A múlt vasárnapi svéd parlamenti választást követő – napokig tartó – szavazatszámlálás nyomán eldőlt, hogy:A legtöbb mandátumot ugyan a szociáldemokraták szerezték, mégis megbukott a kormányuk, és várhatóan ellenzékbe vonulnak. A második helyezett párt sem ad miniszterelnököt. A harmadik helyezett adhatja az új kormányfőt, aki máris kisebbségi kabinet megalakítására készül. A vasárnap esti urnazárás után még napokig izgulhattak a skandináv politika iránt érdeklődők, mert nagyon szoros eredmény született, úgyhogy meg kellett várni a külföldről beérkező szavazatokat is, hogy biztosan meg lehessen mondani, ki győzött. Az viszont már vasárnap este látszott, hogy a Svéd Demokraták lettek a másodikok, ami izgalmat keltett világszerte, mert ez a párt egy neonáci csoportból nőtt ki. Mára ugyan sok tekintetben néppártosodtak, és inkább hasonlítanak a Jobbikra, mint a Mi Hazánkra – ha kissé erőltetetten magyar párhuzamot keresünk –, de a múltjukat senki sem felejtette el nekik. Az előző parlamenti ciklusig egyetlen párt sem állt velük szóba, a mostani választásra viszont félig-meddig belesimultak a svéd jobboldali koalícióba.Két blokk fej-fej mellettEz azért fontos, mert Svédországban tisztán listás választási rendszer van, ami azt jelenti, hogy alapvetően pártkoalíciók tudnak csak kormányozni. Az elmúlt években két blokk alakult ki, 4-4 parlamenti párttal: a szociáldemokraták dominálta baloldal, szocialista, balliberális és zöld támogatással; illetve a Mérsékelt Párt dominálta jobboldal, kereszténydemokrata és liberális támogatással. Ide csatlakozhattak a rendpárti Svéd Demokraták. Velük sokáig a többi jobboldali párt sem működött együtt, de a mostani kampányban már világos volt, hogy ha nem is teljes jogú tagként, de részei lettek a jobboldali blokknak. A hét közepére dőlt csak el, hogy a két blokk közül a jobboldali szerzett többséget, a négy oda tartozó pártnak 176 mandátuma lett összesen, míg a balos blokk négy pártjának 173. Mindez úgy jött össze, hogy az eddig kormányzó szociáldemokraták 100-ról 107-re növelték képviselőik számát, a jobboldalt évtizedek óta meghatározó Mérsékelt Pártnak viszont az eddigi 70 helyett csak 68 képviselője lesz. Viszont megerősödtek a Svéd Demokraták, és gyengültek a bal- és jobboldali liberálisok is.Földcsuszamlásszerű változások azért nem történtek. Három százalékpontnál nagyobb eltérés egyik párt támogatottságában sem mutatkozott a legutóbbi, 2018-as választáshoz képest.A Svéd Demokraták és a szociáldemokraták egyaránt százezerrel több szavazatot kaptak, mint négy éve, a balliberális Centrum 100 ezerrel kevesebbet, a többi párt néhány tízezer voksot vesztett vagy erősödött, miközben mindkét alkalommal 6,5 millióan szavaztak. Ugyanaz a 8 párt érte el a bejutáshoz szükséges 4 százalékos küszöböt, mint legutóbb. A felmérések előre jelezték, így még az sem lett igazi meglepetés, hogy a Svéd Demokraták lettek a legerősebb jobboldali párt, de kétségkívül ez a fejlemény kapta a legnagyobb figyelmet. Ennek ellenére úgy tűnik, nem kormányozhatnak továbbra sem, mert a másik három jobboldali párt nem szívesen lépne velük koalícióra, különösen a Liberálisok nem. A mostani állás szerint kívülről támogatják majd a koalíciót, amit a Mérsékelt Párt miniszterelnök-jelöltje, Ulf Kristersson vezethet. Ehhez persze még meg kell állapodniuk a pártoknak, ami nem biztos, hogy gyors menet lesz. 2018-ban több mint 130 napig tartott, mire megalakult a választás után az új kormány, nem elvárás a svéd politikában a kapkodás. Kristerssont 1991-ben választották először parlamenti képviselőnek, sokáig a Mérsékelt Párt liberális szárnyának volt a vezető alakja, és komoly belháborút vívott a párt konzervatívabb öregjeivel. 