Volodimir Zelenszkij elnök és más ukrán politikai vezetők is hónapok óta ígérik, hogy Ukrajna hamarosan ellentámadást indít az orosz megszálló erők ellen, és ez Herszon megyében fog elkezdődni. Herszon megye és főleg annak nyugati része három okból is kedvező az ellentámadáshoz.Egyrészt az ukrán erők még tavasszal, március folyamán meg tudták állítani az orosz hadsereg előrenyomulását Mikolajiv felé, és visszaszorították a kikötővárost ostromló orosz erőket körülbelül a herszoni és mikolajivi megyék határára. Másrészt főleg a megyeszékhelyen, Herszonban kiterjedt és erős a megszállással szembeni ellenállási mozgalom, amint azt lentebb részletesen is látni fogjuk. Harmadrészt a Herszon megyében harcoló orosz csapatoknak kifejezetten hosszúak az ellátási útvonalaik, hiszen ide több száz kilométer távolságból, az Oroszország által megszállt Krímből kell számukra az utánpótlást szállítani, elsősorban vasúton, illetve közúton.Az orosz utánpótlás elvágásaA Herszon megye nyugati részén harcoló orosz erők ellátási szempontból azért is vannak érzékeny helyzetben, mert a megyét észak-déli irányban lényegében félbevágja a Dnyipro folyó, ezen pedig mindössze három híd vezet át a térségben. A legnagyobb ezek közül a Herszon melletti, antonyivkai közúti híd, ettől nem messze északra van egy vasúti híd, illetve még északabba, a Nova Kahovkánál működő duzzasztógát és vízerőmű felett is átvezet egy közúti átkelő.Ebből a három hídból az ukránok kettőt teljesen használhatatlanná tettek. Először az antonyivkai közúti hidat, majd a vasúti hidat lőtték addig az Egyesült Államoktól kapott HIMARS rakétákkal, hogy bár a hidak nem omlottak le, súlyosan megrongálódtak. Néhány nappal ezelőtt a kahovkai vízerőmű feletti közúti hidat is több találat érte, így az átkelőhely kapacitása jelentősen csökkent, nehéz járművek nem haladhatnak át rajta. Mindez súlyosan korlátozza a Dnyipro nyugati oldalán harcoló orosz erők ellátását.Az oroszok helyzetét nehezíti, hogy a Dnyipro ezen a szakaszon nemcsak nagyon széles, de a partjai a legtöbb helyen erdősek, mocsarasak. Ez megnehezíti, hogy a használhatatlan hidakat kompokkal lehessen pótolni. Az orosz hadsereg közvetlenül a szétlőtt antonyivkai híd mellett, a pillérek miatt eleve megerősített parton alakított ki katonai pontonokból ideiglenes kompot, ennek áteresztőképessége azonban meg sem közelíti egy többsávos közúti hídét.Annak érdekében, hogy a szállítmányokat megvédjék az ukrán tüzérség csapásaitól, vegyesen rakják fel a katonai és polgári járműveket a kompra, így Ukrajna ezeket nem tudja anélkül támadni, hogy nagyszámú civil is áldozatul esne. Amíg a Nova Kahovka-i híd működött, az oroszok ott is ugyanezt a gyakorlatot használták: a katonai konvojok közé „bekeverték” a polgári járműveket, ezzel védve a szállítmányokat addig, amíg azok átértek a hídon.Erősödő helyi ellenállásHerszon megyében és főleg a névadó városban a háború kezdete óta van ellenállás az orosz megszállással szemben. Emlékezetes, hogy a megszállás első napjaiban, heteiben a helyi lakosság tömegesen tüntetett az orosz csapatok jelenléte ellen. Mostanra a beérkezett orosz belügyi egységek és a Nemzeti Gárda (Roszgvargyija) tömegoszlatása és kiképzett erői ezek a nyilvános megmozdulásokat elfojtották.Több esetben éles lőszert is használtak