Joe Biden amerikai elnöknek most azt kellene mondania, „Vlagyimir, elvesszük tőled Kalinyingrádot azért, amit Ukrajnában tettél”. Ezt egy Maris Gulbis nevű lett politikus jelentette ki hétfőn egy tévéműsorban. Gulbis azelőtt belügyminiszter is volt a rigai kormányban, de már semmilyen funkciója nincs, csak radikális felvetései – igaz, ennyi is elég ahhoz, hogy az orosz sajtót körbeszaladja a neve, és hogy orosz vezetők hisztérikus reakciókkal szórják tele az internetet.Vagyim Dzsabarov szenátor, az orosz felsőház, a Szövetségi Tanács nemzetközi ügyekben illetékes bizottságának elnökhelyettese például azt mondta, ha a NATO akár csak halvány kísérletet is tenne a kalinyingrádi enklávé elszakítására, az azonnali katonai összecsapásokhoz vezetne. „Nem hiszem, hogy a NATO ezt ne értené” – magyarázta, és hozzátette: „Mindenekelőtt a litvánoknak és a lengyeleknek kellene elgondolkodniuk ezen, hiszen ők kerülnének elsőként a húsdarálóba.”Ide tartozik, hogy a Fehéroroszország és Kalinyingrád megye közé eső 104 kilométeres lengyel–litván határszakaszt – az úgynevezett suwalki folyosót – kifejezetten sérülékenynek és nehezen védhetőnek tekintik, mióta a balti államok taggá váltak a NATO-ban. Észak-atlanti becslések szerint a térség másfél napnál tovább nem lenne tartható orosz invázió esetén. Hogy később mi történne egy totális Oroszország–NATO-háborúban, az más kérdés.Erről mindazonáltal nincs szó, akkor sem, ha nyilván megnyilvánult a kérdésben Dmitrij Medvegyev, az orosz nemzetbiztonsági tanács elvadult elnökhelyettese is, mondván, Gulbis kijelentése nem más, mint kísérlet a harmadik világháború kirobbantására, és az oroszok ezt soha nem fogják neki elfelejteni.A valóság az, hogy Gulbis szavainak nincs jelentősége, és nem csak azért, mert nem számít hivatalos személynek, sőt nem is litván, hanem lett. Amit mondott, annak inkább örülhettek az oroszok, mintsem búslakodniuk kellett volna miatta, hiszen így is fokozhatják a nyomást az Európai Unióra és Litvániára a 10 napja tartó tranzitbalhé kapcsán. Ugyanakkor jellemző, hogy a nagy szavak ellenére nem tettek eddig semmit, noha az első pillanatoktól kezdve harsányan fenyegetőznek: úgy néz ki, abban bíznak, az EU végül számukra kedvező döntést hoz.Előbb a vonatok, aztán a kamionokAz ügy, mint arról mi is beszámoltunk, azzal kezdődött június 18-án, hogy a litván hatóságok úgy döntöttek – állítólag hirtelen, ám ők erősködnek, hogy előre figyelmeztették az orosz felet –, a továbbiakban nem engedik át vasúton az uniós szankciós jegyzékbe sorolt árukat a kalinyingrádi enklávéba. A listán elsősorban az acéláruk és más fémek szerepelnek, a korábbi hírekkel ellentétben a szén vagy az alkoholos italok nincsenek rajta, ezeket későbbi szankciós csomagokban lajtromozták, így a tiltást is később fogják – ha fogják – érvényesíteni velük kapcsolatban. Az oroszok azonnal felháborodtak, mire a litvánok kisvártatva közölték: kiterjesztették a tiltást a közúti teherforgalomra is, és elkezdték visszafordítani a kamionokat a fehérorosz–litván és a litván–kalinyingrádi határról.Anton Alihanov, Kalinyingrád megye kormányzója arról beszélt ezek után, hogy a forgalom blokkolása az áruk közel ötven százalékát érinti, emellett arra biztatta a lakosságot, hogy ne kezdjen pánikvásárlásba, mert minden rendben lesz. Amennyiben a litvánok nem is gondolnák meg magukat, a tengeri szállítások áthangolásával rövid időn belül megoldják a problémát. Alihanov optimista volt, ez a rövid idő azért minimum két-három hónapot jelentene.Az orosz politikusok egy része, illetve a kormányzat harciasabb-fenyegetőbb hangot ütött meg. A külügyminisztérium a közleményében nyíltan ellenségesnek nevezte a litván döntést, megjegyezve, az sérti a nemzetközi vállalásokat, különös tekintettel is az EU és Oroszország megállapodására a kalinyingrádi áruforgalomról. A minisztérium olyat is írt, hogy ha a litvánok nem oldják fel a „blokádot”, akkor Oroszország fenntartja magának a jogot a szükséges ellenlépések megtételére.Arról, hogy ezek mik lehetnének, részleteket nem közöltek, annak ellenére sem, hogy tíz nap eltelt közben. Az