Az orosz invázió első napjaiban az ukrán titkosszolgálat több ezer telefonhívást rögzített Kijev környékén. Orosz katonák hívták az otthoniakat, szüleiket, feleségüket. Természetesen tilos lett volna civil telefont használniuk a fronton, de az elég fegyelmezetlen és szétesett csapatok ezt az előírást is gyakran megszegték. A felvételeket (vagy azok egy részét) az ukránok átadták a New York Timesnak. A lap két hónapig dolgozta föl az anyagot, azonosította a katonákat, hitelesítette a hívásokat. Utóbbiakat úgy érték el, hogy az elmesélt történeteket összevetették a nyilvánosan elérhető információkkal, illetve az elhangzó nevek alapján megtaláltak szereplőket a közösségi oldalakon. A Times oldalán meg is hallgathatók a hívások részletei, de a katonáknak csak a keresztnevét közlik, vagy azt sem – érthető okokból. „Nem tudjuk bevenni Kijevet”A beszélgetéseket a Nemzeti Gárda 656. ezrede, a 237. és a 331. légideszant ezred és más egységek katonái folytatták le, miközben az orosz hadsereg rémtetteinek egyik fő helyszíne, Bucsa körül állomásoztak az ukrajnai háború első heteiben.Az első bejátszott hívások arról tudósítják az otthoniakat, hogy az orosz kormány hazudik, ez nem különleges művelet, hanem háború, amelyikben az orosz hadsereg kifejezetten rosszul áll. „Nem tudjuk bevenni Kijevet. Csak falvakat foglalunk el, és kész” – mondja Alekszander.A villámháborúra készülő orosz katonák két hét után kezdenek rájönni, hogy elakadtak. „A helyzetünk szar, hogy úgy mondjam. Védekezésbe szorultunk. A támadás leállt” – meséli Szergej az anyjának. „Rengeteg ejtőernyős ment előttünk. Kibaszottul kilőtték őket” – mondta ugyanő egy barátjának.Sokat panaszkodnak taktikai hibákra és elégtelen felszerelésükre. Szintén Szergej mondja, hogy „néhány srác leszedte az ukránok védőfelszerelését, és felvette. A NATO felszerelés sokkal jobb, mint a miénk.” „A saját csapataink bombáztak minket. Azt hitték, kibaszott ukránok vagyunk”– háborog Nikita, akinek az ezredéből kilencvenen haltak meg egyetlen ukrán támadás során. Később azt mondja az anyjának, hogy az ezred 60 százaléka odaveszett már. A 331. légideszant ezred 2. zászlóaljának katonái szerint a 600 fős alegység úgy ahogy van, megsemmisült. „Mindenhol civilek holttestei”A bucsai mészárlás és az ott elkövetett tömeges nemi erőszak részleteiről azóta már sokat tudni. Putyin fake newsnak és provokációnak nevezte a híreket, de a helyszínen lévő katonák beszámoltak róla.Szergej is elmondja a barátnőjének, mi történt, amikor három civil elsétált előttük.„Elfogtuk őket, levetkőztettük őket, és átnéztük a ruházatukat. Aztán döntést kellett hozni, hogy elengedjük-e őket. Ha megtesszük, akkor elárulhatják a pozíciónkat. Úgyhogy az a döntés született, hogy le kell lőni őket az erdőben. Lelőtted őket? Persze, hogy lelőttük őket. Nem lehetett volna foglyul ejteni? Etetnünk kellett volna őket, és magunknak is alig van élelmünk.”Később az anyjának fakad ki Szergej: „A főhadiszállásunk mellett van egy erdő. Besétáltam, és hullahegyeket láttam, civil ruhában. Hegyeket. Soha nem láttam ennyi hullát ebben a kibaszott életben. Elbaszott az egész. Nem látod, hol a vége a hulláknak.” A barátnőjének azt magyarázta, hogy utasításba kapták, hogy mindenkit öljenek meg, aki szembe jön velük az utcán.Miután március végén kivonultak Bucsa térségéből az oroszok, 1100 holttestet találtak az ukrán hatóságok.