Az egyre emelkedő energiaárak miatt egyre több szektorban kongatják a vészharangot. Arról már írtunk nemrég, hogy a vendéglátó szektorban fenntarthatatlan állapotot okoznak a sokszorosára nőtt rezsiárak, a lejáró szerződések és az, hogy a szolgáltatók sok cégnek nem hajlandók új szerződést ajánlani. Van viszont egy másik terület is, amelyet a szakadék szélére sodor a folyamatosan dráguló energia: a mezőgazdaságot. Ebben a cikkben ezen belül is a gabona- és a zöldség- és gyümölcstermesztés problémáival foglalkozunk. A zöldség- és gyümölcstermesztők egész Európában komoly bajba kerültek az energiahelyzet miatt, Norvégiától Belgiumon át Olaszországig azt jelzik a termelők, hogy olyan szinten nőttek a költségeik, hogy az már-már a megfelelő élelmiszer-ellátást is veszélyezteti. Az energiaköltségek esetenként tizenkétszeresükre nőttek pár hónap alatt. Az Euractive-nak egy belga gazda azt mondta, az éves energiaszámlája 3000 euróról várhatóan 50 ezer euróra ugrik majd. A vendéglátós cikkünkben pedig egy magyar pizzéria vezetője mesélte, hogy az olasz paradicsom-beszállítója elküldte neki a számláik: az ő rezsije 90 ezer euróról 900 ezer euró fölé emelkedett. Több fronton támad az energiaválságAz elszálló rezsiárak a termelésre, tárolásra és feldolgozásra is hatással vannak, és annyira megnövelik a termelés költségeit, hogy sok európai termelő már azon gondolkodik, lehet, hogy jobban jár, ha hadja a tövön megrohadni a termést. A rezsiárak miatt sokkal drágább az üvegházas termelés. Európa legnagyobb zöldség- és gyümölcstermelő országában, Hollandiában például az üvegházas termelést folytató cégek 40 százaléka már komoly pénzügyi gondban van a növekvő költségek miatt. Kelemen Péter, a FruitVeB Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács ügyvezetője szerint Magyarországon annyival jobb a helyzet, mint Hollandiában és más nyugati országokban, hogy míg ott az üvegházakat főleg gázzal fűtik, itthon erre leginkább geotermikus energiát használnak. A termálvizet viszont mozgatni kell, a palánták neveléséhez pedig pótlólagos fényt adó speciális melegítő lámpákra van szükségük, így az áram drágulását a magyar üvegházas termelők is közvetlenül megérzik. Sokkal rosszabb helyzetbe kerültek viszont a gombatermesztők, akiknek speciális, klimatizált gombaházakat kell fönntartaniuk a jelenlegi energiaárak mellett. Kelemen szerint ez az ágazat kerülhet a legnagyobb közvetlen bajba az elszálló energiaárak miatt. Magyarországon az üvegházas termelésnél sokkal nagyobb hangsúlyt kap a szántóföldi gyümölcs- és zöldségtermesztés, aminél nem maga a termelés, hanem a tárolás az igazán energiaigényes. Kezdődik például az alma- és a körteszüret, előbbiből 12 millió, utóbbiból 2 millió tonna terem az EU-ban. Viszont a betakarítás után tárolni kell a termést, különben tönkre megy, mielőtt eljutna a vevőkhöz, a raktárakat pedig hűteni kell. Ennek a költsége pedig annyira magas lett, hogy Belgiumban az almatermelők egyötöde azon gondolkodik, jobban jár, ha hagyja a fán megrohadni a gyümölcsöt, mert több pénzt veszít, ha leszedi. Horváth Gábor, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének főtitkára szerint Magyarországon a tárolás költsége leginkább a felvásárlókra és feldolgozókra hárul, ők viszont a tárolás és a feldolgozás megemelkedett költsége miatt olyan felvásárlási árat kínálnak a termelőknek, ami egyáltalán nem fedezi