Szeptember elsején fogadta el Terézváros képviselőtestülete a javaslatot, hogy az önkormányzati cégeknél havonta egy extra szabadnapot kaphassanak azok a nők, akiknek fájdalmas a menstruációja. A menstruációs szabadság kérdése még a nők és nőjogi aktivisták körében sem egyértelmű: vannak, akik megbélyegzéstől, mások visszaélésektől tartanak. És vannak, akik szerint éppen a tabuk ledöntésében van szerepe. A menstruáció nem betegség, hanem élettani jelenség, de a tünetek átmenetileg munkaképtelenné is tehetnek. Így megillethetik bizonyos extra jogok azt, aki menstruál. Az önkormányzat tulajdonában lévő cégeknél havonta egy extra, fizetett szabadnapot kaphatnak azok a nők, akiknek fájdalmas a menstruációja - jelentette be szeptember elsején Soproni Tamás, Terézváros momentumos polgármestere a Facebook oldalán.Dysmenorrhea - így nevezik azt a tünetegyüttest, amikor a menstruáció fájdalommal, erős vérzéssel, fáradtsággal, egyeseknél migrénnel, hányingerrel, hányással, hasmenéssel és akár ájulással is jár. Egy kutatás szerint a menstruáló nők több mint 84 százalékának ismerősek ezek a tünetek, és legalább 43 százalékuk küzd fájdalmakkal minden egyes menstruációkor. Egy 42 879 nővel készült felmérésében pedig minden harmadik válaszoló mondta, hogy a menstruációja alatt nem képes ellátni a mindennapi feladatait. A spanyoloknál igen, az olaszoknál nem ment át a javaslatEurópában először Spanyolország vezette be, hogy állami szinten havonta három szabadnapot kaphatnak azok a nők, akiknek erős fájdalmakkal jár a havi vérzés.A spanyoloknál a törvény egyébként egy új, átfogó abortusztörvény része, amelyet május végén fogadtak el. Ez szabadságot biztosít az abortuszon átesett nők számára is, és lehetővé teszi a 16. életévüket betöltött fiatal nőknek, hogy szüleik beleegyezése nélkül is dönthessenek terhességmegszakítás mellett. Emellett tervben van még a menstruációs termékeken lévő adó csökkentése a jelenlegi 10 százalékról 4 százalékra - Magyarországon 27 százalékos áfát fizetünk a betétek és tamponok után - és az is, hogy ingyenessé tegyék a fogamzásgátló gyógyszereket az állami egészségügyi intézményekben. A világon pár helyen van érvényben hasonló intézkedés: Japánban, Dél-Koreában, Tajvanon, Zambiában és Indonéziában is létező dolog a menstruációs szabadság. Olaszországban 2017-ben készült hasonló törvénytervezet, ezt viszont a kérdést övező heves vitákra hivatkozva végül elvetették. Ugyanis sokan attól tartottak, hogy a javaslat nemhogy javítana, hanem rontana a nők helyzetén azzal, hogy felerősítené a munkahelyi szexizmust. A tabuk ledöntése a cél, de pont azok nem segítenekEgy olyan társadalomban, ahol az emberek jelentős része nincs hozzászokva, hogy egyáltalán beszéljen a menstruációról, hosszú idő annak a beépülése, hogy ez egy élettani folyamat, ami bizonyos joggokkal is járhat. A menstruációs szabadsággal szemben még a nők körében is gyakori érv, hogy csökkenti a nemek közti egyenlőséget a munkahelyeken, erősíti a "törékeny nő" vagy a "megbízhatatlan munkavállaló" sztereotípiákat, és a "különleges bánásmód" érzetét keltheti azokban, akiknek nincs vagy nem fájdalmas a menstruációja.Ezzel tovább nőhet a szakadék a nők és a férfiak között a munkahelyeken. Például azzal, hogy újabb indokot ad arra, hogy nőket komoly, felelősségteljes pozícióba még véletlenül se nevezzenek ki. A menstruáló emberek köre ráadásul nem szűkül kizárólag a nőkre: ott vannak a nem bináris és transznemű emberek, akiknek szintén lehetővé kell tenni a menstruációs szabadságot. Ahogy a bérszakadék kapcsán nemrég írtuk, a menstruációs szabadság esetében is az