Újra növekszik a bérszakadék a nők és a férfiak között, de ha csökkenne, az sem biztos, hogy nagyobb egyenlőséget jelentene. A járvány és a home office sok szempontból tovább súlyosbította a problémát.A bérszakadék nem áll meg az egyenlőtlen béreknél, sokszor inkább arról van szó, hogy a nőknek kisebb a mozgásterük. Nőként sokkal több fizetetlen munkát végzünk, és ez nem áll meg a magánéletnél: a munkahelyünkre is visszük magunkkal.Az, hogy nem tudjuk, ki mennyit keres egy munkahelyen, azokat hozza előnybe, akik bátrabbak és magabiztosabbak. A transzparencia és a bértábla hiánya nem csak a nőknek, a kevésbé magabiztos férfiaknak is hátrányos. Ha azt mondjuk, a nők nem mernek fizetésemelést kérni, nem oldjuk meg a bérszakadék problémáját, csak felerősítjük a sztereotípiákat.Megjelent a KSH legfrissebb kimutatása az átlagfizetésekről: eszerint Magyarországon közel tizennyolc százalékkal kevesebbet keresnek a nők, mint a férfiak. A KSH 2020-ban 15,9, 2021-ben 16,2 százalékos rést mért, ez alapján újra növekszik Magyarországon a bérszakadék. A szellemi munkát végzők esetében harminc százalékkal keres kevesebbet egy nő, mint egy férfi. Ha ilyen tempóban haladunk, 2117 körül lehetnek egyenlőek a fizetések itthon.A bruttó átlagkereseti mutatót az öt, tíz vagy több alkalmazottat foglalkoztató vállalkozások alapján számolják a KSH-nál, tehát az egyéni vállalkozók nincsenek benne a statisztikában.Az is látszik, hogy nemek közötti egyenlőségben van még hova fejlődnünk: az ezt mérő európai mutató százpontos rendszerében Magyarország ötvenhárom ponttal az utolsó helyen végzett tavaly a politikai, gazdasági és társadalmi szférában. Összpontszámban csak Görögországot előzzük meg. A bérdiszkrimináció jogsértésnek számít az Európai Unióban, de túl összetett jelenség ahhoz, hogy büntetni lehessen.A számokon túl is van aktualitása a bérszakadék kérdésének: mostanra ért be egy csomó kutatás, ami azzal foglalkozott, hogyan érintette a nők munkaerőpiaci helyzetét a covid, és az Állami Számvevőszék tanulmánya bennünk is felvetett néhány kérdést.A járvány tovább rontott a helyzetenA kereseti tehát ismét nő, de ha csökkenne, az sem feltétlenül jelentene nagyobb egyenlőséget. A nemek közötti bérszakadékot mindig a foglalkoztatottsággal együtt érdemes nézni, a KSH legfrissebb adatai alapján pedig azt látjuk, 2021 végéig egy-egy hónapot leszámítva mindig több nő volt munkanélküli, mint férfi. A koronavírus-járvány első évében közel 14 ezer nő veszítette el az állását.A járvány miatti korlátozások és a home office-ra való átállás miatt sokan bizakodóak voltak bérszakadékilag – hiába. A gazdasági visszaesés és az elbocsátások jobban érintették azokat az ágazatokat, amelyekben a nők foglalkoztatottsági aránya magasabb, a lezárások miatt a megnövekedett otthoni feladatmennyiség is inkább a nőkre hárult. Az amúgy is túlterhelt szektorokban – az egészségügyben vagy az oktatásban – is felülreprezentáltak a nők, így a kiégés is fokozottabban érintette őket a járvány alatt.A McKinsey 2020-as kutatásai szerint a coviddal együtt a nők munkanélkülivé válásának esélye is közel kétszer akkorára nőtt, mint a férfiaké, a tömeges leépítések pedig 54 százalékban érintették a nőket – annak ellenére, hogy lényegesen kevesebb nő dolgozik klasszikus értelemben vett munkahelyen. Akkor látszik, amikor nincs, aki megcsinálja„Sokan amiatt