Évek óta létezik egy független lap Magyarországon, ami minden héten megjelenik, és csúcsszezonban akár sok százezer példányban is terjesztik. A bárki által ingyenesen letölthető, kinyomtatható és terjeszthető Nyomtass te is!-t annak felismerése hívta életre, hogy a vidéki kistelepüléseken gyakorlatilag megszűnt a kormánytól független nyilvánosság. A cél: eljutni legalább 1000 kisebb lélekszámú településre. 2 millió emberhez. Interjúnk az alapító-főszerkesző L. László Jánossal. Hányadik kiadását éli az újság?Ez a 236. szám. Négy és fél éve alapítottuk, és azóta minden héten megjelent. Egy sem maradt ki. Már az is egy politikai fricska, hogy újságnak nevezzük, valójában Újságnak talán nem nevezném: ez egy félbehajtott A4-es lap az elmúlt hét legfontosabb belpolitikai vonatkozású híreivel. 2017-ben, amikor a megyei lapok felvásárlásával nyilvánvalóvá vált, hogy a kormány bekeríti a vidéki nyilvánosságot, és kizárja az ott élőket a szabad információáramlásból, azt éreztük néhányan, hogy ezt nem hagyhatjuk szó nélkül. Ezzel párhuzamosan zajlott a teljes rádiós piac elfoglalása is, ami aztán a Klubrádió frekvenciától való megfosztásával tetőzött nemrég. A kormány ma már közpénzek tízmilliárdjait sem sajnálja arra, hogy alternatív valóságot teremtsen az információkhoz eleve nehezebben hozzájutó vidéki lakosság számára.Azt láttuk, hogy a szabad sajtó egy része funkcionálisan működik, jó dolgokat csinál, csak ezek az információk nem jutnak el a megfelelő helyekre a megfelelő formában - azokról csak egy jól behatárolható, felvilágosultabb, városiasabb réteg értesül. A politikai nyilvánosság viszont ennél sokkal szélesebb.A második kérdés úgy merült fel, hogy miként lehetne ezeket a már feltárt híreket és ügyeket legolcsóbban és legpraktikusabban célba juttatni. Ennél olcsóbban és egyszerűbben nem lehet: egy fekete-fehér, bárki által kinyomtatható, egyoldalas sajtószemle a hét a legfontosabb híreivel és eseményeivel. Ez nem kinyomtatott internet, ahogy valamelyik kormányhecclap hívta: az ereje abban rejlik, hogy bárki és bárhol kinyomtathatja és terjesztheti. És terjeszti is? Most már igen. Amikor kitaláltuk, annyira megörültünk az ötlet egyszerűségének, hogy elhittük, magától is futótűzként terjed majd. Ehhez nem kellett volna sok: pár ezer ember, aki hetente kinyom száz példányt, elsétál a közeli faluba, és bedobálja a ládákba. Sokan csatlakoztak, de nem tudtuk áttörni a fásultság falát; önkritikusan: nem tudtuk hitelesen elmagyarázni a társadalomnak, mennyire fontos az, hogy minél több polgártársunk hozzáférjen a kormányzati akarattól független hírekhez, és mennyire egyszerű és olcsó megoldása is létezhet ennek a problémának. Voltak nagyobb hullámok. A 2018-as választás előtt voltak lapszámok, amiket jóval több mint 500 ezer példányban nyomtunk ki. A milliótól sem voltunk messze. A rabszolgatörvény elleni tüntetés idején is hatalmas volt az érdeklődés. Békeidőben ugyanez inkább 100-200 ezer példányt jelent. Ezen a héten 370 településről érkeztek fotók önkéntes csoportok részéről, de sokan úgy nyomják és osztják, hogy nem is jelentkeznek, inkább nem küldenek fotót, csak nyomtatnak, és viszik körbe a lapot. Volt olyan nemrég, hogy hívtak Domonyból, hogy jöttek ők újságot osztani, de már minden postaládában van. És mi erről nem is tudtunk.Mit jelent ebben az esetben az, hogy nem sikerült áttörni a fásultság falát? Azt, hogy nem indult el organikusan a folyamat. Most már spontán