Radikálisan felforgatta a világ vezető technológiai cégeinek életét a Biden-kormány október eleji döntése, amikor rendkívül drasztikus korlátozásokat vezettek be a kínai technológiai szektorral szemben. A szigorítások lehetséges következményeiről egyelőre csak találgatások vannak, de abban teljes az egyetértés, hogy váratlan és nagyon jelentős beavatkozásról van szó.Az amerikaiak a legmodernebb technológiai projektekhez, így a mesterséges intelligencia fejlesztéséhez és a hadiiparhoz is nélkülözhetetlen chipgyártás terén vezettek be szigorú exportkorlátozásokat, és mivel az összes, ma jelentősnek és előremutatónak számító ipari területen kiemelt szerep jut a chipeknek, a hatás egészen biztosan tovább fog gyűrűzni Kínában az elektromos autógyártástól a szuperszámítógépek gyártásáig számos szektorra. A bevezetett amerikai korlátozások mértékét látva számos elemző írt a technológiai-gazdasági háború kitöréséről, és azt is többen megjegyezték, hogy ugyan Donald Trump kormánya kifejezetten kemény szavakkal beszélt Kínáról, és védővámokat is kivetett, de azoknak az intézkedéseknek a léptéke eltörpül a Biden-féle beavatkozás mellett. Ezt a különbséget volt, aki úgy írta le, hogy míg a Trump-féle megközelítés alapvetően protekcionista volt, és a hazai cégeket akarta versenyelőnybe hozni az amerikai piacon, addig az idei szigorítások kifejezetten a kínai csúcstechnológia vállalatai ellen irányulnak, és ezt az amerikai tisztviselők nem is nagyon tagadják. A konkrét korlátozásokról számos cikk született már, magyarul a Qubiton is lehet róluk olvasni, de a lényegük röviden, hogy Washington megtiltotta az amerikai vállalatoknak, hogy többek között AI-fejlesztéshez szükséges, csúcstechnológiájú chipeket exportáljanak, illetve e chipek előállításához szükséges alkatrészeket adjanak el Kínába. Megkönnyítette, hogy kínai vállalatokat teljesen kizárjanak az amerikai exportpiacról. Erre eddig is volt lehetőség, de most lassabb jóváhagyási procedúra nélkül is meg lehet ezt tenni. Megtiltotta, hogy amerikai állampolgárok külön engedély nélkül segítsék chipgyártással foglalkozó kínai üzemek munkáját. Az új korlátozásoknak rövid távon drámai hatása lett: a világ vezető chipbeszállítói gyakorlatilag azonnal felfüggesztettek minden tranzakciót Kínával. Az olyan jelentős amerikai vállalatok, mint a Lam Research vagy a KLA esetében ez kevésbé meglepő, de például a csúcstechnológiájú chipgyártás terén megkerülhetetlen holland ASML is közölte amerikai munkavállalóival, hogy átmenetileg ne foglalkozzanak kínai ügyfelekkel. Az igazi kérdés az, hogy közép- és hosszú távon mivel jár mindez. A Financial Times iparági forrásai szerint több nemzetközi vállalat csak átmenetileg döntött a felfüggesztésről, amíg a jogászaik kielemzik, pontosan hogyan is működnek a szankciók. Addig annyi biztos, hogy a világ legjelentősebb chipgyártó vállalatai jelenleg se eszközöket, se szaktudást nem biztosítanak kínai gyártók számára. Lesz hatásuk a szakemberekkel kapcsolatos korlátozásoknak is: a Wall Street Journal összeállítása szerint a 16 tőzsdén jegyzett kínai chipgyártó vállalatban összesen 43 amerikai állampolgár dolgozik vezető beosztásban, szinte mindannyian több évnyi amerikai munkatapasztalat után vállaltak jól fizető állást Kínában. Jogászok szerint az új szabályok értelmében mindannyiuknak döntést kell hozniuk, hogy az állampolgárságukat (illetve egyes esetekben az amerikai tartózkodási engedélyüket) vagy pedig a munkájukat választják. A felsővezetők mellett bőven vannak alacsonyabb beosztásban dolgozó informatikusok és mérnökök is, akik hamarosan szintén hátrahagyhatják kínai munkahelyüket. Az exportkorlátozás bevezetésekor Washingtonban gondoltak azokra a külföldi cégekre, melyeknek Kínában van üzemük: ők az Egyesült Államok kormányától kérhetnek engedélyt, hogy egy évig továbbra is kaphassanak amerikai eszközöket. Tajvani és dél-koreai vállalatok is éltek ezzel a lehetőséggel a brit lap információi szerint. Az amerikai kormány lépéséről közölt elemzésében Gregory C. Allen, a Center for Strategic and International Studies washingtoni thinktank AI-részlegének vezetője arról írt, hogy a Biden-kormány a félvezető-termelési lánc négy kulcsfontosságú pontján indított támadást:meg akarják