1995-ben egy akkor 17 éves fiú megölt egy 12 éves fiút Budapesten, az áldozat testét a levágott fejével együtt egy bőröndben találták meg. Elítélték, leülte. Szabadulása után nem sokkal, 2005-ben Dabason, ahol az anyjával élt, újra megpróbált megölni egy gyereket. A kisfiú el tudott menekülni. A tettest ismét elítélték, ezúttal emberölés kísérlete miatt. A most 44 éves férfi letöltötte a kiszabott börtönbüntetését, nemrég visszaköltözött az anyjához. Dabas Szőlős nevű részén, ahol a nő háza van, és sok a fás, bozótos terület, bepánikoltak az emberek, a híradások szerint a gyerekeket a kertbe sem merik kiengedni. A helyzet megoldására és a kedélyek csillapítására kedden rendkívüli lakossági fórumot tartottak a szőlősi művelődési házban. Ott volt Kőszegi Zoltán, Dabas polgármestere, Feldman László önkormányzati képviselő – ő szőlősi, szinte „kispolgármester” a városrészben –, a dabasi rendőrkapitányság vezetőhelyettese, Bartuszek Csaba, és a jegyző. Dugig tele volt a művelődési ház terme, körülbelül százan fértek be, de helyszűke miatt az utcán, a nyitott ablakok mellett is álldogáltak, és hallgatták még a dabasi lakosok a fórumot. Meg a sajtó is, amelyet nem engedtek be a terembe „a lakók védelmében”.Kőszegi Zoltán beszélt a leghosszabban, később is ő reagált a leginkább a lakosok felvetéseire, kérdéseire. Végig érződött, hogy egyszerre próbálja nyugtatni az embereket, és motiválni őket, akik ezt a felszisszenések, a mormogás alapján nem mindig díjazták. A polgármester azzal indított, hogy nap mint nap „rengeteg veszéllyel kell szembenéznünk”, de a faluközösségnek most is erősnek és határozottnak kell lennie, ugyanakkor visszafogottnak és józannak is, betartva a törvényi kereteket. Óva intett mindenkit az önbíráskodástól – a bekiabálásokat hallva minden jelenlévő meggyőződhetett róla, hogy indulatokból nincs hiány a városban.Kőszegi azt mondta, a közösség ereje most a figyelemben rejlik, ez az egyik erőforrásuk ahhoz, hogy visszanyerjék a biztonságérzetüket, ugyanakkor nagy felelősség is, hiszen minden élet értékes. Arra kérte a lakosokat, építsenek az egymásra való odafigyelésre. Első körben két intézkedést jelentett be, egyrészt újraindítanák Szőlősön a polgárőrséget, ehhez kérte a lakosok jelentkezését, másrészt a SZEM, vagyis a Szomszédok Egymásért Mozgalom elindítását a városban.„Szomorú, hogy ez velünk történt”Kőszegi beszélt arról is, milyen rossz úgy végigmenni Dabason, hogy üresek a játszóterek, nincsenek gyerekek az utcán, de az előkertekben sem. A polgármester tudja, hogy az emberek a félelem miatt mentek el a fórumra, de azt mondta, ezeket az energiákat csatornázzák át összefogásba, ne hagyják, hogy a rettegés rossz tanácsokat adjon nekik. Ezen a ponton behozta, hogy hazánk Európa egyik legbiztonságosabb országa, Dabas pedig a régió legbiztonságosabb települése. A férfi odaköltözéséről azt mondta, „szomorú, hogy ez épp velünk történt”, de a dabasiaknak meg kell próbálniuk ezzel együtt élni, megőrizve a nyugalmukat, betartva a jogszabályokat és fenntartva a közrendet.Bejelentette, továbbfejlesztik az egész várost behálózó kamerarendszert, ami közvetlenül be van kötve a rendőrséghez. (Egy nő erre elégedetlenül megjegyezte, hogy a rendszer nem mindig működik.) A