is fejlődik a mozgalom, de az elején szervezni kellett. Több mint négy év után jutottunk el oda, hogy már minden megyében vannak koordinátorok, akik a terjesztés logisztikájáért felelnek. Ha valaki jelentkezik a honlapon, hogy akar csatlakozni, akkor összekötjük az ő megyéjében felelős koordinátorral . Ők kapcsolják össze logisztikailag az embereket, és segítenek összeszervezni, hogy ki nyomtat, ki hajtogat, ki vezet, ki hordja a lapot és így tovább. Ez időbe telt. Van egy önmagát serkentő természete a folyamatnak. Ha valahol már tíz ember csinálja, akkor hirtelen minden beindul: megjelenik a helyi vállalkozó, aki segít, van aki pénzt ad, más nyomtatót ajándékoz, a harmadik helyiséget kisebb találkozókhoz, a negyedik teát főz, és így tovább. Lesz egy önálló élete a közösségnek, megindul egy önszerveződés élőben és a Facebookon, és ezt nagy élmény látni. Hozzávetőleg hány emberről, milyen széles hálózatról beszélünk?Akiről tudunk, és akire biztosan számítunk, az 1000 ember lehet. De akik csapódnak, vagy lazábban kapcsolódnak, azokkal együtt többszöröse is lehet ez a szám, főleg így kampányidőszakbanA példányszám most 100 ezer körül jár, de ez meredeken megy fel, megsokszorozódik a csúcsidőszakokban. Múlt héten 80 ezret küldtünk Budapestről csomagokban, levelekben, futárszolgálatok és önkéntesek segítségével, de rengeteget nyomtatnak helyben is. Van, ahol helyi pártszervezetek is besegítenek, az meg tudja dobni a számokat. Hogy néz ki a szerkesztőségi munka is? Hétfőn este elkészül a szám, kedden már elérhető a honlapon, és nyomjuk is. Hétközben hosszasan vitatkozunk, mi férjen bele, mi maradjon ki. Törekszünk arra, hogy minden számban legyen valami egyszerű grafika vagy képi elem. A végén még egyszer körbemegy a lapszám, sokan megnézik, nincs-e benne hiba, hol érdemes esetleg még a címadáson alakítani. Minden van. Tördelő, grafika, korrektor, ülés, lapzárta - akár egy hagyományos szerkesztőségben. Nem könnyű tényfeltáró cikkeket néhány száz karakterben összefoglalni úgy, hogy az ne tűnjön demagóg hangulatkeltésnek. Nem az, de kitapasztalja az ember. A Magyar Hírlapnál voltam belpolitikai rovatvezető a 2000-es évek elejéig. Később dolgoztam a Budapest portálnál, csináltam egy szakmai lapot az önkormányzatoknak. Megtanultam, hogy mi a fontos, mi lényegtelen. De ez nem csak tartalmi, nyelvi kérdés is. Azt szoktam mondani, hogy az idők során egy falusi szemüveg került rám. Annyit jártam falvakba, hogy látom magam előtt - inkább hallom - azokat az embereket, akik kezükbe veszik a lapot, akiknek, akikért ezt csináljuk. A tapasztalataink fokozatosan alakították, elsősorban szűkítették a tematikát, a stílust, formálták a nyelvezetet. Igyekszünk közérthetőek és figyelemfelkeltőek maradni, de a tényekre fókuszálunk. Rengeteg gondolkodás volt arról, hogy kinek írunk? Ki érti meg? A magyar társadalom több mint 20 százaléka funkcionálisan analfabéta. Érdemes-e rájuk célozni? Arra jutottunk, hogy a mi célközönségünk elsősorban az információtól elzárt közösségek, falvak véleményvezérei kell legyenek. Ha nekik segítünk megérteni, és átlátni a politika összefüggéseit, könnyebben eljutunk az ismerősökhöz, a kocsmai közönséghez, a faluházak népének.Mindenki önkéntes?Nagyjából igen, főállású ember nincs. Olyan előfordul, hogy fotózásért, tördelésért fizetünk jelképes összegeket. Az adományaink és a pályázatokon szerzett pénzeink a logisztikára, benzinre, nyomtatásra és egyéb technikai