Magyari Gábor mindössze két évet volt a tanári pályán irodalom- és történelemtanárként, de idén júniusban úgy döntött, hogy felmond. Egyelőre fogalma sincs, hogy mit fog csinálni helyette, de úgy érezte, hogy a 210 ezer forintos fizetésével ez nem mehet így tovább. Szerinte nemcsak a kormányzatnak, hanem a társadalomnak is nagyon másképp kellene gondolkodnia a tanárokról. Milyen tanárként és hol dolgoztál?Magyar- és történelemtanár voltam a Magyar Gyula Kertészeti Technikumban, ami egy agrárképzési centrum. Mennyit kerestél ott?Mivel a technikumok kikerültek a köznevelés alól, ezért ott valamennyivel több a bér, ezért is mentem oda dolgozni. Amikor tavaly végeztem az egyetemen, akkor a bértábla szerint 150-160 körül lett volna a gimnáziumi fizetés pályakezdőként, itt bruttó 320-at kínáltak, ami nettó 210 ezer forint, szóval 50 ezerrel több.Miért akartál tanár lenni?Humán tárgyakból mindig jó voltam, és úgy éreztem, hogy ez egy biztos keret, biztos megélhetési forrás, hiszen mindig lesz munkám. Ráadásul lehetett látni, hogy kiöregszik a tanártársadalom, de nagyon nagy hatással volt rám az irodalom- és történelemtanárom is. Gondolom, már akkor is tisztában voltál a tanári fizetéssel, amikor eldöntötted, hogy tanár akarsz lenni. Mire számítottál?Én 2015-ben érettségiztem, előtte két évvel vezették be a tanári életpályamodellt, és abban a hiszemben voltam, hogy amikorra végzek, addigra már biztos, hogy rendeződni fog a tanárok helyzete pénzügyileg. Hét év nagyon sok idő, nagyon sok változás lehet ennyi idő alatt.Utólag nem tűnik naiv gondolatnak?De. De én hittem ebben a tanári életpályamodellben. Amikor idejöttem az egyetemre, akkor elhitették velünk, hogy ez mennyire jó lesz, de közben kiderült, hogy nem ez a valóság.Hány évet dolgoztál tanárként?Egy évet voltam gyakorlaton a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban, utána helyezkedtem el itt a Magyar Gyulában egy évre.Tehát két évet. Ez nem sok idő.Nagyjából, de magánban tanítok már nagyon régóta, érettségire készítek fel diákokat. Máshogy nem is tudtam volna megélni a 210 ezer forintból. Egy darabig heti 3-4 túlórapénzt is kaptunk a technikumban, de ezt valamiért lecsökkentették 1-re, a közoktatásban pedig ugye egyáltalán nincs túlórapénz.A magánórákkal együtt mennyit tudtál egy hónapban megkeresni?Volt olyan időszak, hogy a magántanítással majdnem többet kerestem, mint a rendes állásommal. Csak az a baj ezzel, hogy ciklikus, mert amikor van az érettségi időszak, akkor vannak tanítványaim, de ez május-júniusra iszonyatos mértékben visszaesik. Nyilván a jobb hónapok alatt megkeresett pénzt félreraktam, hogy majd ezekre a hónapokra legyen pénzem. Ez nem egy stabil forrás, mert sokszor lemondják, vagy betegek lesznek, nem jönnek el. Erre nem lehet úgy számítani.Időben ez mennyire volt sok?A magántanítás nagyon sok munka pluszban, egy nap 10-12 órákat dolgoztam. A technikumban egy héten 32 órát kötelező volt bent lennem, ezért fél 8-tól negyed 3-ig ott voltam, utána 6-ig magánóráim voltak. Hétvégén is volt mindig 3-4 magánórám, így szabadnapom nem nagyon maradt.Vannak olyan dolgok, amikről le kellett mondanod a fizetésed miatt?Például egy önálló albérletbe való költözésről, az magántanítással együtt sem fér bele Budapesten ilyen albérletárak mellett. Jelenleg egy szobát tudok csak bérelni egy lakásban, amiben hárman lakunk. Kicsit túlzónak érzem azokat a cikkeket, hogy éheznek a tanárok, mert túlórával meg lehet oldani, csak az nagyon sok pluszmunka. Én egyedülálló vagyok, de el tudom képzelni, hogy család mellett sokkal nehezebb, vagy nem is lehet pluszmunkát vállalni. Hogy jutottál el odáig, hogy felmondj?Hosszú folyamat volt, sokáig érlelődött bennem, de aztán az infláció egyre durvább lett, az árak egyre jobban emelkedtek, és közben nem láttam a hajlandóságot sem az iskola, sem a kormány részéről a méltányos fizetésemelésre. Az év végére már megélhetési gondjaim