy szívesen megvenné tőle a Magyar Nemzetet, és csinálna belőle egy ingyenes közéleti lapot. Egyből óriási ambíciókkal lépett fel: vitte volna a Heti Választ és a Lánchíd Rádiót is. Többen, akik ismerik húszas évei elejéről, meglepődtek, hogy befektetőként találkoztak Milkovics nevével az újságokban. Fiatal riporterként és szerkesztőként Milkovics dolgozott mindkét nagy kereskedelmi tévénél, de riportjai helyett inkább zűrös ügyei és tartozásai miatt emlékeztek rá a munkatársak. Pedig alapvetően kedvelték: a TV2-nél, és nem is elsősorban pénztelensége miatt vannak róla rossz emlékei egyeseknek, inkább soha véget nem érő ígérgetései miatt. Utolsó riportjához, ami Indiában készült, egyik kollégájától kért kölcsön mobiltelefont. Az út során rejtélyes körülmények között elhagyta a rá bízott kamerát, a kölcsön mobilról pedig gigantikus számlát telefonált össze. Nem marasztalták.Milkovics elsöprő lendülettel volt képes eladni magát már fiatalon is. A modora kifogástalan, ennek tulajdonítják korábbi munkatársai, hogy miután a TV2-től elküldték, az RTL fogadta. A Balázs-showban dolgozott, majd alig 22 évesen a Reggeli főszerkesztője volt. Megnyerő fellépésével könnyen bedumálta magát fontos embereknél is, a jó hangulat csak akkor hagyott alább, amikor melóra került a sor.„Újra és újra kért azoktól, akiknek tartozott, miközben új robogóval járt a stúdióba” - írta róla egy volt munkatársa, és erre a motoros momentumra az ekkoriban a Reggeliben műsorvezetőként dolgozó Falusi Mariann is emlékezett. Az RTL akkori stábjából ketten is felidézték, hogy Csonka Andrásnak volt egy kellemetlen esete Milkoviccsal. „Pali” azzal kereste fel Csonkát, hogy véletlenül többet utalt vissza neki annál, mint amit kölcsönadott, úgyhogy szüksége lenne a különbözetre. El is kérte gyorsan, csak az utalás nem érkezett meg. (A színész telefonban nevetve azt mondta, hogy később Pali rendezte az ügyet.) Milkovics ezután külföldön próbálkozott: Finnországban Nordic Food Channel néven alapított rövid életű tévécsatornát, mielőtt 2014-ben áttette a székhelyét Csehországba, ahol a Mňau TV-re állatos, a Mňam TV-re pedig életmód- és gasztroműsorokat gyártott CE Broadcasting nevű cégével. Később azzal az ambícióval lépett fel, hogy elindítja az első élő közép-európai late night-showt a híres helyi showmannel, Leoš Mareš-sel. Gyorsan elfogyott a pénz, nem fizettek ki alkalmazottakat, és Milkovics alig két hónap után be is dobta a törölközőt, elismerve a helyi sajtóban, hogy kockáztatott, de nem jött be. (Mareš nem válaszolt megkeresésünkre.)Milkovicsnál kevés jobb sales-est találni a médiában, mondta róla egy tapasztalt szakmabeli, aki szerint tökéletesen képes azt a benyomást kelteni, hogy amit árul, az tényleg valami. „Logó, arculat, tárgyalás a disztribútorokkal, öltönyös PR-interjúk, sofőrrel érkezés, kifogástalan angol, nagy bemondások, néhány perces beharangozó videók, weboldal. Hatalmas hype. Az ötlet lényege, hogy még a tényleges indulás előtt eladja jó haszonnal a céget" - ezt egy volt munkatársa írta róla, aki éveken keresztül dolgozott közelében. A sofőr visszatérő eleme a kelléktárnak: az egyik kertévé korábbi szerkesztője egy TV2-s születésnapi bulit idézett fel, ahol sokak elképedésére Milkovics öltönyben, sofőrrel érkezett, és már furán törte a magyart, mint aki úgy befutott külföldön, hogy csak látogatóba jár haza.Kitartásához viszont nem fér kétség, és végül rá is talált a szerencse. Amikor több mint tíz év után tényleg hazatért, és Simicska elhajtotta a Nemzet-csoport közeléből, 2019 elején a Pesti Hírlap ötletével kezdett el forgolódni az itthoni médiapiacon. Az volt az elképzelése, hogy ingyenes terjesztés mellett, tisztán hirdetésekből épít fel egy