derül ki, hogy sok nőnek általában véve előnyösebb lenne, ha a munkahelyük rugalmasabb munkaidőt biztosítana. És persze, ha a környezetük nem szégyellne beszélni a menstruációról, nem undorodna tőle vagy nem mondaná rájuk - a nőkre - minden alkalommal, hogy "menstruálnak", amikor felemelik a hangjukat.A Libresse "Globális Tabukövető"-je szerint a nők és a férfiak több mint fele gondolja, hogy a menstruációs fájdalmat a nőknek egyszerűen el kell tűrnie, a megkérdezettek harmada mondta, hogy a menstruációs vér undorító, és arra a kérdésre, hogy "Ciki-e, ha egy nő a menstruációjáról beszél?" a férfiak 51 százaléka válaszolt igennel. A menstruációs szabadság a tabuk ledöntésére szolgál, de pont a vérzést övező stigmák nem segítik a diskurzust.Egy három évvel ezelőtti holland felmérésben 32 748 nőből csak tizennégy százalékuk nyilatkozta azt, hogy vett már ki betegszabadságot a fájdalmas havi vérzése miatt, és ezen belül is csak minden ötödik munkavállaló merte bevallani a munkáltatójának, hogy épp menstruál. Fontos a diszkréció A menstruációval kapcsolatos hiányzások hátterében sok esetben nem egy “egyszerű” hasfájás, hanem sokkal összetettebb probléma is áll, ez pedig a menstruációs szegénység. Magyarországon is több ezerre tehető azoknak a száma, akik számára nem elérhetőek az alapvető női higiéniás termékek, vagy a megfelelő tájékoztatás. Nem csak a nőket, a fiatal lányokat is érinti a kérdés, sőt: az ő teljesítményüket a kamaszkori szorongások miatt méginkább befolyásolhatja a menstruáció és az azt övező tabuk Váradi Mariann, a Magyar Vöröskereszt egészségfejlesztésért felelős országos szakmai vezetője szerint. A Magyar Vöröskereszt egy 2019-es felmérésben 4350 lányt kérdezett meg, előfordult-e velük, hogy a menstruációjuk idején egészségügyi eszköz hiánya miatt kellett hiányozniuk az iskolából - minden 10. fiatal lány az “igen” mellé tette az X-et. A Magyar Vöröskereszt #lánybólnővé programjának éppen az a célja, hogy a fiatal lányok ciklikus hiányzását csökkentse, skót mintára az elmúlt tanévben ötszáz általános iskolában biztosítanak ingyenes menstruációs termékeket és edukációs programokat. Váradi szerint ez a téma rendkívül érzékeny - a fiatalok nem beszélnek róla, leginkább egy figyelmes pedagógus, iskolatárs vagy barátnő veszi észre - ezért nagyon fontos a diszkréció. Álláspontja szerint a menstruációs szabadságra minden esetben ez érvényes: a munkáltatónak nagy felelőssége van abban, hogyan kommunikálja a lehetőséget azok felé, akik már nem, vagy egyáltalán nem tudják igénybe venni, és minden más szabadsághoz hasonlóan szigorúan magánügyként kell kezelni a menstruációs szabadnapot is. Váradi szerint messze még az út addig, hogy empatikusan, és ne stigmatizálóan álljon a társadalom azokhoz a nőkhöz, akik menstruációs szabadságot vesznek igénybe. De ha sok munkáltató “beáll a sorba” és megadja a lehetőséget, néhány év múlva ténylegesen a munkahelyi kultúra része lehet a menstruációs szabadság intézménye.És így néz ki a gyakorlatbanA menstruációs szabadság érvényesítése a gyakorlatban elég egyszerűnek tűnik: a jogosultaknak - akik egyelőre csak a terézvárosi önkormányzati cégeknél dolgozók - orvosi igazolást kell szerezniük arról, hogy a menstruáció időszaka alatt erős fájdalmakat élnek át. Ezt a jogosultságot - spanyol mintára - kétévente kell felülvizsgálni, tehát nem kell minden hónapban orvoshoz menni a papírért. Soproni a javaslat elfogadása után azt mondta, a hazai törvények egyelőre nem teszik lehetővé, hogy az extra szabadnapot a polgármesteri hivatalban is bevezessék, ezért Palkovics László miniszterhez fordult.