A szakszervezetek becslése szerint 16 ezer tanár hiányzik a magyar közoktatásból, a tanártársadalom elöregedése miatt pedig utánpótlás nélkül lassan tényleg kiürülnek a tanárik. Sokan azért mondtak fel a nyáron, mert a tavaszi sztrájkok és polgári engedetlenségi akciók után a kormány nemhogy engedett volna, de önálló oktatási minisztérium helyett Pintér Sándor Belügyminisztériuma alá sorolták be a közoktatást, a sztrájkjog ellehetetlenítését törvénybe foglalták, a bérrendezésről pedig azóta sem született megállapodás a szakszervezetek és a kormány közt.Olyan tanárokkal beszélgettünk, akik idén hagyták el a közoktatást. Más-más okokból mondtak fel, van, aki pályakezdőként, és van, aki tizennyolc év tanítás után váltott szakmát.„Még az előző tanév kezdetén se gondoltam volna, hogy ez lesz az utolsó, föl sem merült” - mesélte Mahler Attila. Tizenkét évig tanított matematikát és informatikát a budapesti Berzsenyi Dániel Gimnáziumban, augusztus végén hagyta el az intézményt.„Amikor január végén elindult a sztrájk, majd a polgári engedetlenség, utolsó reménysugárként villant föl előttem, hogy hátha most tényleg összeáll a szakma, hátha a társadalom is mellénk áll, és ez talán megüti a kormányzat ingerküszöbét, és tesznek valamit. Ehelyett az a reakció érkezett, hogy a sztrájkból nem kérnek, lesöpörtek mindent, a sztrájktárgyalások azóta is csak húzódnak. Nálam ez a reményvesztettség tette be igazán a kaput, hogy úgy láttam, semmi érdemi javulás nem várható, szerintem 5-10 éves távlatban sem.”Amikor Mahler a tanári pályát választotta, tudta, hogy nem ő lesz majd a leggazdagabb, de akkor még tisztes megélhetést ígért a szakma.„Körülnéztem, beszélgettem tanárokkal, olyan házaspárral is, ahol mindkét fél pedagógus, és azt láttam, hogy megéltek, normális életet éltek, és azt gondoltam, hogy ez így nekem is megfelel. Tehát nem én fogok Audival járkálni, de nem is ez a célom.”„Egy normális megélhetést viszont biztosított a szakma. Ez szerintem teljesen eltűnt az elmúlt a 12 évben, mert minimum másfélszeresére nőttek a munkaterhek, a fizetés reálértéke pedig csökkent, kibírhatatlanná vált. Ilyenkor szokták mondani, hogy akkor magántanítani kell mellette, vagy mást vállalni, de egy idő után már nincs hova. De tényleg muszáj volt, én is mindig csináltam mellette mást éjszakánként és hétvégénként.”Mahler Attila az életpályamodell besorololásában pedagógus 2 kategóriában volt, a fizetése tizenkét év tanítás után idén januárban emelkedett, adókedvezmény nélkül nettó 250 ezer forintra. „Amíg tanítottam, ezt nem nagyon mondogattam. Most már igen, mert igazából úgy vagyok vele, hogy ezt ne én szégyelljem, ezt szégyellje az, aki úgy dönt, hogy egy tanár munkája ennyit ér.”Jelenleg állást keres, a banki matematika és a szoftverfejlesztés irányába indult el. Mivel a tudását nem tudja egy az egyben átültetni egy másik szakmába, gondban volt azzal, hogy hogyan pozícionálja magát, de több HR-es is mondta neki, hogy nem ő volt az első tanár, aki jelentkezett.„A cégeknél általában van junior, medior és senior pozíció, és nehéz kitalálni, hogy akkor én most melyik vagyok. Valamilyen értelemben pályakezdő, de a tizenkét év kommunikációs tapasztalat, ami nekem osztályfőnökként megvan, illetve az iskolában szerzett szervezési készségek, az itt is relevánsnak számít. Nyilván a középiskolai tudás az a piaci hasznos tudástól kicsit odébb van. De ha a cégnek van egy mentorprogramja, tananyaga, és hajlandóak ennyit beletenni, akkor fel tudom fejleszteni magam. Én nagyjából ezzel indítottam mindenhol, és erre egyébként változó volt a reakció. Volt, aki azt mondta, hogy erre nem érünk rá, de volt, aki mondta, hogy abszolút jó lesz ez.”A Berzsenyiben az iskolatitkár és négy tanár mondott fel a nyáron, közülük Mahler és egyik kolléganője, Lendvai Dorottya kifejezetten a közoktatás helyzete és a tanári pálya kilátástalansága miatt. Mahler szerint az iskolában az átlagoshoz képest elég kicsi a fluktuáció, évente általában egy-két pedagógus hagyja el az intézményt, egyszer volt olyan évük, amikor öten mondtak fel vagy mentek nyugdíjba. A távozók helyére egyre nehezebben lehet újakat találni, mert kevés a jelentkező, és több olyan magas kvalitású tanár hagyta el az elmúlt években az intézményt, akiket a pedagógus szerint szinte lehetetlen érdemben pótolni.