legfontosabb cél a polgármester szerint a megelőzés. Nem bújhatnak el, élniük kell az életüket, és tudja, hogy Dabas a jó szándékú embereké. Itt egy statisztikát is felhozott arról, hogy milyen keveset beszélgetnek a szülők a gyerekeikkel. Azt mondta, a gyereket sehova „nem küldeni kell”, hanem elkísérni, vele csinálni a dolgokat. Ezt sem minden szülő fogadta jól. Tanácsolta azt is, hogy fejlesszék a „belső információs rendszert”, magyarán, mindig tudni kell, mikor, hova, kivel megy a gyerek, és szóljanak erről a játszótársak szüleinek, tanároknak, edzőknek is.A nevelési tippek után intézett egy kisebb kirohanást a média ellen: azt mondta, a sajtót csak a szenzáció érdekli, hogy nem lesznek ott mindig, és eszközeik sincsenek arra, hogy megvédjék őket. Arra kérte az embereket, hogy ne nyilatkozzanak, mert az nem segít. Ráadásul olyan, „mintha mi termeltük volna ki ezt az embert”, pedig csak beköltöző. Szerinte ettől az ügytől romlik Dabas híre, csökken az ingatlanok ára, és így tovább.Ha jogsértést tapasztalnakEkkor a lakosokra került a sor. Megszólaltak idősek és kisgyerekesek, őslakosok és olyanok is, akik csak 5-10 éve költöztek oda, és most hallottak először a 2005-ös bűnügyről. Több dolog is egyértelműen kiderült:a polgármester előzetes beszéde nem igazán nyugtatott meg senkit, az ígért intézkedéseket nem találták elégnek; sokakat inkább a pletykák és a félinformációk rémisztették meg, a „pedofil” szó ugyan egyszer sem hangzott el, de nyilvánvaló volt, hogy ettől rettegnek; egyáltalán nem hisznek abban, hogy a férfi megjavult volna a börtönben, biztosak benne, hogy továbbra is „beteg”, gyilkos hajlamokkal. Voltak többen, akik elmondták a polgármesternek, hogy a városban több olyan zöldterület és/vagy útvonal is van, ahol a gyerekek bármilyen felügyelet nélkül kénytelenek mozogni, ahol nincs kamera, és nincsenek felnőttek sem. Kőszegi azt ígérte, hogy egyrészt intéznek valamiféle felügyeletet, kíséretet a buszokhoz, szeptembertől pedig az iskolák körül is. Ahol szükséges, több gondnokot vagy területfelügyelőt alkalmaznak. Ezzel párhuzamosan őszig felmérik a szülők segítségével, hogy melyik gyerek hova szokott járni. Fokozottabb rendőri jelenlétet is ígért, és kérte azt is, hogy ha elengedik valahova a szabadba a gyerekeket játszani a szülők, legalább három menjen egyszerre. Többen megemlítették, hogy hiába van a gyereknél telefon, ha a város területén jó néhány helyen alig vagy egyáltalán nincs térerő. A polgármester azt mondta, felveszik a kapcsolatot a szolgáltatókkal, egy nő azt tanácsolta, hogy mindenki egyéni fogyasztóként is jelezze a mobiltársaságánál, hogy melyik környéken lenne szükség jelerősítésre.Akadtak néhányan, akik a pánikot kiváltó, börtönviselt férfiról szerettek volna több konkrét információhoz jutni. Bartuszek Csaba elmondta, feltétel nélkül szabadult az illető, tehát nincs rajta nyomkövető, és csak jogsértés esetén tudnak ellene fellépni, ezért kérte, bármi olyasmit tapasztalnak, jelentsék a 112 segélyhívón. Már erre zsizsegés támadt, nem tetszett az embereknek, és volt, aki külön forródrótot kért a dabasi rendőrségtől (nem ígérték meg neki). Az kifejezett hangzavart okozott, amikor az ezredes azt mondta, személyiségi jogok miatt nem adhatnak az illetőről személyleírást. Amikor a polgármester azt mondta, „hivatalosan nem lehet megosztani a fotóját”, akkor egymás szavába vágva kiabáltak a lakosok.