a tüntetők ellen, emellett az orosz rendőrségnek és a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) Herszonba vezényelt munkatársainak sikerült azonosítaniuk a tüntetések szervezőit és számos résztvevőjét. Aki pedig megjárta az FSZB kihallgatószobáit, az csak a legritkább esetben szeretne oda visszakerülni. Így egyszerűen annyira veszélyesség vált tüntetni, hogy ezek a nyilvános megmozdulások befejeződtek. Az ellenállás azonban nem maradt abba, csak átalakult. Herszonban és Zaporizzsja megye megszállt részein március közepe-vége óta kiterjedt és aktív ellenállási mozgalom működik. Amint erről a 444 is írt, a magukat – a történelmi analógiákat kihasználva – partizánnak nevező ellenállók egyrészt a megszálló erőkkel együttműködő helyi kollaboránsokat, illetve a térségbe vezényelt orosz hivatalnokokat támadják. Mostanra tucatnyinál több oroszbarát közigazgatási vezetőt ért támadás: volt, akit agyonlőttek, volt, akivel autóba rejtett bomba végzett, Herszon kollaboráns polgármesterét, a már több merényletet túlélt Volodimir Szaldót pedig valószínűleg megmérgezték. Az orosz hivatalos magyarázat szerint Szaldo csak egy korábbi koronavírus-fertőzés szövődményeitől és a munkaterheléstől lett rosszul, ez azonban nem indokolta volna sem azt, hogy sürgősséggel előbb a Krímbe, majd Moszkvába szállítsák, azt pedig főleg nem, hogy ott a toxikológiára kerüljön.Másrészt a partizánok támadják az orosz hadsereg utánpótlási vonalait is. Nemrégiben egy melitopoli vasúti hidat rongált meg egy robbanás, de ért már támadás orosz katonai vonatot és utánpótlást szállító szerelvényeket is. Harmadrészt, és ez talán a legfontosabb, az ellenállók folyamatosan, gyakran valós időben tájékoztatják az ukrán hadsereget az orosz megszálló csapatok elhelyezkedéséről és mozgásáról. Ezek az információk kulcsfontosságúak az ukrán hadvezetés számára mind a saját hadműveleteik tervezése szempontjából, mind pedig azért, mert ezeket felhasználva hatékonyabban tudnak azonosítani és támadni az orosz frontvonal mögött elhelyezkedő célpontokat is.Egész Herszon megye és a Krím is lőtávolban vanA nyugati fegyverszállítások lehetővé teszik Ukrajna számára, hogy a korábbinál hatékonyabban támadjon hátországbeli célpontokat a megszállt területeken. A modern, nagy lőtávolságú nyugati tüzérségi rendszerek – a német Panzerhaubitze 2000, a lengyel Krab és mindenekelőtt a már említett amerikai HIMARS – megérkezése előtt az ukrán hadsereg legfeljebb a szovjet időkből örökölt Tocska-U rövid hatótávolságú, notóriusan pontatlan ballisztikus rakétáit tudta ilyen célokra használni. Hajtottak végre sikeres akciókat ezzel is, említhető például a Millerovo melletti orosz katonai repülőtér elleni csapás még a háború első napjaiban, ezek azonban csak sporadikus sikerek voltak. A nyugati tüzérségi rendszerek és különösen a 80 kilométeres lőtávolságú HIMARS rakéta-sorozatvetők segítségével az ukrán haderő már sokkal gyakrabban és főleg pontosabban tud orosz célpontokat támadni mélyen a frontvonal mögött.Kiemelt célpontot jelentenek az orosz hadsereg vezetési pontjai és lőszerraktárai. A lőszerraktárak elpusztításával ugyanis sokkal hatékonyabban lehet gyengíteni az egyébként elsöprő erejű orosz tüzérséget, mintha csak egyes lövegek megsemmisítésére törekednének. Ukrán közlés szerint