szakítják meg a karrierjüket, mert meg sem kérdőjelezzük, a nő marad-e otthon a gyerekkel”– mondja Zorigt Burtejin, a CEU doktorjelöltje és az Egyenlítő Alapítvány szakértője. Szerinte a bérszakadékban fontos szerepe van a nemi sztereotípiáknak és a rájuk épülő elvárásoknak. A karrier megszakítása főleg a nőket érinti, tehát ők sok esetben egyszerűen kevesebb időt töltenek fizetett munkában.A megszakítás nemcsak a fizetésekre van hatással, hanem a nyugdíjakra is: hazai szinten a nyugdíjszakadék 13 százalékos volt 2019-ben, tehát átlagosan húszezer forinttal alacsonyabb a nők járandósága, mint a férfiaké. EU-s szinten ez az arány közel harminc százalék.Zorigt szerint a bérszakadék egyik vezető oka a láthatatlan munka: a gyermeknevelést, háztartásvezetést nem tekinti munkának a társadalom, fizetést sem ad érte, mégis elveszi a nők idejének jelentős részét. 2015-ös adatok szerint például a nők több mint harmada váltja a teljes állását részmunkaidőre, míg a férfiak csupán 10 százaléka teszi ugyanezt.A láthatatlan munka akkor látszik, amikor nincs elvégezve. Zorigt azt mondja, ha a nők akár csak egy napra abbahagynák ezeket a tevékenységeket, rögtön észrevennénk – és jobban megbecsülnénk –, milyen nélkülözhetetlen munkákat végeznek a társadalomban. Főleg, hogy láthatatlan munkával, például otthonápolással vagy idősgondozással valójában egy sor állami feladatot is ellátnak.És nálatok ki mosogat el az irodában?A láthatatlan munka nem egyenlő a magánélettel, ugyanúgy beszivárog a munkahelyekre is. A Business Review-n megjelent tavalyi kutatás beszámol az „irodai házimunka” jelenségről, a láthatatlan munka irodai verziójáról. Eszerint a hagyományosan kisebbségben lévő csoportok tagjai – itt: a nők – vezető pozícióban több érzelmi támogatást nyújtanak az alkalmazottaknak, és nagyobb valószínűséggel vállalnak el önkéntes, fizetetlen feladatokat is.Riasztó adat, hogy a megkérdezett női vezetők több mint fele érezte magát „majdnem mindig” vagy „nagyon gyakran” kiégettnek, és csaknem 40 százalékuk fontolgatta már, hogy felmond. Azt viszont csak a női alkalmazottak negyede mondta, hogy a pluszmunkáját fel- és elismerik. Pedig a vállalatok profitálnak belőle.A fiúk okosak, a lányok szorgalmasakVertikális szegregációnak nevezzük azt a jelenséget, amikor több férfi dolgozik magasabb, jobban fizető pozíciókban. Ez áll a hátterében annak, hogy kevés a női vezető – 2020-as adatok szerint Magyarországon a közép- és felsővezetők 37 százaléka nő –, és ez az egyik oka, hogy a nők átlagban alacsonyabb fizetést kapnak.A horizontális szegregációról akkor beszélhetünk, amikor a nők és férfiak különböző ágazatokban dolgoznak, így lesznek úgynevezett „elnőiesedett” és „elférfiasodott” szakmák. Ennek okai az oktatási vagy munkahelyi kirekesztésben keresendők, vagyis abban, hogy a szülőknek, tanároknak, munkáltatónak más elvárásaik vannak a nőkkel és a férfiakkal szemben az óvodától kezdve, vagy még előbb.A gyakorlatban a horizontális és a vertikális szegregáció egyszerre tapasztalható a munkaerőpiacon: bizonyos foglalkozásokban több a férfi, akiknek magasabb a fizetésük, miközben azokban az ágazatokban, ahol több nő dolgozik – lásd: oktatás, egészségügy vagy szociális szféra –, rendszerint alacsonyabbak a fizetések, mert a nők többségében alacsonyabban fizetett szakmákban és pozíciókban dolgoznak. Zorigt szerint felmerül a kérdés, mi volt előbb: a nők választják-e azokat a munkahelyeket, ahol eleve alacsonyabbak a bérek, vagy azért ilyen alulfizetettek ezek a szakmák, mert zömmel nők dolgoznak bennük – és a munkáltatók úgy érzik, nekik elég kevesebbet is fizetniük.Sokkal több, mint „egyenlő munkáért egyenlő fizetés”A bérszakadékot nem lehet az „egyenlő munkáért egyenlő fizetés jár” mondattal elintézni.