voltak, mert a magántanításból sok diákom kiesett, és azt éreztem, hogy ezt nem kellene sokáig hagyni. Az iskolában is sok probléma volt, nem voltak meg a tanításhoz megfelelő körülmények, ezek így összeadódtak, és akkor hoztam egy ilyen hirtelen döntést.A Gulyás Gergely által belengetett háromszor 10 százalékos emelés sem vigasztal?Egyáltalán nem. Én három szakon végeztem, mesterdiplomám és nyelvvizsgám van, és aki ilyen képzettségekkel rendelkezik más területen, az kezdő fizetésnek elkér 400 ezer forintot. Ehhez képest a tanároknál emeléssel együtt még mindig 240-250-ről van szó. Például ott, ahol én tanítottam, ha egy diák megszerzi a szakmunkás-képesítést érettségi nélkül, akkor bruttó 260-at kap, és mivel 25 év alatti, 200 környékén nettóban. De ha elmegy az Aldiba, ott 310-et kap nettóban, 100 ezer forinttal többet, mint egy tanár. Nem tudok olyan munkát, ami ne fizetne jobban ennél. Miután Pintér Sándorhoz került az oktatás is a Belügyminisztériumba, egyszerűen nem látok esélyt arra, hogy ez változzon. Arról nem is beszélve, hogy társadalmi támogatottsága sincs ennek a szakmának.Miért mondod ezt?Mert az emberek a panaszainkra úgy reagálnak, hogy „miért nem megy el kapálni, én is dolgozom másodállásban”. Magyarországon a szellemi munkát valahogy nem tartják munkának. Az a munka, ami kétkezi. Van ebben egy irigység meg egy iszonyat nagy tévhit, hogy a tanároknak mennyire jó, mert csak tanítják a gyerekeket, és nem kell semmit csinálniuk. Még Németh Szilárd és Parragh László is azzal jön, hogy ott van a tanároknak a 2,5 hónapos nyári szünet, amikor nem csinálnak semmit. Ez egyszerűen nem igaz. Ha én maradtam volna a pályán, az egész nyarat végigdolgoztam volna, hogy ne 210 ezer forintból kelljen élnem. Vannak, akik árufeltöltőnek mennek a nyáron, vagy táboroztatnak, magánórákat vállalnak, mert egyszerűen nem lehet megélni ebből a pénzből. Közben elképesztően fárasztó munka fegyelmezni, dolgozatot összeállítani, kijavítani, 30 gyerek figyelmét lekötni, kezelni a gyerekek hozott problémáit, amikre, teszem hozzá, nem is vagyunk felkészítve. Mit szóltak az iskolában a felmondásodhoz?A diákok sírtak és nagyon mérgesek voltak. Nem hittem volna, hogy ennyire szeretnek, ha ezt hamarabb tudom, akkor lehet, hogy a pályán maradok. Köszönőleveleket kaptam minden osztálytól, volt, aki saját verset írt. A vezetőség részéről viszont nem volt marasztalás, nem tudom miért, mert egy kőbányai szakközépbe nem könnyű irodalom- és történelemtanárt keríteni. És te hogy élted meg?Borzalmasan. Nagyon magam alatt vagyok. Pláne, hogy nem tudom, mi lesz a jövőben, hogy merre tovább. Fogalmam sincs. Nagyon szeretnék tanítani, de a pénz és az egyéb körülmények ezt nem teszik lehetővé. Most csak arról beszélünk, hogy a fizetés rossz, de ezen túl még rengeteg probléma van: nincs szabad tankönyvválasztás, központosított a tananyag, nincs kréta, nincs papír, nincs projektor, laptop. Mi a terv? Mit fogsz csinálni?Nem tudom. Júliusban lesz még fizetésem, aztán elkezdek munkát keresni. Azon gondolkodtam, hogy valószínűleg futárkodni fogok, mert ott is nagyon jól keresnek, és én osztom be az időt. A magántanítás mindenképpen megmarad. Egyelőre nem látom, hogy a közoktatásba visszamennék.Minek kellene ahhoz történnie, hogy visszamenj?Drasztikus fizetésemelésnek. Amíg nem lesz 300 nettó a kezdő fizetés környéke, addig nem éri meg ilyen infláció mellett visszamenni. Ha 40-50 százalékos fizetésemelés lenne, akkor elgondolkodnék rajta, hogy érdemes-e. Ez már jó lépés lenne. Meg nagyon örülnék, ha a már említett egyéb feltételek is javulnának.És szerinted ezt hogyan lehetne elérni?Én ebben radikális vagyok, mert azt gondolom, hogy ez a kormányzat csak az erőből ért. Lehet sztrájkolgatni fél napokat, de addig, amíg az egész tanári kar nem áll bele, és nem mondanak fel 10 ezren, vagy nem áll le egy hétre a tanítás, addig semmi nem lesz. A tanári kar is hibás, hogy ezt tűrik.