könnyedebb közéleti lapot. Ilyen modell Magyarországon korábban csak politikai hátszéllel működött: a Simicska-féle Metropol, majd a Habony-féle Lokál is egyedül a bőséges állami hirdetéseknek és a hatóságok által garantált monopolhelyzetének köszönhette létezését. (Most ismét Metropol van, már a KESMA részeként, továbbra is az adófizetők pénzéből.)Nem csoda, ha gyanakodva figyelték minden oldalról: a kormány emberei a Karácsony Gergely vezette fővárosi önkormányzatot, Karácsonyék Habony Árpádot képzelték mögé. Az orbánizmus kilencedik évében képtelenségnek látszott, hogy valaki mindenféle politikai kapcsolat nélkül akarna belépni a közéleti lapok piacára. Pedig ez volt a helyzet. Milkovics messziről jött emberként, mindenféle megilletődöttség nélkül, magabiztosan járta végig a magyar médiapiac jelentősebb szereplőit, és épp ez a meglepetés-faktor volt az, ami utat nyitott előtte. 2020 januárjában aztán - két hónap csúszással ugyan, de mégis - elindult a Pesti Hírlap, méghozzá egész pofásan: az első szám politikailag felszínes, de kiegyensúlyozott képet mutatott, és közel 40 ezer példányban került utcára. A háttérben kezdettől bizonytalanság honolt: Milkovics eleinte arra sem tudott garanciát adni a munkatársaknak, hogy 2-3 hónapig kihúzzák. Kezdettől furcsa körülmény volt, hogy olyan kiadó adta ki a lapot - a Global Post Hun Kft. - aminek hátterében nem lehetett azonosítani a tulajdonost, csak egy liechtensteini hátterű offshore céget. De nem is tűnt úgy, hogy sokáig talpon maradnak: két hónap után a főszerkesztő Kerényi György felmondott, állítólag azért, mert nem fizették ki megállapodás szerint. (Az érintett titoktartási kötelezettségre hivatkozva nem nyilatkozott.) Beütött a covid, az utcai terjesztésnek hosszú időre lőttek. 2020. áprilisban elküldték a munkatársak felét, - 14 embert - és a volt 168 órás Trencséni Dávid lett a főszerkesztő. Digitális terjesztésre álltak át, de reménytelennek látszott a projekt. Kormánybarát zsidó hitközség frontembert keres Alighanem bele is állt volna a földbe a Pesti Hírlap, ám ekkor hirtelen fordulat történt: kisebbségi tulajdonosként beszállt a Global Postba az EMIH által fémjelzett Brit Média kiadó. Milkovics ekkor már hetek óta járta a piaci szereplőket befektetők után kutatva, és végül megtalálta azt, amit keresett. A kormány által több szálon is milliárdokkal tolt EMIH-hez kötődő Brit Media a 168 óra hetilap és a Neokohn zsidó hír- és véleményoldal kiadójaként, valamint a Klubrádió kisebbségi tulajdonosaként éveken át aktív volt a médiapiacon. Köves és hitközsége soha nem titkolta kapcsolatát a céggel, de a kiadó tulajdonosi háttere sosem volt tiszta: biztosan annyit lehetett tudni, hogy a chábád zsidó haszid mozgalomhoz köthető amerikai források pénzelik a Brit Média kft. Belgiumban bejegyzett tulajdonosát, a Brit Media Foundationt. Pénzügyeikben kezdettől az antiszemitizmus elleni küzdelmet zászlójára tűző Tett és Védelem Alapítvány (TEV) kuratóriumának elnöke - egyben az EMIH Milton Friedmann Egyetemének elnöke - Bodnár Dániel járt el. Hatalmas ambíciókkal léptek a piacra 2016-ban: pályáztak többek között a Deutsche Telekom által akkor piacra dobott Origo megszerzésére is, de aztán évről évre kevesebb pénzt fektetettek a vállalatba. A Media1 megkeresésére a Brit Média 2020 tavaszán azt közölte: hosszútávú terveik vannak, és a Pesti Hírlappal szoros együttműködésben építenék tovább a médiaportóliót, amit már több mint hat éve építgetnek Magyarországon. Visszatekintve inkább úgy tűnik, hogy az EMIH körei ebben az időszakban már a kiszállásukat készítették elő a média frontvonalából, és épp kapóra jött nekik a befektetőket kereső Milkovics. Kezdettől nem volt világos, hogy