július végéig már több mint 50 orosz lőszerraktárat semmisítettek meg, legutóbb éppen Nova Kahovkánál. Bár ezt a számot független forrásból nem lehet verifikálni, az tény, hogy az orosz tüzérség aktivitása az utóbbi két hónapban jelentősen csökkent. Mindez különösen érinti a herszoni térségben működő orosz tüzérséget, Herszonnál ugyanis az utánpótlási vonalak eleve szűkebb keresztmetszetet jelentenek, mint a Donbaszban, ahová közvetlenül Oroszországból lehet szállítani.Augusztus 9-én pedig több olyan esemény is történt, ami tovább nehezíti az orosz hadsereg helyzetét a herszoni irányban. Bár a hazai sajtó elsősorban a krími, Novofjodorivka melletti szaki katonai repülőtéren történt robbanásokkal foglalkozott, aznap Ukrajna kilőtt egy lőszerraktárat a Herszon megyei Novoolekszijivkában és egy katonai vezetési pontot is Makszima Horkoho faluban. A katonai repülőtér 225, a lőszerraktár 100, a vezetési pont mintegy 170 kilométerre van a frontvonaltól.Egy nappal később a Krím és Herszon megye határán lévő Csongar faluban ért ukrán támadás egy közelebbről nem specifikált katonai célpontot, ami mintegy 110 kilométer távolságra van a fronttól. A repülőtér elleni támadásért Kijev hivatalosan nem vállalta a felelősséget, feltételezhetően azért, hogy Oroszországot ne hozza kényszerhelyzetbe, hiszen a Krímet ért katonai támadásra Moszkvának reagálnia kellene. A Kreml élt is a lehetőséggel, és a novofjodorivkai robbanások okaként hivatalosan a tűzvédelmi szabályok megsértéséből adódó lőszerrobbanást nevezett meg. Mindenesetre a repülőteret, ahonnan egyébként a herszoni orosz műveteleket támogató légi támadások is indultak, az orosz légierő kiürítette, és a gépeket a fronttól távolabbi repülőterekre telepítette át.A többi három támadást azonban Ukrajna büszkén vállalta. Ez azt mutatja, hogy Ukrajna minden bizonnyal új, precíziós csapásmérési képességre tett szert, és ennek az új eszköznek a lőtávolsága lényegesen nagyobb, mint az öreg Tocska-U rakéták 120 kilométere. Az jelenleg nyilvános forrásokból nem állapítható meg, hogy Ukrajna pontosan milyen fegyverrel hajtotta végre ezeket a támadásokat. Lehetséges, hogy az ukrán fejlesztésű, a háború előtt még kísérleti stádiumban lévő Grom-2/Hrim-2 ballisztikus rakétát fejezték be; lehet, hogy a Neptun hajó elleni rakétákat használták szárazföldi célpont ellen – az eszköz képes erre –, de előfordulhat, hogy valami új, eddig nem ismert rendszert alkalmaztak. A pontos fegyvertípusnál lényegesebb az akciók stratégiai hatása, elsősorban a herszoni főirányban. A Szakit ért támadás miatt az orosz légierő várhatóan kénytelen lesz a fronttól távolabbi repülőterekről működni, ami gyengíti a hatékonyságát. Emellett az új ukrán precíziós csapásmérési képességre válaszul Oroszország várhatóan kénytelen lesz azokat a logisztikai átrakó pontokat, ahol vasútról teherautóra rakodják a szállítmányokat, a fronttól még távolabb telepíteni, pedig egyszer már a HIMARS-ok megjelenése miatt is hátrébb kellett vonni ezeket. Augusztus 16-án hajnalban több robbanás történt a dzsankoji járás Majszke nevű faluja mellett is. A hivatalos orosz közlés szerint ismét véletlen lőszerrobbanásról volt szó. A robbanások erejét mutatja, hogy megrongálódott a közeli vasútvonal is. Érdekes elem, hogy a robbanással egy időben tűz