költségekre mennek el. Ilyenkor, a választások közeledtével, szerencsére fellendül a támogatók száma is.Az önkéntességnek van egy érdekes pszichológiája. "Trójai falónak" is szoktam hívni viccesen a lapot, mert valójában túlmutat önmagán: sokaknak megadja azt az élményt, hogy tesznek valamit a rendszer igazságtalansága ellen. Végső soron engem is ez indított el ezen az úton. Magyarázni mindenki tud. Csinálni kell. A másik fele az, hogy a falvakban az önkéntesek jelenléte is nagyon fontos. A helyiek olyan arcokat látnak hétről hétre, akik nem félnek, akik mernek vitatkozni, és úgy beszélnek, olyan információkat hoznak, amik újszerűen hatnak. Mi nem tekintünk magunkra ellenzéki szervezetként - de a falvakban sokszor úgy néznek ránk, mint bizonyítékára annak, hogy létezik másik erő is a kormányon kívül, amivel még sosem találkoztak. A fideszesekben ellenben óriási indulatokat tudunk kiváltani. A többségük számára nagyon zavaró, sőt bántó, hogy a koherens világképüket kívülről meg akarja zavarni valami. Összetépik, felgyújtják, nagyon változatos módon reagálnak. Nemrég ököllel támadták meg az egyik önkéntesünket. Mégis: én az indulatot is tudom pozitívan látni valahol; mert ők is kapnak egy jelzést, hogy nem természetes dolog az, amikor az állami média és a politikailag leuralt megyei lapokból sugárzott világképnek nincs hozzáférhető alternatívája. Az agresszió szerencsére áltlában megmarad a verbalitásnál, a különböző hőfokú utcai vitáknál.Van módja annak, hogy felmérjék a mozgalom erejét, hatékonyságát, hogy mennyire megy át ténylegesen az üzenet? Turára hat héten keresztül hordtuk az újságot, és azt követően a Medián készített egy alapos felmérést. Rengeteg szilárd adat a birtokunkba került. Korábban sokan legyintettek ránk, hogy bedobjuk a postaládába a lapot, de úgyse hederít rá senki - megy egyből a kukába. A kutatás bizonyította, hogy ez nincs így: 30 százalék elolvassa, arra a kérdésre pedig, hogy megváltoztatta-e a véleményét, 10 százalék felelte, hogy igen. Hat hét után. Ezért is szoktam mondani értekezleteken, hogy ha tudunk, ne össze-vissza cikázzunk az országban, próbáljunk elidőzni egy-egy településen és visszajárni hetekig. A vélemény lassan változik. Mennyire kézzelfogható a propagandisztikus állami média hatása?Súlyosan. 2018-ban rettegtek a migránsoktól. Azt hallgattuk, hogy mi be akarunk engedni bevándorlókat, akik elfoglalják az országot. Ma ez már nincs, letekerték. Most főleg az megy, hogy nem szeretnék, ha a gyerekük buzi lenne. Pontosan érzékeled, hogy épp melyik lemez forog.Az egyik önkéntes vitába keveredett egy falubélivel, és azzal győzködte őt: értse meg, hazudik a tévé! Mire ő: de hát a rádió is ugyanazt mondja! Így működik ez. Ugyanaz jön a tévéből, a rádióból, az önkormányzati újságból, a megyei lapból, a szomszédból, a kocsmából - nyilván elhiszik, miért ne hinnék? Egy koherens világképet gyártanak le számukra, és teljesen védtelenek ezzel szemben.Meggyőződésem, hogy azokon a helyeken, ahova már hosszú ideje járunk, áttörtük az információs gettó falát. Ott a kocsmában már nem lehet bármit mondani, mert valaki át fog szólni a pult végéből, hogy hát az nem egészen úgy van. Nagyon kíváncsi leszek arra, hogy azokon a településeken, ahova három éve megállás nélkül hordjuk a lapot, lesz-e eltérés a környékbeli, hasonló adottságú falvakban vagy településeken a választási eredményekben. A politika hogy reagál minderre? Ez az első kérdés a