Kövesék pontosan mit is láttak meg a kiadóban: a Global Post 2019-ben alig több mint 2, 2020-ben 5 millió forint árbevételt tudott felmutatni 186 milliós mínusz mellett, az utcáról épp kiszorult Pesti Hírlapnak pedig nem igazán volt olvasótábora. Egy ingyenesen az utcán terjesztett és adósságban úszó lap egy világjárvány kellős közepén nem látszott az évszázad üzletének. Aztán lépésről lépésre derült fény a valódi szándékra. A Brit Média júliusban előbb megvásárolta a Pesti Hírlap kiadójának 100 százalékát, Milkovics pedig ezért 20 százalékos tulajdonrészt kapott az EMIH-közeli cégben, és vezető pozíciót a kiadóban. És végül nem az EMIH emberei vásárolták ki Milkovicsot, mint ahogy azt a belépő közlemény előrevetítette, hanem fordítva történt: szeptemberben Köves Slomó egy HVG-interjúban bejelentette: a Brit Média teljes portfóliójának irányítását és tulajdonosi jogait átadják Milkovicsnak.Az elmúlt években a médiabefektetések, ahogy ezt Köves ki is fejtette az interjúban, egyre terhesebb lettek az EMIH számára. Állandó politikai támadás alatt állt a hitközség a politikai szerepvállalása miatt, és ellenkező hatást értek el a lapokkal, mint tervezték: rontottak közéleti megítélésükön, ahelyett hogy javítottak volna. A támogatóiknak Köves elmondása szerint ez négy év alatt 700 millió forintjukba került, jóllehet rosszhírüket épp annak is köszönhették, mert 2016 óta többször szóltak hírek a fizetések csúszásáról és elmaradásáról. (Lakner Zoltán volt főszerkesztő 2019-ben felszámolási eljárást is indított emiatt a kiadó ellen.)Milkovics kapóra jött Köveséknek azzal, hogy kész volt nevére venni a cégcsoportot. A rabbi ennél természetesen diplomatikusabban fogalmazott: „A folytatáshoz egy olyan szakmai befektetőt kerestünk, aki komoly szakmai vízióval a további fenntartható működés lehetőségét tudja biztosítani. Őt a Pesti Hírlap tulajdonosa, Milkovics Pál személyében találtuk meg.” Az új tulajdonos megérezte, mi a teendő, ha nyeregben akar maradni. Keresztesi Péterrel, a Lokál és a Ripost egykori lapvezetőjével, Habony Árpád egyik legközelebbi munkatársával kezdett együtt dolgozni. Két hónap sem telt bele, és a 168 órától kirúgták a főszerkesztő Rózsa Pétert egy teljesen ártatlan Orbán-családot ábrázoló kép miatt. 2020. októberében Milkovics már arról beszélt a Telexnek: tetszik neki az itthoni piac, a magyar sajtószabadság nagyon rendben van, nem lát problémát. Néhány héttel később felmondott a Neokohn főszerkesztője, Seres László - arra hivatkozva, hogy politikai okból megkötötték a kezét személyi kérdésekben, és ő nem akar egy NER-projektben részt vállalni. „A döntéseimet nem valamilyen politikai értékrendszer szerint hozom meg, én egy üzletember vagyok. Ebből persze le lehet vezetni, hogy opportunista vagyok, ami lehet, hogy nem hangzik túl szépen és fennkölten, de azt gondolom, hogy talán jól leír engem” - mondta a Telexnek Milkovics, és minden jel szerint igazat mondott. Csak figyelt, hogy merről fúj a szél. Az átmenetinek szánt időszakban, amíg csak Milkovics nevén volt a vállalat, a 168 óra kiadójának (Telegráf Kft.) egyik korábbi alkalmazottja szerint az EMIH köreiből finanszírozták a költségek döntő részét, és rengeteg apró jel utal arra, hogy a hitközségi körök nem vonultak ki a kiadó mögül - csak a felszínt hagyták el. (A Pesti Hírlap és a 168 óra szerkesztősége jelenleg is az EMIH Milton Friedmann Egyetemen kap helyet.) Az EMIH közeléből érkező támogatások tehették lehetővé, hogy 2021 áprilisában a Brit Média megvásárolja az Elle Magyarország kiadói jogait, amikről előző év novemberében lemondott a Centrál Médiacsoport. Ez a rövid átmeneti időszak, amíg Milkovics egyedül állt a cég kirakatában, csak nyárig tartott: