Tíz sokat mondó ábrában foglalta össze egy magyar védelmi ipari elemző, Lázár Zsolt, a Defense & Security Analysis folyóirat egyik szerkesztője az orosz-ukrán háború első 125 napjának alakulását. Lázár nyílt forrású felderítési (osint) adatokból kiindulva azt elemezte a háború ötödik hónapjába lépve, hogy a szembenálló felek eddig milyen anyagi veszteségeket szenvedtek el összesen:illetve a rendelkezésre álló harceszközök arányában:valamint azt is megpróbálta szemléltetni, hogy a háború indulásakor rendelkezésre álló készleteik meddig tarthatnak ki.Ez igen lényeges szempont, mert a háború első, villámháborús szakasza után - amit abban a tekintetben, hogy mennyire valósultak meg céljaik, tekinthetünk orosz kudarcnak is - a harcok anyagháborús jelleget öltöttek. Oroszország a második szakaszt már sokkal tudatosabban, óvatosabban tervezte meg, műveleteit brutális tüzérségi bombázásokkal előkészítve. Az ukrán taktika is igazodott ehhez, mint az a napokban orosz győzelemmel zárult szeverodonecki-liszicsanszki csatában is kiütközött, céljuk az orosz előretörés lassítása, a lehető legnagyobb anyagi- és emberveszteség okozása volt, már csak azért is, hogy időt nyerjenek maguknak és nyugati szövetségeseiknek a beígért fegyverszállítmányok beérkezéséhez.Lázár elemzésében amúgy ez utóbbiaktól, a nyugati fegyverszállítmányoktól eltekintett. Jó oka volt erre. Egyrészt sok nyugati ígéret ezidáig ígéret maradt, és arról is kevés pontos információnk van, hogy valójában mennyi fegyver érkezik az országba - bár reményei szerint később, a kép tisztultával már ezekkel is számolhat a táblázatok frissítésekor. Ugyanakkor adataiból világosan kiderül, hogy a nyugati fegyverszállítmányok nélkül Ukrajnának már középtávon se volna esélye feltartóztatni Oroszországot. Egy háborút ugyanis úgy is el lehet veszíteni, ha elfogynak a fegyverek. Lázár modellje alapján pedig ez a pont nincs is annyira távol.Mielőtt továbblépnénk, ismertessük Lázár saját módszertani fenntartásait. Bár a közösségi média általános elterjedése rendkívüli mennyiségű adat és információ begyűjtését teszi lehetővé, a vizsgálatnak vannak korlátai. Lázár a veszteségadatokat az osint módszerekkel dolgozó Oryx oldaláról gereblyézi össze. Az Oryx ugyan törekszik rá, hogy csak fényképes, vagy videós bizonyítékok alapján könyveljen el veszteségeket, de Lázár figyelmeztetése szerint ugyanaz a harceszköz többször is felbukkanhat a listájukon zsákmányolt, sérült, vagy megsemmisült eszközként is. Továbbá az is előfordulhat, hogy egy zsákmányolt harceszköz újra gazdát cserél, akár többször is.Ennél is komolyabb módszertani korlát, hogy egy háborúban minden résztvevő érdekelt saját veszteségadatai mérséklésében és az ellenséges veszteségek eltúlzásában.Ezek alapján úgy véli, hogy mivel a veszteségadatok bizonyosan nem pontosak, a trendeket érdemes figyelemmel követni. Azokat a trendeket, amikből aztán előrejelzésre is kísérletet tesz, bár annak szintén vannak módszertani korlátjai: a Google Sheets előrejelző funkciója lineáris regresszióanalízisen alapul, miközben a veszteségek, mint az a konkrét adatokon láthatók, korántsem lineárisan emelkednek.De nézzük végre a lényeget! Lázár összesítése alapján az orosz és az ukrán erők veszteségei, bár számszerűen az orosz veszteségek jóval nagyobbak, arányukban meglepően hasonlók, legyen szó akár elvesztett tankokról, egyéb páncélozott harcjárművekről, vagy tüzérségi eszközökről. Kiugró különbség csak a légierő veszteségarányában van, ám ez a két légierő közötti több nagyságrendbeli méretkülönbségből adódik, és valójában már az is rendkívüli teljesítmény az ukrán légierő részéről, hogy a háború ötödik hónapjában még mindig képes