„És az én szabadságom?”Gyakori felszólaló és bekiabáló volt egy idős bácsi, úgy tűnt, ő mindenki ismer. „Több száz embernek okoz stresszt egy ember. Küldjék el ezt az egyet!” – kezdte, és nagy tapsot kapott. Többen bekiabáltak: „Jogos!”, „Igaza van!”Kőszegi Zoltán erre elmondta, hogy Feldman Lászlóval már elkezdték feltérképezni, hogy lehetséges-e újra kérni az illető elmeorvosi vizsgálatát, és ha igen, akkor az ahhoz szükséges folyamatot elindítják az Igazságügyi Minisztériumnál, de előre szólt, ha sikerül, ez akkor is „legalább egy év”. Ismét zsivaj támadt, „És az én szabadságom? Meg a gyerekeimé?” – kérdezte egy fiatal anyuka. Újra felkiáltott az idős úr is: „Zsigerből végez bárkivel egy perc alatt! Egy ember miatt rettegünk! Éljen ott, ahol akar!”A polgármesternek valahogy sikerült lecsendesítenie a szőlősieket, hangsúlyozta, hogy a bajt meg kell előzni, ami közös feladat, úgyhogy bízzanak egymásban a falusiak, és figyeljenek oda jobban egymásra. A gyerekeket az életkoruk szerint készítsék fel, hogy mit tehetnek, ha bajba kerülnek, de „tartsák be a szabályokat”. Megismételte, hogy több kamerát szerelnek fel, a ki- és bemenő utakhoz és a Szőlősbe is, ahol eddig csak 5-6 volt.Nagy tapsot kapott az az idősebb nő, aki azt mondta, hogy „minden gyerek legyen a tiétek!”, majd úgy folytatta: „Nem az öregekre utazik ez a tetű, és nem a nőkre, mert ha a nőkre utazna, én feláldoznám magam!” Erre kitört a nevetés, amire nagy szükség volt az ezen a ponton legalább egy órája tartó és egyre feszültebb fórumon.Egy nő azt ajánlotta, hívjanak meg szakembereket, akik önvédelmi oktatást tartanak a gyerekeknek. Egy másik azt ajánlotta, osszák fel az utcákat, és mindig legyen egy felelőse annak, hogy ki kíséri haza a kicsiket. Ő nem értett egyet a polgármesterrel abban, hogy nincs szükség a médiára, szerinte igenis segítenek az információ átadásában, amihez szerinte az önkormányzat és a lakosság kevés, különösen, ha lanyhul majd a figyelem, a kisszámú rendőrről nem is beszélve. Kicsit össze is vitatkozott Kőszegivel, aki szerint az önkormányzat megfelelő mennyiségű, gyors információt nyújt a lakosságnak, és a média „százszor többet árt, mint használ”. A nő szerint egyébként nem – vagy nem csak – félelem van a szőlősiekben, hanem düh is, és nem kéne megvárni, amíg a családja védelmében valaki bajba kerül.Messziről jött ember azt mond, amit akarEzen a ponton kért szót egy bizonyos Bartha Barna, a gárdistákhoz eléggé hasonló fekete egyenruhában és egyensapkában masírozó Magyar Önvédelmi Mozgalom tagja, egyben a Mi Hazánk képviselője. (A MÖM jellemzően kisebb falvak, városok romák lakta városrészeibe vonul be, ahol az utcán strázsálva és masírozva – mint mondják – fenntartják a rendet.) Bartha jelenlétét jó néhányan értetlenkedve fogadták, a már említett idős bácsi be is kiabált: „Menj haza! Nem ide való vagy!” De lepisszegték, mondván, meg kell hallgatni.Bartha hihetetlen érzékkel már az első mondatával aláaknázta azt a billegő kis nyugalmat, amit úgy-ahogy visszaállított a polgármester. Azzal kezdte: „Ez az ország nem biztonságos!”, majd