Liz Truss új brit miniszterelnök kormányzása úgy tűnik, egy hatalmas pofára eséssel indul: kormánya 50 éve a legnagyobb adócsökkentési programot jelentette be múlt pénteken, amitől azt remélik, hogy segít majd beindítani a brit gazdaság növekedését. Egyelőre azonban annyit sikerült elérni, hogy a font árfolyama összeomlott, az ellenzék arról beszél, hogy az új kormányfő osztályharcot hirdetett a válság közepén, és még a saját képviselői sem tudnak teljes mellszélességgel kiállni a “Trussonomics” mögött. Az sem segített igazán eladni a tervet, hogy a pénzügyminisztérium nem számolta ki, a 41 milliárd fontos adócsökkentés mennyivel növelné a brit GDP-t, és nem hagyta a független költségvetési szervnek sem, hogy utánaszámoljon. Truss és társai még kitartanak, hogy a tervük működni fog, de nem kizárt, hogy az elmúlt évek leggyorsabb politikai öngyilkosságának vagyunk éppen a tanúi. Tovább a thatcheri útonLiz Truss azóta, hogy átvette a brit konzervatív párt és a kormány vezetését, arról beszélt, hogy nagyszabású gazdasági reformokat tervez, egészen pontosan át akarja szabni a brit adórendszert. Azt mondta, minden adót felül kell vizsgálni, hogy az alacsonyabb adók vezetnek a gazdasági növekedéshez, és hogy a szabad világnak erős gazdaságra van szüksége, hogy ellen tudjon tartani az erősödő autoriter erőknek, amihez pedig szintén alacsonyabb adókra van szükség. Truss tervét már előre sokan kritizálták, az ugyanis nagyon úgy hangzott, mint ami egyenesen visszavezet a Nagy-Britanniában Margaret Thatcher, Amerikában Ronald Reagan kormányzása alatt jellemző neoliberális, “trickle down” gazdaságpolitikához. Ennek az elgondolásnak a lényege az, hogy az fogja igazán felszabadítani a gazdaságban rejlő potenciált, ha a kormányok csökkentik a vállalatok és munkaadók adóterheit, mert akkor szabadabban fektetnek majd be a gazdaságban. És bár ez azt jelenti, hogy a leggazdagabb rétegek többet tarthatnak meg a bevételeikből, ennek hatása lecsorog majd az egész nemzetgazdaságban, és mindenki jobban jár. Innen a trickle-down, vagy lecsorgó gazdasáságpolitika kifejezés.A történelem viszont nagyjából igazolta, hogy ez az elv nem igazán működik, a leggazdagabbak és a vállalatok adóterheinek csökkentése annyit eredményez, hogy a több pénz áramlik a társadalom szegényebb rétegeiből a gazdagabbak felé, komolyabb élénkítő hatása, vagy bármilyen lecsorgó jóléti hatása viszont nincs. Legutóbb a London School of Economics kutatói végeztek ezzel kapcsolatban egy átfogó vizsgálatot 2020-ban, amelyben 18 fejlett nyugati gazdaság adócsökkentési programjait hasonlították össze 50 éven át. Arra jutottak, hogy a gazdagabbak és a vállalatok adóinak csökkentésének annyi hatása van, hogy a magasabb jövedelműeknek még több lesz a jövedelme, nőnek a jövedelmi egyenlőtlenségek, a munkanélküliség csökkentéséhez vagy a gazdasági növekedés pörgetéséhez viszont nem járul hozzá. A trickle-down mára amolyan szitokszó lett, még az olyan, szélsőbaloldalisággal azért nehezen vádolható politikusok is mély megvetéssel nyilatkoznak erről, mint Joe Biden amerikai elnök, aki nemrég a Twitteren azt írta, hogy elege van már a trickle-down gazdaságpolitikából, mert az sosem működött. Liz Truss és kormánya ezért vissza is utasítja általában, hogy a gazdaságpolitikai programja ilyen csomag lenne, de azt is mondta, hogy nem gondolja, hogy nem lenne fair csökkenteni a tehetősebbek adóterheit, mert aki gazdagabb, több adót fizet. De azt is mondta, hogy szerinte nem kell minden gazdaságpolitikai lépést a vagyon elosztásának szemüvegén keresztül vizsgálni, és ő hisz benne, hogy az adócsökkentés hozza el majd a brit gazdaság sikerét. A mini költségvetésAztán múlt pénteken Truss kormánya, pontosabban Kwasi Kwarteng kancellár (azaz pénzügyminiszter) bejelentette, milyen konkrét lépésekkel akarják valósággá váltani a kormányfő terveit. A Kwarteng által bejelentett csomagot csak “mini-költségvetésnek” nevezi a brit sajtó, miközben igazából