„Ez a kormány nem tudja működtetni se az oktatást, se az egészségügyet. Mi éltessen minket, ha nem a remény, hogy egyszer vége lesz ennek?” - kérdezte egy férfi nem sokkal négy óra után a Kálvin téren, ahol az október 23-i oktatási tüntetésre gyülekeztek. Ott állt az oldalán nyugdíjhoz közelítő, pedagógus felesége, aki elmondása szerint egész életében csak azért tudott szívből tanítani, mert a családban „erős volt a kassza”. A szolidaritás vitte utcára vasárnap, mert tudja, hogy ha egy háztartásban „neadjisten mindketten tanárok”, képtelenség normálisan megélni.Hónapok óta egymást érik az élőláncok, sztrájkok, polgári engedetlenségek, tüntetések az országban. Kitartóan ismételgetik tanárok, szülők és diákok, hogy romokban hever az oktatás, sorolják a pedagógushiányból, a központosított rendszerből, a túlterheltségből, az elavult tananyagból fakadó problémákat. Az elmúlt 12 évben talán nem is volt olyan ügy, ami ilyen tartósan ekkora tömeget mozgatott volna meg.De mi fűti őket?A Kálvin tértől a Műegyetemig tartó vonulás során próbáltam megfejteni, honnan jön a lendület, amikor legjobb esetben homályos béremelési ígéretekkel, de többnyire inkább brüsszelezéssel, baloldalazással és fenyegető levelekkel reagálnak a követeléseikre.Mint kiderült, részben pont innen.„Szerintem a kirúgások miatt ekkora a kitartás” - válaszolta több diák is, köztük egy lány a Kölcsey Ferenc Gimnáziumból, ahonnan öt tanárt bocsátottak el polgári engedetlenség miatt. Arra számít, hogy egy ideig még tartani fog a tiltakozássorozat, egy retöbben lesznek, de „ha durva dolog nem történik”, nemsokára vége lesz.Egy fiú arról beszélt, a tiltakozásoknak köszönhető, hogy a kölcseys kirúgás óta senki mást nem távolítottak el. „Nem akarnak olajat önteni a tűzre.” Eredménynek látja azt is, hogy egyre többen hallanak a témáról, „valamiféle nyomásgyakorlást azért jelent ez a kormányra”.Ezen kívül nincsenek illúziói. Szerinte sokan „feszültségleadásból” mennek ki újra meg újra, mert így azt érezhetik, tesznek valamit, még ha nincs is igazán kézzelfogható eredménye. „Amíg ilyen békések vagyunk, nem lesz semmi.”A többi beszélgetésből sem az rajzolódott ki, hogy vak hit vagy irreális remények miatt gyűltek volna össze több tízezren Budapesten, három héten belül már másodszor.Többek szerint nem a remény, hanem az elkeseredettség hajtja őket.„Egyre rosszabb minden, egyre többen lesznek. Akkora már az elkeseredettség, hogy mást nem lehet csinálni” - mondta egy szülő, akinek iskolába jár a gyereke. Egy másik nő - aki pedagógus rokonára is gondolt, amikor utcára vonult -, úgy látja, nincs már vesztenivalójuk, se a tanároknak, se a diákoknak. „Minden szegmensben ez van, csak épp az oktatás volt képes ezt kiváltani.”Egy egyetemista azért ment ki, hogy minél többen láthassák, „nem két iskoláról van szó”, egy óvónő pedig azokért a fiatal kollégáiért is tüntetett, akik kénytelenek voltak elköltözni Budapestről a megfizethetetlen albérletek miatt. „Nincs perspektíva.”Érzik a támogatástA kormány reakciói, a végső elkeseredettség és a „már úgyis mindegy” állapota mellett a tüntetők kapnak is valamit ettől a tiltakozássorozattól: az összetartozás, a szolidaritás érzését.Erről beszéltek a héten a tiltakozó érdi gyógypedagógusok, amikor azt mondták, érzésük szerint közelebb kerültek a szülőkhöz, egyre többen elismerik a munkájukat. Ezt mondta Orbán Viktor egykori iskolájának tanára is a múlt heti élőláncon: nincs más eszköz, mint szolidaritást ébreszteni a társadalomban, márpedig a többség szerinte szimpatizál velük.Szintén erre utalt vasárnap az a diáklány, aki megértően beszélt az órára szinte üvöltve érkező tanáráról. „Olyan ideg van a suliban, hogy hihetetlen. Mindenki ideges. És megértem, hogy üvölt, nagyon szar neki.”Ezt próbálták erősíteni a színpadról is, ahol tanárok és diákok mellett egy sor szakszervezet vezetője felszólalt - cserébe az ideálisnál hosszabbra nyújtva a rendezvényt. A fő üzenet: engedetlenkedjetek, sztrájkoljatok minél többen, mert több ezer embert nem rúghatnak ki.„Azt várják, hogy hazamenjünk, ezért kell folytatni” - mondta egy tüntető az egyik koncert közben. Csütörtökre ismét országos sztrájkot és élőláncot, november 26-ra pedig tüntetést hirdettek.Egyetlen politikus fért fel a színpadraVolt, aki a hatékonyabb szervezést hiányolta: érti persze az ellenzéki pártok távolmaradását-távoltartását, de szerinte előbb-utóbb muszáj lenne valakinek összefognia a tömeget.Ellenzéki politikusok közül többeket látni lehetett a tömegben, voltak MSZP-s dzsekis aktivisták, Dobrev Klára megjelenéséről pedig sajtóközleményben tudósított a pártja. A felszólalók közé viszont csak Karácsony Gergely fért be, mint a színpadon elhangozott, „a forradalmi főváros képviseletében”.Eredetileg a főváros tartott volna 56-os megemlékezést a Műegyetemnél, de végül odaadták a teret a tüntetésnek, és nem is szerveztek saját megmozdulást. Karácsony arról beszélt, főpolgármesterként, apaként és férjként is ki kell állnia az oktatás mellett, és azért ment fel a színpadra, hogy átadja azoknak, „akik itt és most sokkal fontosabbak”.Orbán inkább zárt körben beszélt ZalaegerszegenA Fidesz egyáltalán nem tartott megemlékezést Budapesten, a kormányból csak Gulyás Gergely mondott beszédet napközben, épp a Műegyetemen.„Zalaegerszegig menekültek” - mondta Schermann Fruzsina, az ADOM diákmozgalom elnöke arra utalva, hogy Orbán Viktor a régen megszokott budapesti nagygyűlés helyett a fővárostól távoli megyeszékhelyen, zárt körben mondott beszédet.A miniszterelnök ezt úgy tálalta, hogy a „bennünket, vidékieket” lesajnáló baloldaliak szerint nem méltó Zalaegerszegen ünnepelni, nem értik, hogy Budapest nem azonos az országgal, nem értik, hogy 1956 egy egész nemzet forradalma volt. Válaszul a budapesti tüntetésen többször bemondták, hogy az elmúlt hetekben több mint 60 városban, 40 tankerületben voltak tiltakozások (vasárnap éppen Békéscsabán is).Akár a tüntetés miatt vonult vidékre Orbán, akár nem, a diákok, tanárok, szülők és támogatóik több tízezres tömege elérte, hogy az idei október 23-a róluk szóljon.A tüntetésről és a beszédekről szóló tudósítósunk itt olvasható.