bevetésekre:Lázár megjegyzése szerint ezek a veszteségadatok a módszertani korlátok ellenére egybevágnak olyan hivatalos közlésekkel, mint az amerikai vezérkari főnök Mark Milley tájékoztatása, mely szerint az oroszok ezidáig páncélozott erőik 20-30 százalékát veszíthették el, vagy Vladimir Karpenko ukrán védelmiminiszter-helyettes állítása az ukrán erők 30-40 százalékos veszteségeiről. Itt megjegyeznénk, hogy Karpenko hétszáz ukrán löveg elvesztéséről nyilatkozott, bár abban az időszakban, amikor az ukrán kormány erős lobbizásban volt azért, hogy minél több ilyen tüzérségi eszközt kapjon nyugati szövetségeseitől - vagyis kivételesen a veszteségek eltúlzásában volt érdekelt azok alábecslése helyett.A páncélozott harceszközökben elszenvedett veszteségek mértékét közvetve megerősíti, hogy az orosz erők Ukrajna megszállt déli részére a tartalékállományból mozgósítottak elavult T-62-es harckocsikat, mg az ukrán erők egyre több felfegyverzett pickupot vetnek be. Előbbi az orosz tankveszteségeket támasztja alá, az utóbbi annak a jele, hogy az ukrán hadsereg egyre inkább hiányt szenved gyalogsági páncélosokból és páncélozott szállító harcjárművekből.Lázár a veszteségadatokat összevetette a rendelkezésre álló, rendszeresített - tehát nem tartalékban tartott, erről kicsit később - harceszközökkel. Ehhez a Stratégia Tanulmányok Nemzetközi Intézete (IISS) a szakmában aranystandardnak tartott Katonai Erőegyensúly (Military Balance) jelentését vette alapul, illetve a Google Sheets lineáris regressziós modelljét vetítette ki. Érdemes megjegyezni, hogy az anyagi veszteség tekintetében már az ötven százalékos veszteség is fatálisnak bizonyulhat, ilyen léptékű veszteségek olyan lyukat üthetnek a védelmen, amit már nem lehet befoltozni. Az előrejelzés alapján jövő márciusra már mindkét fél harckocsiveszteségei meghaladják majd az ötven százalékot. Itt érdemes megjegyezni, hogy Oroszországnak a rendszerben álló eszközein túl több ezer páncélosa van tartalékban, ám az kérdés, hogy ezek mekkora hányada tehető valóban harcképessé a hosszú, és az orosz hadsereg hagyományai alapján nem feltétlenül gondos tárolás után.Ukrajna veszteségei egy év alatt még ennél is megrázóbbak lehetnek. Légierejük gyakorlatilag teljes egészében megsemmisülhet a háború egyéves évfordulójára, ahogy tankjaik csaknem kétharmadát, és egyéb páncélozott harcjárműveik egyharmadát veszíthetik el addig.Mindezek alapján Lázár arra következtet, hogy a háború következő szakaszában Oroszország az ukrán erők kivéreztetésére koncentrálhat, amiben van is ráció. Ukrajna sokkal kisebb indulókészletek mellett szenved súlyos veszteségeket a harcokban.Másrészt viszont az így kialakuló anyagháborúban egyre nagyobb szerepe lesz az utánpótlásnak. Ebben Oroszország tartalékain túl csak saját, eleve korlátozott kapacitású hadiiparára támaszkodhat, amit a háború kitörése óta a szankciók is komolyan sújtanak. Az orosz hadiipar fejlett elektronikából szinte teljes mértékben importra szorul, de még a hadiipari üzemek eszközei is javarészt importból származnak. Ezzel szemben Ukrajnát egyre nagyobb mértékben nyugati szövetségesei fegyverzik fel, bár persze ez se jelent végtelen kapacitást. Például a fronton már nagy sikerrel bevetett francia Caesar önjáró lövegből, amiből Franciaország 12-t már leszállított és további hatot felajánlott, normál körülmények között évente tíz darabot tudnak legyártani.Lázár teljes, angolul megjelent tanulmányát a kutató Medium-oldalán olvashatják, ahonnan további tanulmányait is elérhetik. A folyamatosan frissülő adatbázison alapuló ábráit pedig a jövőben a szerző engedélyével a fronthelyzetről megjelenő sorozatunkban is fel fogjuk használni.