Kovács Zoltán arról számolt be, milyen méltatlan helyzetbe hozta egy külföldi lap.A New Yorker azt a pofátlanságot követte el, hogy megjelenés előtt elküldte a Miniszterelnöki Kabinetiroda nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkárának az – egyébként némiképp csalódást keltő – első CPAC Hungaryről szóló cikkét.Kovács Zoltán – a 12 éve teljhatalmú kormány képviselője már megint A tanút emlegetve – mindezt így kommentálta:„Ezt imádni fogják! Andrew Marantz, a The New Yorker újságírója megkeresett, hogy publikálás előtt fussam át a CPAC Hungary-ről szóló, a valósággal hadilábon álló, terjedelmes irományát. Nem untatnék senkit a részletekkel, hiszen a cikk tartalmazza a liberális barátaink által előszeretettel használt összes közhelyet.Idézném az Andrew Marantznak adott válaszomat: Értékeljük az ön által felajánlott lehetőséget, de nem szeretnénk részt venni a balliberális propaganda önigazolási folyamatában.A dolog pikantériája, hogy Marantz nekem címzett leveléből kiderült, hogy valójában már kész a mestermű és igazából csak statisztákat keres, hogy a független-objektív újságírás bajnokaként tetszeleghessen. Elnézést, Virág elvtárs, ez az ítélet! – juthat eszünkbe az A tanú című film ikonikus jelenete. Gondolom, senkinek sem kell elmondanom, hogy mennyire lett tényszerű a megjelent gyöngyszem. Pont amennyire vártuk: semennyire.”