már júliusban megérkezett a politikailag megbízható befektető, miután bejelentették, hogy Shabtai Michaeli 50 százalékos részesedést vásárolt a kiadóban, és létrejött a Michaeli, Schwartz & Brit Zrt. A grúz-izraeli üzletember szerepvállalása aztán kétséget sem hagyott afelől, hogy a kormányzat szorosabb befolyás alá vonja a kiadót. Álcázás minden szintenA gyógyszerész végzettségű Michaeli több mint harminc éve él Magyarországon: anyagi biztonságát a Michael Gagellel közös Princess Pékség elindításával teremtette meg, de számos ingatlanberuházásban is részt vállalt, és övé a legnagyobb forgalmat bonyolító magyar fogászati implantátum-kereskedő cég is, az SGS International. Sikereit nem a politikának köszönhette, de okosan alkalmazkodott az új időkhöz. 2010 után megsűrűsödtek a politikai kapcsolatai, és ma már Rogán Antal és Habony Árpád körének legmegbízhatóbb embereként emlegetik. Korábban a Direkt36 dokumentumokkal igazolta, hogy szerepet vállalt az Oroszországban letelepedési kötvényeket forgalmazó - Liechtensteinben bejegyzett - VolDan Investments Limited működésében. (A haszonélvezőknek több milliárd forint profitot hajtó kötvényprogramot a parlament gazdasági bizottságát vezető Rogán Antal készítette elő.) 2016-ben Michaeli feltűnt a Monavis tanácsadócég Aulich utcai irodája előtt készült Index-felvételeken Nikoloz Gilauri volt grúz miniszterelnök és Irakli Rekhviashvili egykori gazdasági miniszterrel oldalán is, amint épp üzleti ügyeket tárgyaltak Rogán Antal bizalmasának irodája előtt, ahol korábban a miniszter és Habony is vendég volt.Michaeli nem is tagadja a közeli ismeretséget: a Media1-nek adott tavaly őszi interjújában Rogánt tízéves barátjának nevezte, de tagadta, hogy valaha üzleti kapcsolatban álltak volna, miként a kötvényprogramban való érintettségét is. Perelte is az erről cikkező lapokat, sikertelenül. Elmondása szerint Bodnár Dániel hozta össze Milkoviccsal, és bár soha nem volt köze a médiához, nagyon izgalmasnak találta az elképzeléseket, ezért úgy döntött, beszáll. Nagy szerencséjére Rogán Antal is izgalmasnak találta a terveket, és 2021 nyarán megindultak az állami költések a portfólió irányába. Máskülönben nehéz is lett volna életben tartani a cégcsoportot, élén a 168 óra kiadójával, az évi 70-80 milliós tartozást felhalmozó Telegráf Kft.-vel. Ömleni kezdett az állami pénz. A Telex készített erről részletes kimutatást, és elég meghökkentő eredményre jutottak: a vizsgált időszakban - 2021 október 1. és november 8. között - listaáron összesen 177 millió forint értékben jelentek meg hirdetések a Pesti Hírlapban. Ebből 113 milliót tettek ki különböző kormányzati hirdetések, 59-et a saját lapcsoport egyéb kiadványainak hirdetései - ez tehát nem tényleges bevétel -, és összesen 4,2 millió forint érkezett piaci ügyfelektől. Ez alig több mint 2 százaléka a teljes reklámbevételnek. Döntő arányban a kormány maga hirdetett a lapban, méghozzá az oltás népszerűsítése miatt, de a miniszterelnök október 23-i beszédének is jutott hely, és tízmilliókat költött a Szerencsejáték Zrt., az MVM, milliós tételben pedig a Magyar Fejlesztési Bank, a Magyar Állami Operaház, és a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal is. Ezekről a hirdetésekről kivétel nélkül a Rogán Antal vezette Miniszterelnöki Kabinetiroda alá sorolt Nemzeti Kommunikációs Hivatal döntött. Ha tartják ezt a tempót, akkor egy év alatt több mint 1 milliárd forint jut csak a Pesti Hírlaphoz: az egy 10 és 20 ezer közötti példányszámban utcára kerül lap esetében nem rossz. De mire lehet hasznos egy hatalmi befolyás alatt álló ellenzéki alapállású lap? Például a kormánykritikus olvasótábor finomhangolására. Tavaly októberben a békeidőben