falvakban, hogy melyik párttól jöttünk? Mondjuk, hogy pártoktól függetlenek vagyunk. Ez megnyugtatja az embereket, és különösen fontos emiatt, hogy ezt feltüntessük a címlapon is. Próbáltunk azért velük együttműködni, a Jobbik és a Momentum mutatott némi nyitottságot, és sok helyen segítettek a terjesztésben - úgy, hogy egyébként nem nagyon volt róluk szó az újságban az előválasztásokig. Önkormányzatok szinte soha nem segítenek. De nem is kérjük. Mi nem politikai aktivisták vagyunk. Nekünk az a missziónk, hogy az emberek az összes hozzáférhető információ alapján hozzák meg a döntésüket a választáson. Nézze meg a köztévét, hallgassa meg a rádiót, olvasson el minket, és hozzon önálló döntést. Ilyen értelemben nem akarjuk őket befolyásolni, csak szeretnénk, ha tudnák: létezik más valóság is, mint amit a kormány el akar velük hitetni. De a civil pályán nagyon aktívak vagyunk. Volt előválasztási különszámunk, és benne voltunk a Civil Választási Bizottságban. Mind a 106 egyéni választókerületben különféle újságot csináltunk, a jelöltek életrajzával, a szavazás menetével, arról, hogy hol lesznek a sátrak. 40 ember dolgozott rajta. Lokális ügyekre is gyakran rácsatlakozunk, tematikus különszámaink is vannak.A kampány közeledtével azért többet foglalkozunk az ellenzékkel, főleg ha bármit közzétesznek a választási vagy kormányprogramjukból, mert abból tényleg a világon semmi nem jut el a független információktól elzárt közönséghez. Van-e valami számszerű kitűzött cél? A célunk kezdettől az volt, hogy 1000 - többségében lehetőleg 5000-nél alacsonyabb lélekszámú - településre eljussunk, visszatérően. Az potenciálisan 2-2,5 millió olyan ember elérését jelenthetné, akik egyébként többnyire el vannak zárva a valódi információktól. Most már tartunk ott, hogy minden megyében megszerveződtünk, ez nagy lépés. Azért vannak korlátaink. Az önkéntesek zöme idős. Jobban ráérnek, nem félnek a munkahelyi retorzióktól. A fiatalabbak igen? Persze, sokan nem vállalják az arcukat. Egy alkalommal tízfős csapattal jártuk a vidéket. Képet akartam csinálni. Mondtam, hogy akinek ez ciki, menjen le nyugodtan. Lement egy. Aztán kettő. A harmadik, hogy ő most felvételizik. A negyedik az önkormányzatnál dolgozik. Az ötödiknek a férje... És így tovább. Végül hárman maradtunk a képen.Mi változik a választások közeledtével? Ilyenkor nagyságrendileg ugrik meg minden: ömlenek az emberek, akik régóta mondogatták maguknak, hogy tenni kellene valamit. A legjobb az volna, ha ciklus közben is megmozdulnának a tömegek, mert valódi hatást a hosszú-, de legalább középtávú munkával lehet elérni, de örülünk így is. A felfokozott időszakban sűrűsödnek a személyes találkozók: Pesten rendszeres tartunk „közéleti origamit”, amikor közösen hajtogatjuk az újságot, hogy spóroljunk a gépi költségeken. Az emberek érezhetően könnyebben kapcsolódnak egy civil társasághoz, mint egy párthoz, és ez érződik az összejöveteleken.Február 12-re szeretnénk megkétszerezni az ezer fős önkéntes-gárda számát. Ilyenkor ugrásszerűen nő a tenni akarás, és egymásra találtak a civil hálózatok is - együttműködünk az aHang-gal, a 20K-val és másokkal is. Már fizetett reklámokat tudunk indítani a Facebookon a növekvő támogatásoknak hála, akár megyékre targetálva is. Próbálunk priorizálni: billegő körzetekbe küldjük azt, aki mobil.Olyan meghatározó civil szervezet akarunk lenni a kampányban, amelyik érezhető hatást ér el akár többszázezer ember gondolkodásában.