„Ami békeidőben legfeljebb 70 euró volt, azért most 1000 eurót is elkérnek bizonyos órákban, miközben a termék előállítása a legtöbb esetben pont ugyanannyiba kerül, mint tavaly. Ez őrület. Valamit ezzel kezdeni kell” – mondta egy magyar energetikai szakértő, nem sokkal azelőtt, hogy az Európai Unió miniszterei rendkívüli tanácskozásra gyűltek volna össze Brüsszelben pénteken.A csúcs előtt nyilatkozó szakember arra célzott, hogy az áram ára egész Európában elképesztően megdrágult. A fenti árak a tagállamok áramtőzsdéin tapasztalt tavalyi és idei rekordokra vonatkoztak, vagyis azokra az órákra, amikor a legmagasabb az adott országban a fogyasztás, és ezért a legdrágább a tőzsdei áramár. Az utolsó, legdrágább ajánlat számítHogy a probléma érthető legyen, ki kell térni arra, hogyan alakul az áram ára az európai tőzsdéken. A különböző termelők (atomerőművek, szélfarmok, napelemesek, vízi, szén- és gázerőművek) minden órára megajánlanak egy mennyiséget és egy hozzá tartozó árat. A vásárlók pedig jelentkeznek, hogy mekkora mennyiség kell nekik. Minél nagyobb a vásárlói igény, annál drágább termelők lépnek be, egészen addig, amíg a felkínált és a megvenni óhajtott mennyiség nem találkozik. Ekkor a legutolsóként belépő termelő, azaz a legdrágább ajánlatot tevő ára lesz az irányadó, és az adott órában mindenki ennyiért adja és veszi az áramot a tőzsdén. Vegyünk egy példát: péntek este 9 órára 50 egység áramra van igény a tőzsdén. Jelentkezik a szélerőmű, hogy erre az időpontra 12 egységet tud adni 2 petákért. Jön az atomerőmű, hogy 28-at adna, egységenként 5 petákért. De kell még 10 egység, úgyhogy jelentkezik a gázerőmű is, hogy ezt tudja szállítani, de csak 10 000 petákért. Ebben a helyzetben mindhárom erőmű 10 000 petákért adja az áramot az adott órára.Az oroszok miatt alakult ez ígyEz a hihetetlen árkülönbség azért alakulhat ki, mert a földgáz ára elképesztően megemelkedett Európában, ugyanis az oroszok alig adnak el belőle. Inkább elégetik, csak ne kelljen Európába szállítaniuk. Ezzel állnak bosszút az ukrajnai háborújuk megtorlása végett hozott szankciókért. Az áramtermelő erőművek közül a földgázzal működőket a legegyszerűbb bevetni, ha éppen hiány van, hiszen az atomerőművek mindig ugyanannyit termelnek; a szél- és a naperőművek teljesítményét az időjárás dönti el; a szénerőműveket valamivel nehezebb ki-be kapcsolni, ráadásul klímavédelmi okokból az utóbbi években sokat bezártak közülük. Így ha kevés is hiányzik az aktuális órában igényelt áramhoz, akkor is a keveset felajánló gázerőmű határozza meg jellemzően az árat, és ez mostanában elképesztően nagy összeg. Ennek járulékos hatása, hogy a többi termelő óriási profitot rakhat el, mert a termelési költségeik nem növekedtek, de közben gázáron adhatják az áramukat.Öt ötletEzt a problémát igyekeztek megoldani pénteken reggel fél kilenc és délután kettő között a tagállami miniszterek, köztük Szijjártó Péter, aki Magyarországot képviselte. Előzetesen az Európai Bizottság öt verziót hozott, amelyeket együtt javasolt elfogadni. A pénteki megbeszélésen csak vitáztak, a Bizottság jövő héten pontosítja az ötleteit az elhangzottak alapján, és a cseh elnökséget képviselő miniszter azt ígérte, még szeptember vége előtt egy újabb rendkívüli tanácskozáson megállapodnak valamiben. Az egyik ötlet a spórolás. Legalább a csúcsfogyasztás óráiban lehessen elrendelni takarékossági intézkedéseket, kötelező legyen lekapcsolni az áramról egyes fogyasztókat, hogy minél ritkábban kelljen a gázerőművekre hagyatkozni. Ezt a tagállamok félig-meddig elfogadták, de vannak köztük olyanok – ilyen Magyarország is –, amely kötelező spórolásba nem hajlandó belemenni, csak ajánlásokat akar, amelyeket a kormányok saját hatáskörben felülírhatnak. Felmerült, hogy a nem fosszilis termelőknél (azaz a szén- és gázerőműveken kívül mindenkinél) meghúzzanak egy határt, hogy mennyi profitot tehetnek el. Azaz ha egy bizonyos összeg (a Bizottság 200 euró/MWh-t javasolt) fölé megy az áramár, azt különadóként be kellene fizetniük, és a pénzből a számláikat fizetni képteleneket segítenék meg. Ezt sok tagállam sokáig ellenezte, hiszen pont fordított logikával működött az EU, és a