fojtani a kínai AI-ipart azzal, hogy megakadályoznák a hozzáférést a csúcstechnológiájú AI-chipekhez; megakadályoznák, hogy Kína otthon tervezhessen AI-chipeket azzal, hogy korlátozzák az amerikai tervező szoftverekhez való hozzáférést; megakadályoznák, hogy Kína otthon építhessen csúcskategóriás chipeket azzal, hogy korlátozzák a hozzáférést a félvezetőgyártáshoz szükséges amerikai termékekhez; és azt is, hogy Kína otthon állítson elő félvezetőgyártáshoz szükséges eszközöket, azzal, hogy korlátozzák az ehhez szükséges amerikai alkatrészek exportját. „Ezek az intézkedések példátlan mértékű amerikai kormányzati beavatkozást jelentenek, melyek célja nemcsak a gócpontok fölötti ellenőrzés megtartása, de egyben egy új amerikai irány kezdetét is jelentik, melynek célja, hogy aktívan elfojtsák a kínai technológiai ipar jelentős részét, azért, hogy kinyírják azt” – írja Allen. Az egyik legérdekesebb kérdés, hogy minderre miért most került sor. Az Egyesült Államok és Kína között legalább egy évtizede zajló, meglehetősen nyílt geopolitikai rivalizálás kontextust ad a történtekhez, de ez mégis olyan léptékű beavatkozás, melynek mostani bevetése nem tűnik magától értetődőnek. Ezzel a kérdéssel foglalkozik oldalán a közgazdász Noah Smith is, aki szerint az amerikaiak azért dobhatták be ezt a gigászi fegyvert, mert azt láthatták, hogy ha most nem élesítik, egyszerűen kifutnak az időből. Hszi Csin-ping prioritássá tette, hogy Kínának önellátóvá kell válnia, és ez minden szektorra kiterjed, az élelmiszeripartól a chipgyártásig. Az importadatokból látni, hogy bár Kína az elmúlt évtizedben nagy utat tett meg, hogy a világ ócska, eldobható kütyűinek gyártója helyett magas hozzáadott értékű, fejlett technológiájú eszközök előállítója legyen, pont az amúgy kulcsfontosságú chipek terén még jelentős mértékben behozatalra szorul. Az elmúlt néhány évben döbbenetes összegek mozdultak meg Kínában, hogy saját lábán megálló, erős chipipart teremtsenek meg, és voltak ugyan sztorik korrupcióról és eszetlen pénzköltésről, de a beszámolók szerint voltak átütő sikerek is. Persze Kína esetében mindig fogós kérdés, hogy mit lehet elhinni a hivatalos beszámolókból és adatokból, de a jelek arra utaltak, hogy tényleg történnek érdemi fejlesztések a chipgyártás terén. Smith szerint ez lehetett az oka annak, hogy az amerikai kormány bevetette a fegyvert, amelyről korábban inkább csak azt lehetett elképzelni, hogy maximum akkor élesítik, ha mondjuk Kína Tajvan megtámadásával fenyegetőzne. De minden fegyvernek van szavatossága, és Smith szerint elképzelhető, hogy az amerikai kormány olyan információkhoz jutott, melyek alapján most volt még bármiféle gyakorlati haszna bevezetni az exportkorlátozást. A többi elemzőhöz hasonlóan ő is azt hangsúlyozza, hogy elsősorban nem is a konkrét, már létező chipek exporttilalma fájhat a kínai techszektornak, hanem az előállításukhoz szükséges eszközök, illetve a szakértelem hiánya. De hogy az amerikai korlátozások mekkora fennakadást fognak okozni, vagy például mennyire tudják ezeket a kínai cégek esetleg kijátszani külföldi vállalatok segítségével, ezek mind olyan kérdések, melyekre egyelőre nem lehet válaszolni. Smith szerint az október elején bejelentett exportkorlátozás visszatérést jelent a hidegháborús gazdasági stratégiához, és ez üzenet a világ összes nagy cége számára. Ráadásul mivel a kínai techipar egyre inkább prioritásként fogja kezelni, hogy a saját maga számára állítsa elő a szükséges technológiákat, könnyen elképzelhető egy olyan forgatókönyv is, amikor nemzetbiztonsági okokból olyan országok vállalatainak csúcstechnológiáját sem fogják nagy tételben berendelni, melyek esetében amúgy nem áll fenn semmiféle korlátozás. A hidegháborús analógiához nyúltak azok az elemzők is, akik szerint az amerikai korlátozás Kína Szputynik-pillanatát hozhatja el, és a gyártók kreatív mérnöki megoldásokkal kezdhetnek kísérletezni, melyek nem biztos, hogy kereskedelmileg is sikeresek lesznek, de új irányokat adhat a kínai chipgyártásnak, amibe ezentúl még több állami forrás áramolhat. A Reutersnek nyilatkozó elemzők szerint Kína négy-öt évvel lehet elmaradva a csúcstechnológiás chipgyártás terén, és a mostani exportkorlátozás révén ez a különbség minimum fenn