annyira nem is mini.Egyes számítások szerint 1972 óta nem jelentett be ekkora adócsökkentési programot brit kormány. Még Margaret Thatcher kormányai sem csökkentettek ekkorát. A program részleteiben a következőkből áll:2023 tavaszától eltörlik a személyi jövedelemadó legfelső kulcsát, ami szerint az évi 150 ezer fontnál többet keresőknek a bevételük jövedelmük 45 százalékát kellett befizetnie a költségvetésbe. Ez a gyakorlatban a legtöbbet kereső 660 ezer brit polgárt érinti, akik átlagosan 10 ezer fonttal többet tarthatnak meg ezután évente. Az alap szja kulcsot 19 százalékra vágják. Eltörlik a társadalombiztosítási hozzájárulás nemrég bevezetett 1,25 százalékos emelését. Speciális befektetési zónákat hoznak létre, ahol még kevesebb adót kell majd fizetnie a cégeknek. Megemelik az ingatlandó küszöbértékét, ezt innentől már nem 300 ezer fontos, hanem csak 450 ezer fontos ingatlanvásárlás után kell majd befizetni, az első ingatlant vásárlóknak pedig még több kedvezményt adnak. Idén elvileg 19,5 százalékról 25 százalékra emelkedett volna a társasági adó rátája, ezt az emelést eltörlik. És végezetül eltörlik a bankárok bónuszaira bevezetett felső határt, vagyis a pénzügyi szektorban akkora bónuszokat kaphatnak a vezetők, amekkorát nem szégyellenek. Az Insititute for Fiscal Studies nevű független brit kutatóintézet számításai szerint ez az adócsökkentés 2024-ben 41 milliárd, 2026-ban pedig 45 milliárd fonttal csökkenti az állam bevételeit. 2023-ban nagyjából 27 milliárd lesz a kiesés. Mindez önmagában nem lenne gond, csak nagyon gyanús, hogy Kwarteng és csapata nem igazán számolt azzal, hogy ennek az összegnek a hiánya mit jelent majd a brit költségvetésre nézve. Ahogy annak sem, hogy pontosan milyen gazdasági hatásokat vár a csomagtól, azt ugyanis a pénzügyminisztérium bevallotta, hogy nem készített előrejelzéseket a csomag GDP-re gyakorolt hatásáról. Van egy szervezet, amelynek az lenne a dolga, hogy ilyesmiket kiszámoljon, ez az Office for Budget Responsibility, vagyis a költségvetési felelősségi iroda. Ez a brit kormányzathoz tartozó, de a kormánytól független ellenőrző intézmény, aminek az a feladata, hogy politikától függetlenük kiszámolja, az egyes gazdaságpolitikai intézkedéseknek milyen hatása lesz a költségvetésre. Truss kormánya viszont az OBR-nek nem engedte, hogy megvizsgálja a mini költségvetést, mondván, hogy nem készültek volna el időre a számítások. A hivatal majd november végén adhatja ki az adócsökkentésről szóló tanulmányát. Osztályharc és összeomlásA tervet a brit baloldal rögtön teli torokból kezdte szidni, nem is igazán meglepő módon. A Guardian számításai szerint ugyanis az adócsökkentés nagyon látványosan a leggazdagabb rétegeknek kedves: A csomag a legszegényebb brit családoknál évente 22 fonttal többet hagy, a leggazdagabbaknál viszont több, mint 9000 fontot. Éppen ezért a Munkáspárt képviselői és a baloldali sajtó lényegében arról beszélnek péntek óta, hogy a Konzervatív Párt hadat üzent a szegényebb társadalmi osztályoknak. A kicsit kevésbé harcias kritikusok azt emelik ki, hogy a gazdaság élénkítésére nem a leggazdagabbak adójának csökkentése a legjobb megoldás, mert számos közgazdasági kutatás bizonyította már, hogy míg a szegényebb családok az ilyen költségvetési támogatást inkább elköltik, ezzel pörgetve a fogyasztást és növelve a GDP-t az országban, a tehetősebbek arányosan kevesebbet költenek el és többet takarítanak meg, amitől nekik jobb lesz, a nemzetgazdaságnak nem. Ahogy az alacsonyabb társasági adó sem ösztönzi annyira a befektetéseket, mint azt a jobboldali politikusok gondolják, mert a cégek a megmaradó pénzt gyakran csak nagyobb bónuszokra vagy részvény-visszavásárlásra költik. Truss és Kwarteng számára intő jel lehet, hogy a konzervatív párt képviselői sem állnak ki olyan bátran a program mellett, mint kormánypárti képviselőktől illene. A program bejelentését nagyon visszafogott taps fogadta a parlamentben konzervatív