„Elöregedett a tanári társadalom, ezt mindenki tudja, a tanárok több mint fele ötven fölött van. Ez a korosztály talán már annyira nem ugrál, inkább azt mondja, hogy a nyugdíj most már talán látható távolságban van. A negyven-ötvenes korosztály már kiürült egy ideje, nagyon kevesen vannak. A harminc-negyvenesek mostanában lépték meg, vagy lépik meg a felmondást. A húsz-harmincasokat, akik szintén elég kevesen vannak, még viszi a lelkesedés, engem is vitt, valószínűleg még nincsenek gyerekek, más élethelyzet. Szerintem a húsz-harmincas korosztály és az ötven fölöttiek még egy darabig elviszik a közoktatást, de ott az a középső lyuk, ami nagyon nagyot fog ütni a nagyon közeli jövőben.”Bozi Áron vízilabda edzőként dolgozik, másfél évig tanított testnevelést egy óbudai iskolában. Azt mondta, mikor elvégezte az egyetemet, annyira alacsonyak voltak a tanári fizetések, hogy meg sem fordult a fejében, hogy ezzel foglalkozzon. Azért keresett tanári állást 2020-ban, mert a feleségével szerettek volna házat vásárolni, és mivel volt hozzá diplomája és a délelőtti órái szabadok voltak, ez volt a legkézenfekvőbb lehetőség.„A gazdaságis mondta, hogy keresnek délutáni takarítót, és megkérdezte az egyik kolléganőm, hogy mennyit keres most egy takarító? Azt a választ kapta, hogy nem akarom elmondani, mert akkor kiborulnál rajta.”„És nem a takarítók ledegradálása ez, hanem az az abszurd, hogy az ember elmegy egyetemre, és elvégzi a tanárszakot, amiből utána nem lehet megélni.”Ő nyár elején mondott fel, de ősztől az igazgató kérésére óraadóként visszamegy az iskolába, mert senkit sem találtak a helyére. Óradíjra bontva jobb fizetésért dolgozik majd így, mintha teljes állásban dolgozna ott. „Június óta nem jelentkezett testnevelés végzettségű tanár az iskolába. De máshol ugyanez van a biológia, magyar, német, vagy bármilyen más szakos tanárokkal.”„Szerintem már csak az segítene az egész oktatási rendszeren, ha elfogynának a tanárok és bedőlne az egész. Ha ez kell az országnak ahhoz, hogy fölébredjen, akkor ez kell. Tény, hogy a közemberek fogják nagyon megszívni, akiknek a gyerekei nem kapnak megfelelő oktatást, aki tudja, az pedig majd megfizeti a magánoktatást. És akkor ott meg lesz fizetve a tanárság is remélhetőleg.”„Most legalább nyolc embert tudnék mondani a Földesben, aki nagyon komolyan gondolkodik a váltáson, csak nincs még meg a szikra, az utolsó lökés” - mondta Győry Ákos, aki 14 évig volt a miskolci Földes Ferenc Gimnázium matematika-fizika szakos tanára. 49 évesen, 18 év tanítás után hagyta el a közoktatást a nyáron. „Sokan félnek, mert ez mégiscsak egy biztos hely, és a Földes egyébként egy nagyon jó gimnázium.”Győry 49 évesen, 18 év tanítás után hagyta el a közoktatást a nyáron. Országos konferenciákon ad elő, tanítványai nemzetközi diákolimpiák eredményes szereplői. Ő elsősorban nem a fizetés miatt mondott fel, hanem a megújulás lehetősége hiányzott neki. Négy éve döntötte el, hogy szakmát fog váltani, a tanítás mellett felkészült a programozói pályára, ebben helyezkedett most el.„Én nem vagyok túl anyagias, és mestertanárként valamennyivel többet kaptam, mint sok kollégám. Láttam azt, hogy azok, akik az életpályamodell szerint más besorolásban vannak, sokkal kevesebbet keresnek, ezért nem gondolkodtam azon, hogy az én fizetésem alacsony lenne. Viszont így, hogy elmentem egy céghez, és a kezdő fizetésem kapásból egy százassal több nettóban, most már úgy vagyok vele, hogy talán későn váltottam, sokkal korábban kellett volna.”A váltás után több felmondó tanárt is olyan banális dolgok leptek meg, hogy az új munkahelyükön légkondicionált az iroda, vagy hogy van ebédszünet.„Számomra döbbenetesek voltak a munkakörülmények” - mondta Győry Ákos. „Egészen más minőségű az infrastruktúra, az irodai eszközök, nem gondoltam, hogy ekkora lesz a különbség. Nem lehet összehasonlítani, olyan, mintha egy más világba csöppentem volna. Nagyon örülök, hogy meg mertem tenni ezt a lépést, és sikerült is, ugyanakkor hiányzik a tanítás.”