is maradhat. Azt, hogy kreatív megoldásokkal, például a nem szankcionált régebbi nyugati technológia felhasználásával a kínai mérnökök sikereket érjenek el a chipfejlesztés terén, nem zárná ki senki, ugyanakkor nehezebb elképzelni, hogy ezt tömegtermelésre alkalmas léptékben, kereskedelmi alapon is meg tudják tenni, így pedig egy rendkívül értékes globális piacról szorulhatnak ki. Érdemes kitérni arra is, hogy Washington lépésének következményét alighanem sok helyen érezni fogják: a chipgyártáshoz csúcstechnológiájú eszközöket gyártó vállalatok számára komoly piac volt a kínai, és amerikai cégek jelentős, százmillió dollárokban mérhető bevételektől eshetnek el. Illeszkedik az új amerikai stratégiába Az exportkorlátozással kapcsolatban számos elemző kitért arra is, hogy a lépés időzítése meglepetést kelthetett, tartalma azonban nem feltétlen: Washingtonban egy ideje elég nyíltan kommunikálják mind republikánus, mind demokrata politikusok, hogy alapvető változásra van szükség a Kínával szembeni külpolitikai hozzáállásban. A visszatérő érvek egyike, hogy az USA túl sokáig pusztán gazdasági-piaci szempontok mentén szemlélte a kínai felemelkedést, és nem vetettek számot azzal, hogy egy geopolitikai-katonai fenyegetést is magában rejtő rivális erősödik a szemük láttára. Ráadásul szerintük sokszor éppen annak köszönhetően, hogy a kínai állam korlátozás nélkül hozzáférhetett a nyugati technológiákhoz és piacokhoz, miközben a kínai piacokra való belépést rendkívül megnehezítették a nyugati szereplők számára. Ezt a felfogásbeli váltást jelezheti az amerikai kormány új nemzetbiztonsági stratégiája is. A 48 oldalas dokumentumban szó esik Oroszországról is az Ukrajna ellen indított háború miatt, de világos, hogy Washington alapvetően hanyatló, jelentőségéből veszítő hatalomként tekint az oroszokra. Más a helyzet viszont Kínával, amelyre kiemelt fókusz jut a szövegben, és Jake Sullivan, Joe Biden nemzetbiztonsági tanácsadója is arról beszélt nemrég a stratégiával kapcsolatban, hogy a poszthidegháborús időszaknak egyértelműen vége, a következő időszak ismét a nagyhatalmak versengéséről szólhat.Sullivan amúgy még szeptemberben, az exportkorlátozás bejelentése és az új stratégia bemutatása előtt arról beszélt egy konferencián, hogy a következő évtizedben lesznek technológiát, melyeknek kiemelt szerepük lesz, és nemzetbiztonsági cél, hogy ezekben az USA megőrizze vezető szerepét. Elsőre visszafogott válaszokAz amerikai bejelentés léptékéhez képest a kínai reakciók az első héten meglehetősen visszafogottak voltak, ami vélhetően összefüggött a pártkongresszussal, olyankor eleve erősen korlátos, hogy mi kerülhet szóba a kínai közbeszédben. Mindenesetre a ChinaTalk sajtófigyelője összeszedte, mi minden merült fel az exportkorlátozással kapcsolatban, és látni, hogy a párttisztviselők elsősorban a Biden-kormánynak azt az érvét támadják, mely szerint nemzetbiztonsági okokból lenne szükség a technológiai korlátozásokra. Látni azt is, hogy a kínai megszólalók az amerikai döntés globális gazdaságra gyakorolt hatásától tartanak, és nem az került előtérbe, hogy milyen következményei lehetnek ennek Kínában.Ugyanakkor a ChinaTalk szerzője emlékeztet rá, hogy a kezdeti visszafogott reakció egyáltalán nem jelenti, hogy ez maradna a végső álláspont, csak általában időbe telik, mire a megfelelő üzenet és a válaszlépések végigmennek a kínai államigazgatáson.Azt is lehet tudni, hogy a háttérben már zajlik a munka: a Bloomberg csütörtöki értesülése szerint a kínai technológiai minisztérium válságtalálkozón fogadta a kínai félvezetőgyártó cégek képviselőit, hogy felmérjék, mekkora károkat okoznak az amerikai korlátozások. A találkozón állítólag több kínai cég képviselője is arról beszélt, hogy az amerikai döntés súlyos csapást jelent a szektorukra, illetve a kínai állam törekvésére, hogy függetlenítsék gazdaságukat az amerikai technológiától.Az ismert Kína-szakértő, Bill Bishop hírlevelében írt arról, hogy a Biden-kormány lépése masszív eszkalációt jelent az amerikai–kínai geopolitikai rivalizálásban, szerinte sokan alulbecsülik, hogy ez a lépés mennyire jelentős, nemcsak a technológiai ellátási láncok és a jövőbeli fejlesztések, de általában az amerikai–kínai viszony alakulásában is.