a megnövekedett munkaerő költséget. A gyümölcslének szánt alma kilójáért - amit nem kell olyan óvatosan leszedni, lerázni is lehet, ami kevesebb munkával jár - a felvásárlók 24 forintot kínálnak, ami Horváth szerint “katasztrofálisan alacsony” ár, ami mellett nem biztos, hogy megtérül a betakarítás. A felvásárlók és feldolgozók máshogy is nyomást helyeznek a termelőkre. Magyarországon például elég jelentős a konzerv- és fagyasztott kukorica termelés, a felvásárlók pedig a termény egy részét általában nedvesen is felvásárolták, vagyis úgy, ahogy a gazdák learatták. Horváth szerint viszont most sokkal kevesebbet voltak hajlandók így megvenni, ami azt jelenti, hogy a termelőknek szárítania kell a kukoricát. Ezt gázfűtés mellett végzik általában, amiért most esetenként tízszer annyit kell fizetni, mint korábban. Ráadásul az aszály miatt a kukorica termését borító levelek ráragadtak a termésre, ami így lassabban szárad, vagyis több gázt kell felhasználni a szárításhoz. Ezek mellett az öntözést végző gép működtetésében is minden gazda érzi az árnövekedést. És ne feledkezzünk meg a műtrágyáról, aminek az ára már az orosz-ukrán háború elején fölment, és azóta is háromszor-négyszer annyiba kerül, mint tavaly. Szerencsén múlikKelemen Péter szerint az, hogy mennyire szenvednek most a termelők, nagyrészt a szerencséjükön múlik, pontosabban azon, hogy mennyire szerencsésen sikerült áramszerződést kötniük. Ahogy a vendéglátósokról szóló cikkben is írtuk, az egyes vállalkozások meglévő szerződései össze-vissza járnak le, így az agráriumban is van olyan termelő, aki még akár évekig 30-50 forint/kilowattóráért veszi az áramot, de van, akinek már most 230-250 forintba kerül ugyanez. A nagy áramfogyasztó agrárvállalkozások általában már nem is kapnak a lejáró szerződésük után ajánlatot kötött áras szerződésre, ehelyett a mindenkori tőzsdei áron jutnak csak hozzá az energiához. Mindezek miatt vannak olyan termelők, akiknek a bevételük jóval több mint 10 százalékát már az energiaköltség viszi el.Hogy ezt ki tudják gazdálkodni, és hogy a bankoknál hitelképesek maradjanak, olyan áron kellene adni a terméket, amire lényegében nincs fizetőképes kereslet. És mint már említettük, sok esetben a termék egy közvetítőn, felvásárlón keresztül jut el a vásárlókhoz, így a végső ár megszabásába a gazdáknak gyakran nincs is igazán beleszólása. Kelemen Péter szerint mindenképpen el kellene kerülni, hogy az energiaárak hatása miatt csődhullám induljon be a mezőgazdaságban, ami ellátási problémákat okozhat. Márpedig ha nem változik valami jelentősen, valahogy nem sikerül az áram és a gáz árát normalizálni, akkor elképzelhető egy ilyen csődhullám. Mindez nem jelentené azt, hogy bizonyos termékek eltűnnének a boltokból, hogy hiány alakulna ki egyes zöldségekből, mert ezt az import pótolná. A megszűnő magyar kapacitásokat viszont utána nagyon nehéz lenne újra kiépíteni. Az pedig, hogy magyar cégek, magyar termelők kiesnek az ellátási láncból, a Fruitveb ügyvezető igazgatója szerint reális veszély. Kelemen viszont a következő 3-6 hónapban nem vár ellátási zavarokat. Bizonyos ágazatokban az energiaválság még lehetőségeket is teremthet, a kieső holland üvegházak miatt például versenyképesebbé válhatnak nyugaton a magyar termelők termékei. A holland kereskedőházak már keresnek is magyar cégeket 2023-as felvásárlási ajánlatokkal, tudva, hogy a holland