Teljes erővel tenni kell Magyarország, a magyarság felemelkedéséért, a mostani munka határozza meg, hogy „a viharok elmúltával milyen világban fogunk élni” – mondta a pénzügyminiszter Szolnokon, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Önkormányzat augusztus 20-i ünnepi megemlékezésén, amin kitüntető díjakat és címeket adtak át.Varga Mihály – a Jász-Nagykun-Szolnok Megye Díszpolgára díj átvétele után – az elismerésben részesülők nevében azt mondta: az ember csak egy meghatározó értékrend szerint élhet és dolgozhat. Áldásnak nevezte, „ha láthatjuk eredményeinket, ha tudhatjuk, munkánk segíthette a szülőföldünk fejlődését, a magyar emberek előre jutását”. Meggyőződése, hogy csak úgy lehet jól, mások számára is hasznosan végezni a munkát, ha világosan látjuk, honnan indultunk – mondta.Varga Mihály kitért arra is, hogy Szent István, államalapító királyunk egész életében a magyarok megmaradásáért harcolt, ennek a célnak rendelte alá minden cselekedetét. Ez a lépés akkor a külső fenyegetettség és a belső széttagoltság miatt a magyarság jövőjét jelentette – mondta Varga, aki szerint az első királyunk olyat országot hagyott ránk, aminek a népe a mai napig megőrizte nemzeti karakterét, a szabadsághoz, a szabad döntéshez való ragaszkodását, ránk hagyta azt a szilárd hitet is, hogy viharok, megpróbáltatások és fenyegetettségek között sem adjuk fel értékeinket, hitünket.A pénzügyminiszter szerint eredményt ma is csak elkötelezetten, a célokra koncentrálva és kitartó munkával lehet elérni. Az ukrajnai háború gyors lezárására egyre kevésbé lehet számítani, ha nem sikerül belátható időn belül elérni a békét Ukrajnában, akkor minden eddiginél súlyosabb nehézségekkel kell szembenézni – mondta Varga, aki szerint azok az országok tudtak a legkisebb veszteséggel kikerülni a válságból, ami erős gazdaságot építettek és nehéz helyzetekben is megőrizték értékeiket.A miniszter szerint bizakodásra ad okot, hogy az első negyedévben a magyar gazdaság 8 százalékkal, a második negyedévben 6,5 százalékkal nőtt, de a globális alkatrészhiány, a növekvő energiaárak mellett az erősödő inflációs nyomás Magyarországon is lassítja a gazdaságot, az orosz-ukrán háború pedig további árfelhajtó erőt jelent, tovább rombolja az ellátási láncokat, fékezve a kilábalást és a növekedést.Varga hiszi, hogy a megváltozott, sok tekintetben válságosra fordult körülmények közepette akkor lehet boldogulni, ha „megőrizzük önállóságunkat, értékeinket, megtartjuk hitünket, és az eddigi kitartással, szorgalommal dolgozunk”.Hubai Imre, a megyei közgyűlés elnöke közölte: augusztus 20-a a magyar nemzet egységének jelképe, a magyarság egyetemes ünnepe; Szent István hagyatéka, szilárd hite és vasakarata példaként szolgál. Jász-Nagykun-Szolnok vármegyét az ország egyik legdinamikusabban fejlődő térségének nevezte, hangsúlyozva, hogy a munkát tovább kell folytatni, az értékeket megőrizve és a hagyományokat megerősítve.A megyei közgyűlés Jász-Nagykun-Szolnok Megye Díszpolgára díjat adományozott posztumusz vitéz dr. nagybányai Horthy Szabolcsnak is, a vármegye hősi halált halt főispánjának, a 13. Jász-Kun Huszárezred főhadnagyának, református egyházmegyei gondnokának. A díjat a család képviseletében Horthy István és Horthy Éva vette át július elején Kenderesen.Horthy Miklós öccséről, dr. Horthy Szabolcsról (1873-1914) itt lehet érdekeseket olvasni. A lényeg: A kormányzó testvérei közül csak Horthy Szabolcs telepedett le Kenderesen, a megyei közéletben csak Horthy Szabolcs töltött be kiemelkedő szerepet. Dr. Horthy Szabolcs (1873–1914) Berlinben és Kolozsváron végzett jogi tanulmányai után a vármegyéje szolgálatába lépett, és rövidebb ideig két járásban is szolgabírói állást töltött be. Apja halála után azonban lemondott hivataláról, pár évig birtokára visszavonulva gazdálkodott. 