„A felmérések azt mutatják, hogy a nemek közötti bérkülönbséghez hozzájárulhat az is, hogy a nők fizetési igénye sokszor alacsonyabb, mint a hasonló végzettségű, hasonló munkatapasztalattal érvényesülni akaró férfiaké” – mondja Zorigt. Azt viszont nem tartja szerencsés megállapításnak, hogy mi, nők rosszul lőnénk be a képességeinket, vagy rosszabbul választanánk munkahelyet.Szerinte inkább azt a kérdést kellene feltenni, hogy miért ezeket a kifejezetten alacsonyan fizető szakmákat választják a nők, és miért van az, hogy bizonyos jobban fizető területeken (például a tudományos, technológiai szakmákban) még mindig nagyon kevés van belőlük. Valóban vannak kutatások, amelyek megmutatják, hogy a nők átlagosan kevesebb fizetést kérnek, mint a férfiak. Az EMPX 2019-es országos felmérése szerint például adott tevékenységi körben a férfiak 120 ezer forinttal többet tartanának ideális juttatásnak, mint a nők; egy 2020-as, a Zyntern.com Állásportál által végzett felmérés alapján már a pályakezdőknél megfigyelhető a tendencia, a lányok átlagos bérigénye majdnem 20 százalékkal elmarad a fiúkétól.Tényleg csak kérni kell?Sok kutatás szól arról, hogy a nők – különösen a magas pozíciókban lévők – körében gyakori jelenség az imposztor szindróma, emiatt nem mernek ugyanolyan magas fizetést kérni, mint a férfi kollégáik. Az imposztor szindróma tényleg létezik a szakirodalomban: aki imposztor szindrómás, annak alacsony az önértékelése, és folyamatosan magas elvárásokkal szembesül. Emiatt kételkedik abban, hogy megfelel-e az adott feladatra, és mivel alacsony az önértékelése, általában arra jut, hogy nem.Laura Kilby szociálpszichológus szerint az imposztor szindrómának három fő összetevője van: a meggyőződés, hogy más emberek túlértékelnek minket; a félelem attól, hogy kiderülnek az „igazi képességeink”; és az állandó tendencia, hogy a sikert olyan külső tényezőknek tudjuk be, mint a szerencse vagy a véletlenek. Az imposztor szindróma iróniája, hogy minél jobban szorongsz, annál többet dolgozol, majd a megnövekedett teljesítményed miatt még inkább imposztornak érzed magad. Kilby szerint az imposztor szindróma – habár férfiak is tapasztalják – a leggyakoribb az olyan nők körében, akik alulreprezentáltak a szakmájukban, vagyis olyan területen dolgoznak, ahol férfiak dominálnak. De hogy a bérszakadék oka az imposztor szindróma lenne, nemcsak túlzottan egyszerűsítő narratíva, hanem nagyon káros is a nekünk nyilatkozó szakember szerint.Dr. Kaló Zsuzsa pszichológus, kutató, az ELTE tanszékvezetője úgy véli, ha azt mondjuk, a bérszakadék azért van, mert a nők nem mernek fizetésemelést kérni, egy rendszerszintű társadalmi egyenlőtlenséget kérünk rajtuk számon. Ezzel nemcsak még nagyobb terhet rakunk a nők vállára, hanem felmentjük a környezetet is, a családtól a pedagóguson és a párkapcsolaton át a munkahelyig – pedig ők a maguk szintjén nagyon is felelősek lehetnek az egyenlőtlenségek fenntartásában.