termelés egy része addigra ki fog esni az energiaválság miatt. Igaz, a magyar termelőknek a dél-európai, spanyol és olasz termelőkkel, vagy a marokkóiakkal és törökökkel kell majd versenyezniük, akiknek nem kell egyáltalán üvegházakat fűteniük. A lengyel termelőkkel is egyre élesebb a verseny, Kelemen szerint ugyanis ők 30-50 százalékkal alacsonyabb spot áramárakkal tudnak dolgozni, vagyis tovább ki tudnak tartani ezekben a nehéz időkben. Bármi segítene, ami leviszi az áratKérdés, hogy meddig bírják a gazdák, meddig bírja a mezőgazdaság. A Fruitveb alelnöke, Gubacsi Zoltán korábban azt nyilatkozta a sajtónak, hogy 2023 lesz a vízválasztó, akkor derül majd ki, hogy mennyi cég bírta a válságot. Horváth Gábor is úgy látja, hogy a jövő évi termés kerül most igazán veszélybe, a gazdáknak ugyanis már most el kell kezdeniük előkészíteni a 2023-as évet, főleg a gabonaszektorban. Sok termelő pedig abba a helyzetbe kerül most, hogy nem tudja olyan áron eladni az áruját, hogy abból fedezze az új vetőmagok vásárlását és a vetés egyéb költségeit, munkagépeket, üzemanyagot, munkaerőt. A MOSZ főtitkára szerint nagyjából 500 milliárd forint likviditásra van most szükség a mezőgazdaságban, amit nem tudnak a termelők kigazdálkodni a kiugró költségek és az alacsony felvásárlási árak miatt. Sok gazdának hitelért kell majd folyamodnia. A kormányzat által gazdáknak nyújtott segítség, a hitelmoratórium viszont rontja a gazdák hitelbesorolását, így bár nem kell kamatot fizetniük a meglévő tartozásaikra, új hitelt sokkal nehezebben tudnak fölvenni. Éppen ezért Horváth szerint valamilyen állami garanciával és kamatpreferenciával támogatott finanszírozási formára lenne szükség a mezőgazdaságban, méghozzá elég nagy forrással, hogy a jövő évi termés ne kerüljön veszélybe. Mint mondta, tárgyalnak valami ilyesmiről a kormánnyal, barkácsolják a megállapodást, de még nem sikerült eredményre jutni. A MOSZ azt is szeretné elérni, hogy a kormány növelje a 2023-as költségvetésben az agrárkárokra szánt garanciaalapot, mert jelenleg 10 milliárd forint van erre elkülönítve, miközben a gazdáknak a rég nem látott mértékű aszály és a megugró energiaárak miatt ennél sokkal nagyobb lesz a kára. Horváth szerint a kormány egyes intézkedései mesterségesen tartják alacsonyan a búza árát. A búzafinomliszt árát elvileg október elsejéig szabályozták a 2021 októberi árakon, és a jelenlegi inflációs trendek mellett nem lepne meg igazán senkit, ha az ársapkák ezután is megtartanák. Emellett a búzára kiviteli korlátozás is érvényben van, 30 napot kell várni a búzaszállítmányok exportengedélyére, ami szintén mesterségesen lent tartja az árakat. Horváth szerint most 130 forintba kerül egy kiló búza, de már nagyjából 150 forintos árral sokkal jobban járnának a termelők. Kelemen Péter szerint minden olyan intézkedés segítene a magyar zöldség- és gyümölcstermesztőkön, és persze minden más gazdasági szereplőn, ami lejjebb viszi a földgáz, és ezen keresztül az áram árát. Ha az EU működőképes javaslatot tudna kidolgozni az orosz gázra kivetett ársapka bevezetésére, ami valóban lejjebb vinné az árakat, akkor az is nagy segítség lenne, bár Kelemen valamennyire szkeptikus, hogy ez mennyire fog összejönni. Az viszont biztos, hogy a mostani helyzet tarthatatlan, néhány hónapon belül a magyar zöldség- és gyümölcságazat létét fenyegetheti, ha nem sikerül valahogy letörni az árakat.