Az ellenzéki összefogás központi kampánystábjának három tagja szeptembertől Forrás Társadalomkutató Intézet néven új közvélemény-kutató projektbe kezd. Azt írják:„A választás utáni napok központi kérdése az volt, hogy mit nem vettünk észre, hogy hogy nem láttuk a kutatási adatokban a jeleit annak, ami bekövetkezett. Mert nem láttuk.”Egymillió szavazatot hogy lehet benézni?Galgóczi Eszter politikai elemző, Vető Balázs közvélemény-kutató, onlinemarketing-szakértő és Zaránd Péter kampányszakértő (Sétáló Budapest, ellenzéki összefogás) április 3. után újra elővették a kampány alatt megrendelt, illetve a nyilvánosan elérhető közvélemény-kutatási adatokat, mindent átnéztek, és arra jutottak, hogy ezekből nem volt látható, hogy az ellenzék ilyen mértékű vereséget szenved. Szerintük valami nagyon nem stimmel a kutatók módszereivel, és a választás után a jórészt fals eredményekért egyik intézet sem vállalta a felelősséget, de egyelőre a magyarázattal is adós a szakma. „A pártok támogatottsága a választások előtti fél évben minden kutatóintézetnél és a saját kutatásainkban is – amelyeket négy egymástól független kutatóintézettől rendeltünk meg – a hibahatáron belül mozgott. A háborúról szóló adatokban természetesen látszott, hogy a Fidesznek kedvezhet a helyzet, de a pártválasztásról szóló számok ezek után sem változtak. Jelentős támogatottságváltozás sehol nem volt látható.” Ez írják az új intézet alapítói vitaindítójukban, ami a Politikatudományi Szemlében fog megjelenni. A stábtagok elmondása szerint a közvélemény-kutatások 22-es csődjét az az extrém példa is jól mutatja, hogy az exit poll, amit az ellenzéki összefogás kampányközpontja megrendelt a választás napján, azt mutatta, hogy még a győzelemre is van sanszuk. Hogy lehet majd egymillió szavazatot tévedni?A Fideszt lehet, az összefogást nemA 22-es mérések elemzésének legkirívóbb konklúziója az volt, hogy míg a Fidesz vagy a Mi Hazánk támogatottságát csak-csak meg tudták mérni, addig az ellenzéki összefogásét totál félrelőtték a hagyományos módszerekkel dolgozó kutatóintézetek. „Mindezek után fel kellett tennünk a kérdést: tényleg ennyire nem hihetünk a számoknak? Ennyire rosszul mérhetőek a politikai vélemények?” – írják Zarándék. A csapat arra jutott a 2014-es és a 2018-as megközelítőleg pontos közvélemény-kutatások eredményeit is megvizsgálva, hogy a mérések akkor működnek, ha egyszerűbb – nem alkalmi szövetségben induló – politikai formációk támogatottságát kell belőni. Tehát egy olyan bonyolult konstrukció, amilyen a Márki-Zay Péter által vezetett ellenzéki összefogás támogatottsága, a hagyományos kérdésekkel és kutatási módszerekkel egyszerűen nem mérhető be. Példának azt hozták, hogy míg kaptak olyan mérési eredményt, ami azt mutatta, a választók 80:20 arányban Orbán Viktort kompetensebbnek tartják, mint MZP-t, addig ez az adat ugyanabban a kutatásban nem volt hatással az összellenzék támogatottságának eredményeire, ami – továbbra is a hibahatáron belül maradva – fél éven át hasonló számokat hozott. Pedig szerintük a választási rendszer a jövőben is ilyesmi együttműködésre fogja kényszeríteni a pártokat: „Sokkal valószínűbb, hogy valamilyen politikai együttműködés támogatottságát kell mérni. Ezen a téren viszont már vannak nehézségei a kutatási módszereknek. Az ezekből fakadó tévedések sok esetben vezetnek oda, hogy a kutatások által valószínűsített politikai végkifejlet és a valóság között jelentős különbség húzódik. Ezekben az esetekben hiába pontos az egyik szavazótábor mérete, ha a másiké alul vagy felül van becsülve. A jelenlegi magyar választási rendszerben néhány százalékpontos különbség jelentős előnyhöz juttatja egyik vagy másik felet, és eltolja az eredményt egy erős vagy akár egy kétharmados többség irányába.”Új módszerSzerintük a politikai közvélemény-kutatási szakma módszerei újragondolásra szorulnak, mert mind a kérdések, mind a módszertan, mind az elemzés, súlyozás elavult. „Gondoljunk csak bele, a mai magyar politikai kutatási módszereket az 1990-es évek elején honosították meg amerikai és nyugat-európai minták alapján a frissen demokratizálódó Magyarországon. Ezek azóta gyakorlatilag változatlanok. A társadalmi valóság azonban gyökeresen megváltozott, nemhogy 1990-hez, de még 2000-hez vagy 2010-hez képest is.”