olyan felhorgadásoknak, amilyeneket a már említett Medvegyev hozott össze a minap – elzárják az oxigént Litvánia elől, mondta –, gyakorlati relevanciájuk nincs. Ahogy annak sincs, hogy Dmitrij Peszkov Kreml-szóvivő múlt pénteken kijelentette, döntést ugyan nem hoztak, de „Oroszország nagyon elszánt”.Ellentmondások feszülnekEnnek alapján egyre valószínűbbnek tűnik, hogy Oroszország arra számít, neki kedvező döntést hozhat az Európai Unió a konfliktusban. Ha túllépünk a dilemmán, miszerint lehet-e igaza egy agyonszankcionált háborús agresszornak egy igen fontos részletkérdésben,a tranzitos problematika feloldása közel sem egyértelmű. Azért, mert a vonatkozó dokumentumok tartalma és a kapcsolódó európai uniós nyilatkozatok között mintha ellentmondások feszülnének.Az Európai Tanács hivatalos honlapján magyar nyelven is olvasható szankciós ismertetőben például a közúti közlekedéssel kapcsolatos blokkban ilyen kitétel található: „A tilalom nem érinti a Kalinyingrádi terület és Oroszország közötti postai szolgáltatásokat és tranzitárukat.”Ehhez képest Josep Borrell, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője a balhé kirobbanása után így nyilatkozott: „Litvánia nem hozott egyoldalú nemzeti korlátozást, csak az uniós szankciókat alkalmazza. Bizonyos árukra behozatali és kiviteli korlátozások vonatkoznak, beleértve az áruk Európai Unión keresztül történő tranzitjának tilalmát is. Litvánia nem tesz mást, csak végrehajtja a bizottság által adott iránymutatásokat.” Ez már egyértelmű is lenne, csakhogy Borrell hozzátette: „Ha egyes áruk esetében tilos a tranzit, akkor tilos, de mivel elővigyázatosak vagyunk, ismételten ellenőrizzük a jogi kontextust, hogy megbizonyosodjunk arról, teljes mértékben megfelelünk-e vonatkozó szabályozásoknak.”Nem annyira boldog litvánokA kérdés az, hogy ez a double-check milyen eredményt hozott. Hétfőn a Kommerszant híre szerint Petras Austrevicius litván európai parlamenti képviselő a közösségi oldalán bejelentette, az Európai Bizottság olyan dokumentumot készített elő, amely egészében – a szankciók alá eső áruk esetében is – engedélyezné a tranzitot az orosz anyaország és Kalinyingrád között. Litvánia megkapta a tervezetet, de nem ért egyet a tartalmával, írta Austrevicius, és felszólította az EU-t, hogy ne engedjen az orosz nyomásnak. Még azt is közölte, hogy a litvánok megvétózhatják a határozatot.A szóban forgó dokumentum tartalmáról hivatalosan azóta sem mondtak semmit, ám ismét csak a Kommerszant kedden már arról számolt be, hogy Litvánia visszaküldte a tervezetet a saját észrevételeivel. Ingrida Simonyte litván miniszterelnök a Delfi összefoglalója szerint azt mondta, egész sor megjegyzést tettek, de mivel a munka még folyik, többet egyelőre nem közölne. Majd mégis közölt, azzal, hogy „a dokumentum tartalma sok ponton nem világos, és további problémákat is generál, amelyekre igyekeztünk felhívvni az Európai Bizottság figyelmét”.A Kommerszant kommentárja: Brüsszel vélhetően úgy találja, hogy az orosz áruk tranzitja Oroszországból Oroszországba akkor sem minősül exportnak, ha európai uniós állam területén keresztül történik. Ha az érvelés stimmel, akkor az ilyen forgalmat ellenőrizni kell ugyan, megtiltani ellenben nem lehet.Ha ez tényleg így van, és az uniós tervezet ebbe az irányba mutat – ez korántsem biztos –, akkor innentől nem orosz–litván vagy orosz–EU konfliktusról beszélhetünk, hanem uniós belső diszkrepanciákról. A kérdés ez esetben nem az lenne, hogy miként szerzi vissza a Nyugat a harmadik világháború keretében az egykori porosz koronázóvárost – Königsberget, Karaliauciust, Krolewiecet, Kalinyingrádot, ahogy tetszik –, amelyet a második világháború után annektált Oroszország, hanem az, hogy miként csökkenthető a presztízsveszteség, ami Litvániát sújthatja. Persze semmilyen meglepetést nem jelentene az sem, ha további fordulatok jönnének még az ügyben. Joe Biden amerikai elnöknek addig nem muszáj mondania semmit.(Címlapkép: Sirály várja türelmesen a fejleményeket a kalinyingrádi kikötőben 2022. június 21-én, fotó: Mikhail Golenkov / Sputnik / Sputnik via AFP)