„Kibaszott negatív a hangulat”– panaszkodik Andrej a csajának. „Az egyik srác kibaszottul sír, a másik öngyilkosságról beszél. Kibaszottul elegem van belőlük.” Mások a hidegre panaszkodnak, hogy fagyási sérüléseik vannak. Annyira nincs mit enniük, hogy nekiálltak levágni a lopott csirkéket és disznókat.Sokan fogadkoztak, hogy amint lehet, kilépnek a seregből. Erre jogilag akkor még elvileg lehetőségük lett volna, de a feljebbvalóik megtiltották, és börtönnel fenyegették őket. „Kilépek, a kurva életbe. Civil melót keresek. És a fiam nem lesz katona, az 100 százalék. Mondd meg neki, hogy orvos lesz belőle.”Mások azért maradtak, mert kell a pénz. Napi 53 dollárnyit kerestek a fronton, ami azon a környéken, ahonnan származnak, az átlagjövedelem háromszorosa. A családok reakciói eltérőek: volt aki szökésre biztatta partnerét, más bátorította, hogy tartson ki. Az egyik feleség kifakadt: „Nem kell a kibaszott pénzed. Csak a férjemet akarom visszakapni.”SzabadrablásAlekszander így évődik a csajával:„Kezdj el orenburgi lakásokat nézegetni!Miért?Figyelj, elmentünk abba a házba. Misával kinyitottunk egy széfet egy kulccsal. 5,2 millió rubel volt benne. (Ez mai árfolyamon kb. 40 millió forint)Rakd vissza!Nem vagyok hülye. Egy lakás ára van a zsebemben!”Sokan rácsodálkoztak, milyen jólétben élnek az ukránok (hozzájuk képest). Leginkább a nagyképernyős tévékre voltak rákattanva az orosz katonák, de a beszélgetések tanúsága szerint vittek mindent, porszívót, turmixgépet, karácsonyi égősort, szerszámokat, de még fogkefét is. A családtagok egy része örült a szerzeményeknek, de volt, aki undorodott a fosztogatástól. A Times nyomon tudott követni néhány csomagot, például Andrej ruhákat küldött az asszonynak április 4-én Belaruszból. Addigra ugyanis már összeomlott az orosz támadás, és teljesen kivonultak Kijev környékéről, át a fehérorosz határ biztonságos oldalára.Anyu, nincs itt egy fasiszta semNagyon erősek azok a részek is, amikor a fronton harcoló katonák szembesülnek az alternatív valósággal, amit Putyin propagandája az otthoniak fejébe táplál. Eduard anyja elmeséli, hogy a tévében azt látja, az orosz katonák szaunákban pihenik ki fáradalmaikat, a helyiek pedig kenyeret sütnek nekik. „Tényleg? Nincs szauna. Látnod kellene, hogy nézünk ki.”A már idézett Szergej próbálja elmagyarázni, hogy nem igaz a Kreml narratívája, miszerint a fasiszták ellen kell harcolni. De az anyja a tévének hisz, nem a fiának, aki ott van a helyszínen.„Anyu, nem láttunk egyetlen fasisztát sem itt. Ez a háború egy hibás előfeltevésen alapul. Senkinek se kell ez. Idejöttünk, és az emberek normális életet éltek. Ugyanúgy, mint Oroszországban. És most pincékben kell élniük. A néninek, aki mellettünk lakott, le kellett költöznie a pincébe. El tudod képzelni?Szerjózsa, nem lehet ennyire egyoldalúan látni ezt. Azt megértem, hogy félelmetes ott és rosszul érzed magad.Mi köze ennek a félelemhez? Mind ugyanazt gondoljuk: erre a háborúra semmi szükség nem volt.”(A cím feletti képen egy Bucsa melletti erdőben talált sírgödrök láthatók, AFP)