Éppen ezért a csapat most egy új módszeren dolgozik, ami hosszabb távon elemzi a választók hangulatát. Saját online panelt fejlesztenek, amibe idővel 35-40 ezer embert próbálnak bevonni. Hosszú távon, újra és újra egy lazább kérdéssorral, nem csupán a pártszimpátiát és a választási hajlandóságra fókuszálva, hanem például a fogyasztási szokásokat, az életmódot is vizsgálva mélyebb kutatást végeznének. A bevont polgárokat kuponos, utalványos, jutalmazásos rendszerrel motiválnák és tartanák hosszú távon a rendszerükben.A Forrás első pilotprojektje a magyar pedagógustársadalmat igyekszik majd felmérni. A tanárok anyagi helyzetét, életmódját, szemléletét és jövőképét vizsgálnák. Miből, kinek?Milyen forrásból tudnak egy ilyen komplikált és költséges online felületet felépíteni, miből fog működni az intézet? Zaránd azt mondja: „A Forrás Társadalomkutató Intézet finanszírozását alapvetően foundraising és pályázati források bevonásával oldjuk meg. Emellett az intézetnek számos olyan szolgáltatása lesz, amely piaci szereplők számára is értékesíthető.”Kinek a szekerét fogja tolni? „A Forrás pártoktól függetlenül jött létre, és pártoktól függetlenül működik. Természetesen nem titkoljuk, hogy az alapítók korábban részt vettek különböző pártok politikai tevékenységének segítésében, és a 2022-es országgyűlési kampányban az ellenzék központi kampánystábjának tagjai voltak. De az intézet működésére, tevékenységére egy politikai szereplőnek sincs befolyása. Célunk a magyar társadalomról, a magyar közéletről való gondolkodás, a társadalomtudományi kutatások újragondolása az alapoktól. Eredményeinket, tapasztalatainkat megosztjuk bárkivel, akinek értékrendje összeegyeztethető az intézetével.”Az önkormányzati választáson arra számítanak, hogy már lesznek partnereik. Egy-egy kiválasztott jelölt kampányát segítenék: „A következő önkormányzati választás során segítsünk olyan helyi közösségeket, akik részt kívánnak venni lakóhelyük jövőjének alakításában.”SzemétTóka Gábor kutatóprofesszor, a Vox Populi választási blog szerzője szerint abban igazuk van Zarándéknak, hogy egyfelől minősíthetetlenül mellémentek a 22-es kutatások, és ekkorát nem szabadna tévedni. Az is igaz, hogy a közvélemény-kutatók nem számoltak el a választások után. „A kormánybarát intézetek tartottak a választást követően egy minikonferenciát, ahol úgy értékelték, hogy jók voltak a kutatások, mert eltalálták a győztest.” Tóka szerint selejtes termékek vannak a politikai közvélemény-kutatás piacán, mert ezt hajlandók megfizetni a megrendelők, ehhez vannak szokva. Ezen az árszínvonalon csak harmadosztályú terméket lehet előállítani. „És elfogadják a szemetet. Az ellenzék is és a Fidesz is.”Itt a piros, hol a piros Tóka azt mondja, jelenleg három módszerrel dolgoznak a közvélemény-kutatók Magyarországon, de mindegyikkel komoly gond van. Személyes kutatást már csak a Závecz Research készít. Amivel az a gond, hogy ma már hihetetlenül nehéz bejutni az emberekhez, nagyon szelektív, hogy ki válaszol. Kevés a kérdezőbiztos. Borzalmasan költséges tisztességesen megcsinálni, ezért kínjukban halálra csalják magukat a kérdezők.A másik a telefonos módszer. Itt nem tud csalni a kérdező, mert rögzítik a beszélgetést, tárolhatóak a hívás adatai. Tiszta műfaj lenne. De az a bökkenő, hogy véletlenszerűen nem mernek telefonszámokat felhívni a kutatók a GDPR-szabályok miatt. A call centerek teljesen átláthatatlan eredetű telefonszám-gyűjteményekkel dolgoznak. Nem úgy tűnik, hogy ezek jó minőségű, véletlenszerű mintái lennének a magyar telefonszámoknak. Nagy valószínűséggel nagyon kevés telefonszámból álló gyűjteményekről van szó. Erősen különböző eredmények jönnek ki az egyik gyűjteményből, mint a másikból, és hitkérdés, hogy ki melyiknek hisz. A harmadik az online módszer. Itt a fő gond, hogy nehéz bevonni az embereket. Az a tapasztalat, hogy a hazai online panelek jellemzően elmennek az ellenzék felé. Pedig ezek az online kutató cégek nem is pártosak, valóban független piackutató cégekről van szó. Amikor meg nyeremény sincs, hanem csak Facebook-hirdetésekre klikkelő emberek véleményét gyűjti össze a kutató – mint az IDEA Intézet –, azon nem segít semmilyen súlyozás.„Összefoglalva az igénytelen, kritikátlan megrendelők miatt egy itt a piros, hol a piros piac jött létre.” Ez nem NorvégiaAmit Zarándék felvázoltak, az sokkal jobb megoldás volna, de Tóka Gábor szkeptikus, hogy ki lehet-e gazdálkodni ezt Magyarországon. Eleve hatalmas kezdőtőke kell a toborzáshoz. Izlandon, Norvégiában és az USA-ban is léteznek nagyon jó online panelek. De ezeken a helyeken jó nevű állami egyetemek, intézmények vesznek részt a toborzásban. Több csatornán keresztül, több alkalommal keresik fel a valóban véletlenszerűen kiválogatott polgárokat, és az emberek jelentős része demokratikus kötelességének érzi, hogy részt vegyen a politikai közvélemény-kutatásokban. Így is kiesik évente az emberek 20 százaléka, akiket pótolni kell. Tehát ez a módszer folyamatosan jelentős forrásbevonást igényel.