„Régi vita zárult le, ami arról szólt, honnan közelítsük meg a szociális gondoskodás folyamatát. A kommunizmus öröksége volt még az a szemléletmód, hogy a szociális problémákat az állam oldja meg, ez persze álságos és tarthatatlan volt. Ha viszont gondoskodásról beszélünk, az ott kezdődik, hogy a szociális problémát oldja meg az egyén és a család, ha erre nem képesek, segítsen a helyi közösség, és csak ez után lépjen be az önkormányzat, vagy az állam” - mondta Fülöp Attila, a Belügyminisztérium államtitkára a Máltai Szeretetszolgálat magazinjának, amikor megkérdezték tőle, miért nevezték át „szociális ügyekről” „gondoskodáspolitikára” az általa irányított területet.Válaszában tehát nem a kedd éjjel megjelent törvénymódosításra utalt, de tartalmilag azt foglalta össze. A kormány átírná a szociális törvény elejét, ami mostanáig az állam és az önkormányzat felelősségeként határozta meg a szociális ellátás biztosítását. Az új változat ehhez képest sorra venné, kinek, mekkora felelőssége van a szociális biztonság garantálásában. Ebben a sorban az állam az utolsó, és csak akkor kell belépnie, ha az egyházi szervezetek kudarcot vallottak. A javaslat szerint az egyéné a legnagyobb felelősség, összhangban Fülöp nyilatkozatával.Az állam az elmúlt években számos szociális intézményt adott át egyházi szervezeteknek, többek közt épp a Máltai Szeretetszolgálatnak.Fülöp szerint az egész ellátórendszer 50 százalékáét felelnek az egyházak, a gyermekvédelemben ez 75 százalék, azon belül a nevelőszülői területen pedig majdnem 100 százalék. Az államaitkár azt mondta, „ez nem azt jelenti, hogy az állam kivonul erről a területről, vagy másra ruházza a kötelezettségeit, hanem arról, hogy a gondoskodást nyújtó intézmények működtetését olyan szervezetekre bízza, amelyek ezt akarják, értik és tudják is”.