1910 tavaszán általános meglepetést keltett, hogy a király őt nevezte ki Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispánjává, mivel csak 3 év közigazgatási gyakorlata volt. Karrierjének váratlan felívelését elsősorban a Horthy és a Tisza család régi kapcsolatának, Tisza István személyes támogatásának köszönhette. Az új főispán céltudatos egyénisége és szilárd 67-es meggyőződése miatt megfelelő személynek látszott arra, hogy az ellenzéki légkörű megyében a kormányhatalom erőskezű képviselőjévé váljon. 1910. március 16-án tartott beiktatásán, a szolnoki megyeházán 70 tagú kenderesi küldöttség képviselte szülőfaluját, megjelentek a ceremónián a testvérei, Horthy Miklós fregattkapitány, a király szárnysegédje, a huszárőrnagy Horthy István és Horthy Jenő is. Horthy Szabolcs a kormánykörök elvárásainak a legmesszemenőbben, az erőszakoskodásoktól sem visszariadva igyekezett eleget tenni. A vasutasokat szolgálati úton kötelezte, hogy részt vegyenek a kormánypárt választási nagygyűlésén. Szolnok polgármesterét és főjegyzőjét fegyelmi vizsgálat után leváltotta tisztségükből, a város rendőrkapitányát pedig lemondásra szólította fel. A közigazgatásban és a politikai életben megnyilvánuló durva és erőszakos fellépése paradox módon a gazdasági és kulturális kérdések iránti rendkívüli fogékonysággal társult. Főispánsága rövid időszakára esett a szolnoki Tisza-híd, a cukorgyár, a polgári fiú- és leányiskola, a szolnoki színház felépítése és a felsőkereskedelmi iskola létrehozása, amikhez a kormánynál személyes utánajárással jelentős anyagi támogatást harcolt ki. 1912-től a heves-nagykunsági református egyházmegye gondnoki tisztségét is betöltötte, és a vidék hitéletének irányításában fontos szerepet vállalt. Bár közvetlen levéltári adatok nem bizonyítják, feltételezhető, hogy Kenderes képviselő-testülete az ő személyes biztatására és főispáni támogatásában feltétlenül bízva vállalta az 1910-es évek elején a nagyobb kölcsönök felvételét. Az így szerzett pénzt artézi kút fúrására, utak kikövezésére, járdahálózat létesítésére és a szeretetház felépítésére fordítottak. A főispán a 48-as ellenzék bírálatát személyes példamutatásával igyekezett ellensúlyozni. A világháború kitörésekor önként frontszolgálatra jelentkezett, és a 13. jászkun huszárezredhez tartalékos főhadnagyi rangban vonult be, aminek a parancsnoka István, a legidősebb Horthy testvér volt. Horthy Szabolcs futártiszti beosztást kapott, és mindig a legveszélyesebb feladatok teljesítésére vállalkozott. 1914. november 22-én a lengyelországi Nowo-Radomsk térségében az egyik, ellenségtől körbezárt gyalogezredhez indult két társával, amikor egy erdő szélén rejtőzködő orosz gyalogosokba ütköztek. Horthy pisztolyából tüzelve lovával nekiugratott az oroszoknak, hogy áttörjön rajtuk, de egy ellenséges golyó fejen találta, és azonnal meghalt. Földi maradványait az első világháború után hozták haza a kenderesi családi kriptába.