ütött ki a járási központ, Dzsankoj vasúti transzformátor-alállomásán is. Akár véletlen volt mindkét eset, akár Ukrajna támadott krími célpontokat, a Majszkében tárolt hadianyag megsemmisülése és a vasútvonal megrongálódása tovább nehezíti az orosz haderő ellátását.Versenyfutás a „népszavazással”Bár a kijevi vezetés régóta ígéri a herszoni ellentámadás megindítását, és bizonyos részsikereket tavasz óta elért itt az ukrán haderő, az ukránok rövid távon komoly időnyomás alatt vannak. Ennek oka, hogy Oroszország – lényegében a 2014-ben a Krímben látott mintát megismételve – magához akarja csatolni a háború februári kezdete óta megszállt ukrán területeket, beleértve ebbe nemcsak a Donbaszt, de Herszon és Zaporizzsja orosz irányítás alatt lévő részeit is.Ennek eszközeként Moszkva a Krímhez hasonlóan ismét „népszavazást” tervez rendezni, akárcsak 2014-ben, szintén szigorúan kontrollált körülmények között. Valójában ez nem is valódi népszavazás volna, hanem csak egy olyan politikai show-műsor, amelyre hivatkozva Moszkva annektálhatja ezeket a térségeket.Ha ugyanis ezek a területek jogilag – értelemszerűen csak orosz jog szerint – Oroszország részévé válnak, attól kezdve Moszkva akár nukleáris fegyvert is bevethet a megvédésük érdekében, vagy hadiállapotot és mozgósítást rendelhet el. Ilyen értelemben tehát ha Oroszország meg tudja szervezni ezt a „népszavazást”, az jelentősen csökkenti Ukrajna esélyeit arra, hogy vissza tudja szerezni ezeket a területeket (a „népszavazás” problémájával külön elemzésben is foglalkozunk majd a későbbiekben). A voksolás megtartására már több időpont is felmerült, de eddig rendre egyre későbbre kellett halasztani szervezési nehézségek miatt. Jelenleg az tűnik valószínűnek, hogy Oroszország Herszonban és Zaporizzsjában az orosz regionális választásokkal egy időben, szeptember 11-én szeretné megrendezni a „népszavazásokat”.Az azonban, hogy mint fentebb láttuk, ennyire sok támadás éri az oroszok által kinevezett helyi vezetőket, megnehezíti a „népszavazás” lebonyolítását is. Ahhoz ugyanis, hogy egy akárcsak kicsit is hitelesnek tűnő megyei voksolást lehessen csinálni, szavazókörök százaira és a szavazást lebonyolító hivatalnokok és önkéntesek ezreire volna szükség. Az ellenállók támadásai miatt viszont a kollaboráció kifejezetten veszélyessé vált, így erősen kétséges, hogy Moszkva képes lesz-e megfelelő számú embert találni a lebonyolításhoz. Ez várhatóan a következő két hétben válik majd egyértelművé.Orosz erősítések és aknamezőkAz ukrán ellentámadást ugyanakkor nemcsak politikai, katonai tényezők is nehezítik. Az orosz hadsereg ugyanis már június vége óta igyekszik erősíteni a herszoni védelmi vonalait. Oroszország mintegy 10-15 zászlóalj-harccsoportot vezényelt át a donbasszi frontról a megyébe, bár ezek egy része a Dnyiprótól keletre állomásozik. Nagy számban vezényeltek ide továbbá az orosz haderő tartalékából előszedett és reaktivált T-62-es harckocsikat. Az ötvenes évek végének designját képviselő, elavult, öreg harckocsik támadó műveletre nem alkalmasak, főleg nem az ukrán hadsereg modern páncéltörő fegyvereivel szemben, beásva, védekezésben azonban még lehetnek hatékonyak. Emellett az orosz hadsereg kiterjedten aknásít a megye egész területén. Egyrészt aláaknázzák a kulcsfontosságú infrastrukturális