„Minden nap egy kicsit kerülget a sírás, mert a volt kollégáim ott vannak, és készülnek az új tanévre, én pedig nem vagyok ott” - mondta Schlachter Gabriella. Ő három év után mondott fel a kőbányai Szent László Gimnáziumban, ahol matematikát és földrajzot tanított. „Borzasztó a tudat, hogy nem fogom látni a diákjaimat, és nem taníthatok most már nekik, és nem azért, mert én nem akartam ezt tovább csinálni, hanem azért, mert ellehetetlenítették, hogy ezt a szakmát végezhessem.”Schlachter osztatlan, hatéves képzésben végezte el a tanárszakot. Mikor jelentkezett az egyetemre, már bevezették a pedagógus életpályamodellt, de a bérek akkor még a minimálbérhez voltak kötve, ez azonban a 2014-es költségvetési törvénnyel megszűnt. Hogy ez mit jelent majd számára, azzal a diplomázás után szembesült.„Mikor egyetemistaként az ember meghallja, hogy majd ha ő végez és elmegy dolgozni, akkor körülbelül nettó 190 ezer forintot fog keresni, akkor az még egy nagy összegnek tűnik. Aztán mire tényleg elhelyezkedik a szakmájában, rájön, hogy mennyi mindent kell ebből a pénzből kifizetni, akkor elcsodálkozik, hogy most tényleg ennyit fogok kapni? És úgy van vele, hogy jó, hát akkor biztos nem lehet annyira megerőltető a munka. És aztán rájön, hogy az is milyen. És ez a második sokk talán ebben az egész történetben.”Kezdő tanárként Schlachter minden nap éjszakába nyúlóan dolgozott, hogy fel tudjon készülni az óráira, ráadásul fél éve tanított, amikor bejött a covid, és egyetlen hétvégéjük volt átállni az online oktatásra. „Számomra sokkoló volt, hogy az online időszak alatt úgy éreztem, megpróbáltam egy nehéz szituációból kihozni a lehető legjobbat. Nem mondom, hogy tökéletesen sikerült, de tényleg igyekeztem. És akkor a közösségi médián jött szembe velem ez az áradat, hogy »hát hogy most a gyerekeket is még a szülők tanítják, akkor miért kapnak egyáltalán fizetést a tanárok?«”Úgy érezte, a szakma teljesen elvesztette azt a társadalmi megbecsültséget, amit ő még gyerekként pedagógus édesanyja mellett látott.„Emlékszem, hogy bár gyalog távolságra laktunk az iskolától, mégis minden egyes tanévzáró ünnepségre kocsival kellett menni, mert tudtuk azt, hogy anyukámnak annyi köszönő ajándékot hoznak a szülők, hogy azt kézzel nem tudtuk volna elhozni, pedig voltunk rá négyen. Nem azért hozták, mert kötelező volt, hanem tényleg hálásak voltak azért, ahogy anyukám a gyerekekkel foglalkozott.”„Most már soha nem kell kocsival menni.”A szakma elhagyásának gondolata először a második tanéve végén fogalmazódott meg benne.Ekkor járt a felénél a PhD képzésnek, amit tanítás mellett végzett, és belegondolt, mi lesz akkor, ha végez, és nem kap többet ösztöndíjat - ami magasabb volt, mint a fizetése.„Tudtam azt, hogy ha teljes állásban elmegyek tanítani, akkor nagyjából nettó 220 ezer forintot fogok keresni, ha mondjuk osztályfőnök is vagyok. Már abban a tanévben is elég súlyos volt az infláció, és megfogalmazódott bennem, hogy az nem igazán lesz elég. Rájöttem, hogy ha ezt az utat választom, nem fogunk tudni a férjemmel saját otthont vásárolni. És akkor ne beszéljünk a családalapításról, mert ez nyilván egy következő dolog, legalábbis számunkra. Nagyon-nagyon lesújtó felismerés volt, emésztettem is egy jó pár hónapig, mielőtt bárkinek egyáltalán beszéltem volna róla.”Januárban kezdett más szakmában munkát keresni, végül júniusban sikerült elhelyezkednie egy biztosítónál. Nem volt könnyű dolga, önmagában a matematikához érteni nem elég. „Kell tudni valami mást is. Tehát vagy programozni, vagy mondjuk érteni a pénzügyhöz, vagy a biztosításokhoz. Úgyhogy pozitív visszajelzés volt, hogy a munkahelyemen vállalják azt, hogy betanítanak és megtanítják ennek a szakmának a csínját-bínját, hálás vagyok ezért. Igyekszem majd kihozni a maximumot magamból, de azért ez egy megterhelő időszak.”„Nehéz arról nyilatkozni, hogy valaha visszatérnék-e a közoktatásba, mert szívem szerint már most csütörtökön visszamennék tanítani. De azért reálisan nézve a dolgokat, ha leszek is még az életem során újra tanár, nem leszek már fiatal, húszas-harmincas éveiben járó pedagógus.”