oldaltól. A sajtónak pedig több képviselő is arról beszélt, tartanak attól, hogy milyen megítélése lesz a gazdagoknak kedvező programnak, mikor nagyon sok brit család szenved megélhetési nehézségek miatt. Az viszont nemcsak a baloldali kritikusok, de a pénzügyi elemzők és befektetők szerint is probléma, hogy ekkora adócsökkentés mellett nagyon sok hitelt kell majd az államnak fölvennie. A mini költségvetéshez nincs igazán hozzárendelve, hogy ha kiesik ennyi állami bevétel, mivel próbálja azt kipótolni. Normális esetben akár számíthatna arra a kormány, hogy ugyan kevesebb személyi jövedelemadót szed be, de ezzel megtolja a fogyasztást, és nagyobb növekedés mellett több áfát és más adót szed be. Jelen helyzetben viszont Nagy-Britanniát pontosan ugyanazok a problémák sújtják, mint egész Európát és a nyugati világot: egyre emelkedő infláció, nagyon magas energiaárak, lassuló növekedés. Az adócsökkentések ilyen helyzetben várhatóan nem hozzák be a saját költségüket, ami azt jelenti, hogy az államnak hitelből kell pénzt bevonnia. Ekkora adócsökkentés mellett akkora hitelből, ami nem igazán összeegyeztethető a pénzügyi fenntarthatóság elveivel. A már hivatkozott Institute for Fiscal Studies vezetője szerint nem kizárt, hogy a második világháború óta a harmadik legnagyobb állami eladósodásra lesz szükség. A brit államnak nagyjából akkora adósságba kell majd vernie magát, mint a 2008-as globális pénzügyi válság és a koronavírus-járvány idején. Ha mindez nem lenne elég, gazdasági elemzők attól is tartanak, hogy az adócsökkentésnek inflációnövelő hatása lesz, hiszen sokkal több elkölthető pénzt hagy a gazdaságban. A brit infláció most éppen 9,9 százalék körül áll, de minden várakozás szerint növekedni fog, a 2023-as adóvágások pedig csak fűtik ezeket a várakozásokat. Mindezek miatt a pénzügyi befektetők elég hamar kimondták az ítéletet a Trussonomics fölött: a font árfolyama meredeken zuhanni kezdett. A pénteki bejelentés hatását hétfőn lehetett először érezni a piacokon, amikor rekord alacsony szintre esett a font árfolyama a dollárhoz képest. A zuhanás kedden folytatódott, amikor egy font alig ért többet, mint egy dollár, 1 font egy ponton 1,03 dollárt ért, később ez 1,08 köré mászot. Ez 50 éves mélypontot jelent. A font árfolyama mellett a brit államkötvények kamatára is komoly hatással volt a bejelentés, a 10 éves államkötvények kamata 1,26 százalékról 4,1-re, az két éves kötvényeké 3-ról 4,3 százalékra emelkedett. Megy a tűzoltásKwasi Kwarteng hétfőn úgy reagált a nem várt piaci felfordulásra lényegében sehogy sem reagált. A BBC az utcán csípte el a minisztert, aki némán sétált az őt kérdésekkel bombázó riporter mellett Chancellor Kwasi Kwarteng declines to comment as pound hits all-time low against US dollar https://t.co/6Xn2KxVQzv pic.twitter.com/MeBY6Dn5GW— BBC Politics (@BBCPolitics) September 26, 2022 Kedden kicsit konstruktívabb volt, de nem nagyon. Igyekezett meggyőzni a londoni pénzügyi elitet, hogy szerinte igenis működni fog a nagy gazdasági terv, középtávon meg fog lódulni a növekedés, és onnantól nem lesz probléma a nagyobb eladósodás. Megígérte, hogy novemberben egy részletes tervet közöl majd a minisztériuma arról, hogy hogyan tartják csökkenő pályán a GDP arányos államadósságot.Azt is mondta, hogy nagyon szorosan együttműködik a Bank of England, a brit jegybank vezetőjével, hogy kezeljék a helyzetet. A bank of England a maga részéről azzal próbálta hűteni a piaci kedélyeket, hogy bejelentette, “nem fog hezitálni” az alapkamat emelésével, ha úgy látja, hogy erre van szükség. Legközelebb a tervek szerint amúgy novemberben lesz kamatdöntő ülése a jegybanknak. Az viszont nem biztos, hogy sikerült is meggyőzni a befektetőket, a JPMorgan közgazdásza legalábbis kedden azt nyilatkozta a Financial Times-nak, hogy nem látszik, hogy a kormány bármit is kezdeni akarna az egész probléma forrásával: magával az új gazdaságpolitikai stratégiával. Enélkül pedig nem látszik a kiút.