azzal folytatta, hogy nevetnie kell azon, amit Bartuszek Csaba mondott. Ezzel kiverte a biztosítékot a polgármesternél, aki félbeszakította, és közölte, ez az ő fórumuk, ne tegyen itt politikai nyilatkozatokat, és ne vegzálja a rendőrséget. A MÖM-ös próbálta befejezni, amit elkezdett, de nem igazán hagyták, bár ő erősködött, hogy ahol ők ott vannak, ott rend van. (Bácsi: „Húzzál ki innen!”) Aztán Bartha azt kezdte sulykolni, hogy fizessék meg a rendőröket, mintha bizony ezért a dabasiak vagy az önkormányzat bármit tudna tenni, és nem a Belügyminisztériumtól függne.„Hagyja már abba!” – kiabált rá ismét Kőszegi, és azt mondta, kívülről könnyű okosnak lenni, sokan próbálták az évtizedek alatt, de megoldják itt maguk a helyzetet. Úgy tűnt egyébként, hogy Barthát és a MÖM-öt egy helyi nő hívta oda, fekete egyenruháikban végig ott lézengtek a művházzal szemközti sarkon.Kicsit ismét csillapodott a hangzavar, akkor egy férfi arról beszélt, hogy igenis van legális megoldás, ő korábban polgárőrséggel más településen elérte, hogy elköltözzön egy „bűnöző”, aki mindenkit zavart a környéken. Amikor Kőszegi megkérdezte, mégis hogyan, kiderült, hogy az illetőt gyakorlatilag folyamatosan követték autóval, ellehetetlenítették az életét. Azt a polgármester is érezhette, hogy ez erősen a zaklatás határán mozog, de a férfi csak folytatta, őt nem érdekli, ha azáltal, hogy elűzik, másik helyen romlik a közbiztonság, ha itt javul. Ezzel egyet is értett a közönség, meg nem is, többek szerint nem valódi megoldás, és a polgármester szerint is visszaütne.Egy nő a gyermekjogi törvényt idézte, miszerint a gyermek érdekei minden más fölött állnak – akkor hát nyilván ennek az embernek a jogai fölött is. Tapsot kapott, de nem volt jelen olyan jogász, aki meg tudta volna erősíteni, hogy ezzel az érveléssel mire mennének a gyakorlatban.A gordiuszi csomóMintha csak egy író találta volna ki az egészet, a végére jött a fordulat. Egy férfi elkezdett arról beszélni, hogy a börtönviselt személy anyjától még soha mást nem hallott, csak azt, hogy nem szeret itt élni. Hát akkor vegyék meg a házát, jött a nagy ötlet! Kőszegi Zoltán azt mondta, derítsék ki, az asszony eladná-e a házát, ha ezen múlik, valahogy megveszi tőle az önkormányzat – erre már ő is nagy tapsot kapott.„Semmitől sem riadunk vissza, ami eredményre vezet. Ha a hölgy eladná a házát, akár másnapra rendkívüli ülést hívunk össze” – mondta a polgármester. Ekkor már 7 óra körül járt, türelmetlenek voltak az emberek, elkezdtek elszállingózni, de még szót kért egy idősebb nő: „Ha egy szőlősi teszi meg azt, hogy… ez az ember nem él, azt ne csukják le, ezt szeretném kérni!” Úgy tűnt, őszintén kéri, nem viccel, bár voltak, akik nevettek rajta. Gyorsan lehűltek azonban a kedélyek, amikor megtudták, hogy önbíráskodásért 25 évet is kaphat valaki.„Összefogás, kitartás, figyelem” – adta ki az ukázt Kőszegi, amikor végszóra beállított egy férfi, és közölte: „Most voltam a hölgynél, eladja a házát.” Óriási taps. Mennyiért? Azt nem mondta, részletkérdés. Ekkor a jelenlévők úgy érezték, máris átvágták a gordiuszi csomót Szőlősön. De hogy az államnak rengeteg dolga lenne a börtönviselt emberek reintegrációjával, az a napnál is világosabb volt ezúttal is.