Árulkodó, hogy miből indulnak ki a kutatásokA kutató szerint minden imposztor szindróma hátterében olyan környezet, családi háttér vagy neveltetés áll, amely egyrészt túl magas elvárásokat támaszt, másrészt nem biztosítja az ezek teljesítéséhez szükséges támogatást. Szerinte nem biztos, hogy nőknél gyakoribb az imposztor szindróma, de az beszédes, hogy az ezt vizsgáló kutatások is ebből indulnak ki. Kaló azt mondja, nyilván nem igaz, hogy a bérszakadék megszüntethető annyival, hogy csak kérni kell a fizetésemelést; főleg, hogy ugyanaz a mondat teljesen máshogy hangozhat egy nő szájából munkahelyi környezetben, mint egy férfiéból. Ha egy nő kifogásolja a fizetését, előbb lesz hisztisnek bélyegezve, míg ugyanez egy férfitól inkább „határozottnak” hat. Szerinte fontos, hogy a munkáltatónak is legyen ismerete a jelenségről, hogy fel tudja ismerni saját magán, ha esetleg valamiben máshogy bánik egy nő alkalmazottjával. Zorigt szerint az, hogy sokszor egyszerűen fogalmuk sincs a nőknek – és általában véve a munkavállalóknak –, hogy ki mennyit keres egy munkahelyen, azokat hozza előnybe, akik bátrabbak, magabiztosabbak, nem szenvednek önbizalomhiányban, vagy csak jó információkkal rendelkeznek. A transzparencia hiánya tehát nem csak a nőket, a kevésbé magabiztos férfiakat is hátrányba hozza. „Nem szabad azt kommunikálni a nők felé, hogy csak rajtuk múlik, mennyi a fizetésük, mert ez gyakorlatilag áldozathibáztatás.” – mondja. „Arra viszont fel lehet hívni a figyelmüket, hogy kutatások is alátámasztják, hogy a nők ritkábban kérnek fizetésemelést, és átlagosan kisebb díjazást éreznek reálisnak - tehát igenis kérhetnek magasabb fizetést.”Választóvonal a gyerek – a nőknekEgy nemrég megjelent Bloomberg-cikk szerint az amerikai szingli nők már gazdagabbak, mint a szingli férfiak. A legszegényebbek a gyereküket egyedül nevelő nők az USA-ban, a férfiak esetében viszont szinte alig van eltérés a fizetésben, mindegy, hogy van-e gyerekük, vagy sem. Ez arra enged következtetni, hogy a gyermeknevelés anyagi része is inkább a nőket terheli, hiszen az ő pénzügyi helyzetükben okozza a legnagyobb változást, ha egyedül maradnak. Kaló Zsuzsa szerint munkaerő-piaci szempontból „egy egyedül álló férfival életében nem veszi fel a versenyt” egy gyermeket nevelő nő. A bérszakadék problémáját ő nemcsak az aránytalan fizetésekben, hanem az egyenlőtlen lehetőségekben is látja: az akadémiai közegben például a nőknek kevesebb ideje jut kutatásra, pluszfeladatokra az otthoni teendők mellett. Legalábbis ezt feltételezi róluk a munkahelyük, így eleve sok lehetőségtől esnek el.A férfiaknak is kedvezne a változásA rendszer alapvetően a magabiztos, többnyire férfi munkavállalóknak kedvez, de nem okolhatjuk örökké „a rendszert” – a munkaadónak felelőssége van abban, mennyire átláthatók és következetesek a fizetések. Az elavult oktatási rendszerért, a rugalmatlan munkahelyekért, az együttműködő apák és a korszerű családpolitika hiányáért pedig ne a nőket hibáztassuk.Zorigt szerint a transzparencia és a bérsáv bevezetése potenciális megoldás lehet a bérszakadék csökkentésére. Azzal ugyanis el lehetne érni, hogy ne „aki kevesebbet kér, az kevesebbet kap” alapon működjenek a munkahelyek, hanem ugyanannyit keressenek az ugyanolyan pozícióban lévő, hasonló készségekkel, tulajdonságokkal, kvalitásokkal rendelkező munkavállalók.Nemtől és önbizalomtól függetlenül.