elemeket, hidakat, útkereszteződéseket, ezzel remélve lassítani egy esetleges ukrán előrenyomulást. Másrészt nagyméretű aknamezőket telepítenek, sok esetben légi aknaszórást is használva. Ez amellett, hogy tartós veszélyt fog jelenteni a megye polgári lakossága számára, jelentősen megnehezíti, hogy az ukrán haderő gyors offenzív műveleteket tudjon itt végrehajtani.Villámháború helyett kiszorításA fentieket figyelembe véve a Herszon megye nyugati részének visszaszerzésére irányuló ukrán ellentámadás valószínűleg nem valamiféle villámháborús művelet lesz, amelyben nagy létszámú ukrán páncélos és gépesített erők szorítanák bele az orosz csapatokat a folyóba. Ez az erős orosz védelmi vonalak és az aknamezők miatt sem reális. Ehelyett a herszoni ukrán műveletek érzékelhetően arra irányulnak, hogy a megszállók helyzetét részben az utánpótlás elvágása, részben a partizántevékenység, részben a precíziós tüzérségi csapások révén ellehetetlenítsék, fenntarthatatlanná tegyék, és így lényegében kiszorítsák őket a megye nyugati részéről. Ha a Dnyiprón átvezető orosz utánpótlási vonalak tartósan el lesznek vágva, az közel lehetetlenné teszi Moszkva számára, hogy Herszont és a megye nyugati részét tartósan meg tudja védeni az ukrán erőktől. Egy esetleges gyors visszavonulás pedig szükségszerűen nagy veszteségekkel járna. Így tehát ha a mostani ukrán nyomás fennmarad, vagy esetleg fokozódik, Oroszország rákényszerülhet, hogy fokozatosan kivonja erőit Herszon megye nyugati részéből.Mindezzel természetesen az orosz hadvezetés is tisztában van. Egyelőre érzékelhetően az az orosz stratégia, hogy megpróbálják stabilan tartani a megye feletti uralmat mindaddig, amíg – ha egyáltalán – meg tudják csinálni a „népszavazást” az Oroszországhoz való csatlakozásról. Az a tény azonban, hogy a herszoni orosz erők parancsnokságát a napokban a megye keleti részére telepítették át, azt mutatja, hogy ők maguk sem biztosak ennek a stratégiának a sikerében, és felkészülnek a számukra kedvezőtlenebb forgatókönyvekre is. Azt azonban látni kell, hogy ha Ukrajna képes is lesz visszaszerezni az ellenőrzést Herszon megye nyugati része felett, ezt követően a Dnyipro mint vizi akadály már nem az orosz hadsereg utánpótlását, hanem az ukrán haderő további előrenyomulását fogja nehezíteni. Valószínűsíthető ugyanis, hogy ha az orosz hadseregnek esetleg ki kell vonulnia a megye nyugati részéből, el fogják pusztítani a fent említett három hidat. Ez nagyon komolyan meg fogja nehezíteni Ukrajna számára, hogy Herszon megye keleti részét és Zaporizzsja megye megszállt részeit nyugati irányból próbálja meg felszabadítani.Ez azonban még nem a közeljövő problémája. Azt, hogy a Herszon megye nyugati részének visszaszerzésére irányuló ukrán ellentámadás hogyan alakul, a következő hetek fogják megmutatni.(Rácz András történész, a Berlinben működő Német Külpolitikai Társaság (DGAP) külsős munkatársa. A cikkben leírtak a saját személyes véleményét tükrözik. A szerző nem azonos a Magyar Nemzet című napilap Rácz András nevű munkatársával. A cikkhez szükséges háttérkutatás a Nemzeti Kutatási, Innovációs és Fejlesztési Hivatal (NKFIH) 129243-as számú, „Hagyomány és rugalmasság Oroszország biztonság- és védelempolitikájában” című kutatási ösztöndíjának támogatásával valósulhatott meg.)