2006–10-ben Stockholm alpolgármestere, az utána következő négy évben pedig tb-ügyekért felelős miniszter volt. Az egyik kezdeményezője volt annak a törvénynek, ami alapján bizonyos támogatásokat csak olyan újszülöttek után lehetett felvenni, ahol az apa is kivett egy hónap szabadságot a gyermek születése után. Diktálhat kívülről a legnagyobb?A nagy kérdés, hogy mennyit tudnak átnyomni az igényeikből a Svéd Demokraták. A Trump szlogenjétől kölcsönzött „Svédország az első” üzenetük mögött elsősorban rendpárti program van. Megerősítenék a rendőrség jogköreit, súlyosbítanák a büntetéseket, szigorítanák az állampolgársági vizsgákat.A romló közbiztonság volt a kampány egyik fő témája, elsősorban a drogkereskedő bandák háborúi miatt, ami néhány nagyvárosi kerületben az utóbbi években vált aggasztóvá. Mivel a bandák tagjai jórészt bevándorló hátterű (első- vagy másodgenerációs) fiatalok, ezért a kérdés összekapcsolódott azzal, hogy túl sok embert enged-e be Svédország. Illetve azzal is, hogy a svéd bandákra milyen hatással vannak a helyi hiphop-előadók, lehet-e korlátozás nélkül terjeszteniük az erőszakot dicsőítő klipjeiket. A baloldali pártok ugyan inkább arra helyezték a hangsúlyt, hogyan lehetne a bevándorlók integrációját javítani, de még a szociáldemokrata párton belül is vita kezdődött arról, hogy nem kellene-e a bevándorlási szabályokat érdemben szigorító dán baloldalról mintát venni. A kampányban végül Magdalena Andersson miniszterelnök kimondta, hogy 2015-ben olyan sok menekültet fogadott be Svédország, hogy jó lenne, ha az Ukrajnából érkezőkből már arányaiban kevesebbet kellene. A „bezzeg a dánok” szöveget pedig nyíltan hangoztatták a Svéd Demokraták, mert ott jelentősen szigorítottak az utóbbi években. A jobboldali blokk többi pártja is kimondta ebben a kampányban, hogy az ország megtelt, több érkezőt egyelőre nem kell befogadni. Teljes elköteleződés a NATO mellett és Oroszország ellenA kampányban volt néhány nagyon fontos ügy, amiben mind a nyolc parlamenti párt egyetértett, és ezek mind az orosz–ukrán háborúhoz kapcsolódnak. Egyetértettek mindannyian, hogy eljött az idő csatlakozni a NATO-hoz, és abban is, hogy Ukrajnát minden lehetséges módon támogatni kell, többek között újabb szankciókkal Oroszországgal szemben. Az oroszpártiság megengedhetetlen most Svédországban, a politikusok és a közvélemény is teljesen elkötelezett az ukránok mellett. Amikor a kampányban az energiaárakról vitatkoztak, akkor fel sem merült, hogy az oroszoknak kellene engedményeket tenni, hanem arról volt szó, hogy helyes-e, hogy az ország északi részén a vízi erőműveknek köszönhetően sokkal olcsóbb az áram, mint a délin, és nem kellene-e a régiók között kompenzációs rendszert kiépíteni. A szocialisták azt vetették fel, hogy nem kellene áramot exportálnia Svédországnak. A drogbandák háborúja mellett az egészségügy érdekelte a leginkább a választókat az összes közvélemény-kutatás szerint a kampány idején, és a Svéd Demokraták itt alapvetően balos programmal álltak elő, többek között a fogászati kezelések tb-támogatását ígérve. Az új kormány törekvései az európai politikát is meghatározzák majd, hiszen 2023 januárjától Svédország tölti be az Európai Tanácsban a soros elnökséget. Ha nem is lesznek a Svéd Demokraták kormányon, azt megkövetelhetik például, hogy a svéd elnökség ne tűzze a megbeszélések napirendjének élére a jogállamisági kérdéseket – már csak azért is, mert a lengyel Jog és Igazságosság párttal vannak egy frakcióban az EP-ben.Ugyanakkor a svéd belpolitika közel sem olyan élesen megosztott, mint amit itt Közép-Európában megszoktunk. Az új kormány hozta változások árnyalatnyinak tűnnek ahhoz képest, amilyen óriási, akár rendszerváltással felérő fordulatokat hozhat egy-egy kormányváltás Európa szegényebb vidékein.