Amikor bekerült a színészek közé, azt érezte, lábujjhegyen kell járnia az angyalok között, mert neki patája van, ami kopog: Mucsi Zoltánnal soha nem éreztettek ilyesmit a kollégái, mégis magára vette ezt a terhet. Már nem hisz abban, hogy a színházzal meg lehet változtatni a világot, de ettől még lehet hatása a közönségre.