kiegyensúlyozott lap hirtelen kampányolni kezdett a Fidesz számára kényelmesebb ellenfélnek látszó Dobrev Klára mellett az előválasztáson Márki-Zay Péterrel szemben. A trend illeszkedett a kormányzati szándékhoz, de talán nem is lett volna annyira feltűnő, ha nem teng túl a bizonyítási vágy. Az előválasztás utolsó napjai mutatták meg, miért lehet érdeke a hatalomnak befolyást szerezni a kritikus közönséghez szóló médiaterületek felett is. A kormánykritikus olvasókat elérő termékek hatékonyabb eszközök a propagandánál, ha a cél az ellenzéket pártolók elbizonytalanítása. Nem véletlen, hogy az előválasztási finisben hatalmas, elrettentőnek szánt idézetekkel címlapján jelent meg az állami hirdetésektől hemzsegő újság: Néhány nappal később felmondott a főszerkesztő Pion István, és két szerkesztő, Csider István Zoltán és Aradi Péter. A főszerkesztő Pion azt nyilatkozta akkor, hogy szép időszakot töltött a Hírlapnál, csak a végéről nem szeretne beszélni. Csider azt tette hozzá, hogy az utolsó néhány napban megjelent címlapok „szakmailag vállalhatatlanok voltak; nem mi találtuk ki, nem a főszerkesztő ötlete volt.”Az operatív kérdésekben továbbra is Milkovics dönt, források vannak, a fizetések is időben és rendben, igaz, a pénzbőséget az elmúlt évben még nem sikerült eredményekre váltani. Különösen a jelenleg 26 főt foglalkoztató 168 órára igaz ez. A hetilap példányszámai folyamatosan estek az elmúlt két évben: a MATESZ adatai szerint 2020 harmadik negyedévében 6900 példány került forgalomba, egy évvel később ez a szám több mint harmadával, 4400 körülre esett vissza. Ez persze tendencia a piacon is, de az online platformon is jóindulattal felemásnak mondható a kép. A látogatottsági adatok javultak - a Gemius szerint a 168.hu újabban 200 ezernél is több egyedi látogatót vonz naponta; többnyire veri az ATV, a Népszava de még a Mandiner olvasottságát is. Viszont az olvasók gyorsan tovább is állnak - az oldallátogatás átlagos időtartama (ATS) 2 perc alatt marad -, és ez a befektetett energiákhoz képest harmatosnak tűnik. Pedig komplett stúdiót építettek fel a szerkesztőség mellett, nagy nevekkel: M. Kiss Csaba rendező-műsorvezető keze alatt Gundel Takács Gábor, Csernus Imre, Szilágyi János, Fiala János csinálták a naphosszat egymást követő műsorokat, a néhány ezres Youtube-megtekintések mégis kiugrónak számítottak. M. Kiss egy év után távozott, és szép sorban a többiek is. Az elmúlt hetekben Fiala magányos mohikánként küzd nézettségért a csatornán. Az alaposan megtámogatott cégtulajdonosokat persze nem tántorították el a szerény eredmények: további terjeszkedést is kilátásba helyeztek. Milkovics a Media1-nek vidéki laphálózatról is beszélt már, szemet vetett a Cosmopolitan online kiadására, és csak idén négy újabb médiacéget hozott létre. Üzleti logikát kár keresgélni. A választások közeledtével a hatalom legfontosabb törekvése a médiatérben a lehetséges őrhelyek elfoglalása. Politikai szempontból a szilveszterkor bejelentett rádióvásárlások - Klasszik, Jazzy - mellett elsősorban a Pannon Plakát kft. megszerzésének van nagy jelentősége. Ez a cég 600 plakáthelyet felügyel országszerte, ami ahhoz képest, hogy a kormánypártok több mint 12 ezret, nem sok. Az ellenzéki pártok számára azonban, akik összesen alig 1300 plakáthelyre számíthatnak, a piacon elérhető minden hely számíthatna. A hatalom alapvető érdeke, hogy minimalizálja a hozzáférhető felületeket. E szerint is cselekszik. Milkovics Pál csak interjú formában lett volna hajlandó nyilatkozni. A cikket látatlanul nem kívánta kommentálni és írásbeli kérdéseinkre sem kívánt válaszolni. Bodnár Dániel a cikk megjelenéséig nem reagált írásos megkeresésünkre. Címlapi és cím feletti kép: Kiss Bence.