megújulókat támogatta a szén-dioxidot eregetőkkel szemben. Ráadásul azon is megy a vita, hogy ahol alacsony a gázerőművek szerepe a termelésben, azaz mindig csak kis mennyiséggel járulnak hozzá az igények kielégítéséhez, ott sokkal több bevételhez jutna a helyi kormány, mint ahol nagy a gázerőművek szerepe. Márpedig éppen az utóbbiaknál a legnagyobb probléma az áremelkedés. A Bizottság harmadik javaslata szerint durván meg kellene adóztatni a gáz- és olajkereskedőket, ez a logika némileg hasonlít a Molra Magyarországon kivetett különadóra.A negyedik javaslat a közműcégek terheit enyhítené kedvezményes hitelekkel, és az állami támogatásokat korlátozó EU-s szabályok ideiglenes feloldásával. Ezekről sincs kompromisszum még, de van egy ötödik javaslat is, amit a magyar kormány élesen ellenez, bár ennek ellenére nem került le a napirendről. Ez pedig ársapka húzása a vezetéken érkező gázra. Szijjártó: Ez lopakodó szankció volnaA Bizottság javaslata szerint azt kellene mondani az oroszoknak EU-s szinten a gáz esetében, amit a G7 csoport mond az olajnál: egy bizonyos ár felett nem vásárolunk tőlük. Erre az oroszok már jelezték, hogy ha az EU ársapkát tesz a gázukra, akkor egyáltalán nem adnak el belőle többet Európának. Az európai reakciók vegyesek: van, aki azt mondja, nem baj, mert már most is alig adnak az oroszok gázt Európának, sokat nem oszt, nem szoroz, hivatalosan is leállnak. Van olyan vélemény is, hogy ez csak blöff, mert egy ideig lehet, hogy nem adnak, de egy idő után muszáj lesz valamit kezdeniük a földgázzal, csak nem égetik el mindet, amit felhoznak a föld mélyéből. Ennek az elméletnek az az alapja, hogy Oroszországból alig fut ki vezeték más irányba, mint Európába, és a gázmezők lezárása kockázatos, az újranyitás lehetősége egyáltalán nem garantált. Két ország azonban határozottan tiltakozik az ellen, hogy az orosz szállítások teljes leállását kockáztassa az EU az ársapka (vagyis a fogyasztói kartell) bevezetésével: Szlovákia és Magyarország. Mindkettőbe még érkezik vezetékes orosz gáz, előbbibe Ukrajna, utóbbiba Szerbia felől. Az EU területére jelenleg vezetékes orosz gáz máshol nem lép be (illetve Bulgáriában igen, de ott nem vehetnek belőle a mostani állás szerint, mert az állami kereskedő összekülönbözött a Gazprommal a rubeles fizetés miatt, ezért ott csak átmegy a gáz Szerbia és Magyarország felé). Szijjártó Péter a tanácskozás után azt mondta, összesen kilenc tagállam jelezte, hogy valamilyen problémája van az ársapkás megoldással, de azt nem tudta megsaccolni, hogy közülük hány szavazna ellene. Kadri Simson energetikai biztos a csúcs után azt mondta, a terv nem került le az asztalról, vagyis egyelőre lát esélyt a Bizottság, hogy a tagállamok többsége akár ezt a javaslatot is megszavazza. Szijjártó szerint közgazdaságilag is abszurd az orosz gáz kizárása az EU-ból – ő biztosra veszi, hogy az ársapka bevezetése után tényleg nem adnának egyáltalán gázt az oroszok –, mert a még nagyobb hiány hatására még drágább lenne a gáz a kontinensen, és így az áram is. Vagyis az áremelkedésből adódó problémát nem megoldanák, hanem súlyosbítanák. Ugyanakkor politikai problémája is van a magyar miniszternek a tervvel. Szerinte az orosz gázra kivetett ársapka valójában szankciót jelentene az orosz gázra. Azaz elvágná az orosz gáztól az EU-t. Csakhogy míg a szankciók esetében minden országnak vétójoga van, és így a magyar kormány egyedül is meg tudná akadályozni azokat, addig kereskedelmi kérdésekben elég a minősített többség egy javaslat elfogadásához. Szijjártó szerint az ársapka egy trükk, amivel át akarja nyomni a Bizottság a gázszankciót. A miniszter a tanácskozáson azt javasolta, hogy általában oldják fel a szankciókat Oroszországgal szemben. Utána azt mondta, a felvetésére nem kapott érdemi választ.Legkorábban két hét múlva dőlhet el, hogy a felmerült öt ötletből végül melyeket és milyen formában érvényesítenek az EU-ban. A tanácskozást elnöklő Jozef Síkela cseh ipari miniszter szerint egy dolog világos: „A mostani európai energiaárak gerjesztik az inflációt, szociális feszültséget keltenek, és rontják az európai vállalatok versenyképességét, úgyhogy sürgősen tenni kell valamit.”