Az utolsó lövés előtt már az országos rekord járt Bucsiás Mátyás fejében. Aradon úgy számolt, egy tízessel új csúcsot érhet el. Izgult, de igyekezett félretenni a matekot, és arra figyelni, amit annyiszor begyakorolt. A tízes meglett, az 584 pontos eredményről viszont kiderült, hogy „csupán” rekordbeállítást jelent. A fiatal sportlövő ezt a beszélgetésünk elején rögtön pontosítja. Különösen biztatónak érzi, hogy azóta az edzéseken is jobban mennek a lövései. Az élesdi fiatalember teljes neve Bucsiás Levente Mátyás. Bár a sajtóban sokszor Leventeként szerepel, ő jobban szereti, ha Mátyásnak szólítják. A Nagyváradi Egyetem SK versenyzője Vasile Leț és Adriana Floruța irányításával készül, legjobb nemzetközi eredményeit a tízméteres légpisztolyos számban érte el, de a huszonöt méteres gyorstüzelő pisztollyal is versenyez. Mindkettő olimpiai szám, így a céljához több út is vezethet. A fegyverek iránti érdeklődése jóval korábban kezdődött. Gyerekként játékpisztolyokkal és számítógépes lövöldözős játékokkal töltötte az idejét, a céllövöldéket is szívesen kipróbálta. Amikor édesapja először elvitte a váradi klubhoz, egy Slavia légpuskával lőhetett. Rögtön megtetszett neki a sportág, az első igazi fegyverélményére ma is lelkesen emlékszik. A kezdetek óta tizenegy év telt el, közben a pisztoly mellett kötött ki. Ezek az évek a család naptárát is átírták. Iskolásként előfordult, hogy a tanórák és a különórák után már hazamenni sem maradt ideje. Édesapja bevitte az ebédet az iskolába, Matyi gyorsan megevett mindent, aztán indultak Váradra. Amíg ő a lőállásban gyakorolt, apja bevásárolt, elintézte a dolgait, majd várta, hogy a kétórás edzés végén hazavigye. Ha édesanyja hozta, ugyanígy az edzéshez igazította a programját. Nyolc éven át többnyire az apjával ingázott, jogosítványa megszerzése után már maga ült a volánhoz. Kívülről kevés látszik a lőtéren végzett munkából. Felemeli a pisztolyt, céloz, elsüti, majd kezdődik minden elölről. Közben a lábtartástól a markolat fogásán át a légzésig rengeteg apróságot kell összehangolnia. Edzői arra is rendszeresen figyelmeztetik, hogy elsütés után se engedje le rögtön a fegyvert. A kitartott mozdulat segít észrevenni a hibát, és rögzíteni azt, ami jól sikerült. Edzésenként általában hetven és száz közötti lövést ad le. Olykor az elsütést, máskor a kéz helyzetét csiszolja, más napokon pontokra lő. A tornának is megvan a szerepe, a karnak bírnia kell a terhelést, a törzs izmai pedig a biztos testtartást segítik. Mátyás mégis úgy érzi, az elmúlt évben leginkább fejben fejlődött. Korábban egy rangosabb versenyen annyira izgult, hogy remegett a keze. Amint felemelte a pisztolyt, már sorjáztak is benne a kételyek, vajon jól fogja-e, megfelelően áll-e, minden a helyén van-e. A sok ellenőrző gondolat végül éppen azt a nyugalmat bontotta meg, amelyre a pontos lövéshez szüksége lett volna. Sportpszichológus segítségét is igénybe vette, és a nemzetközi versenyeken szerzett tapasztalat szintén sokat adott neki. Ma is izgul, de egyre jobban kézben tartja magát. Azt is megtanulta, hogy egy rossz kezdés után még vissza lehet kapaszkodni. Arra már komoly eredmények emlékeztetik, hogy van keresnivalója a nemzetközi mezőnyben. A 2024-es győri junior Európa-bajnokságon légpisztolyban a csapatversenyben és a triók küzdelmében is ezüstérmet nyert, ugyanabban az évben pedig Peru fővárosában, Limában junior-világbajnoki második lett a román csapattal, Luca Joldea és Constantin-Daniel Feraru társaságában. Tavaly Eszéken újabb csapatérem, ezúttal Eb-bronz következett, egyéniben pedig a nyolcadik helyen végzett. Amikor a nemzetközi mezőny legjobbjaihoz fűződő viszonyáról kérdezem, meglepő módon egy focista, Ibrahimovic jut eszébe. A svéd szupersztár rendíthetetlen önbizalmát, a saját képességeibe vetett hitét tartja példaértékűnek. Ő is sok munkát fektet a felkészülésbe, ezért nem szeretné eleve jobbnak tekinteni az ellenfeleit. A lövészetben sok múlik a napi formán, egyetlen verseny eredménye nem állít fel örök sorrendet. A lőállásba azzal a meggyőződéssel akar odaállni, hogy bárkit legyőzhet. Bucsiás Mátyás jelenleg Élesdenél, értékesítési ügynökként dolgozik, és a munkája mellett jár be edzeni Váradra. Gyerekkora óta szeretne rendőr lenni, és a határőri pálya is vonzza. A fizikai felvételi követelményeinek teljesítéséhez azonban még fejlődnie kell, különösen az ugrásokban. Saját fizikai felkészültségéről öniróniával beszél, de bízik benne, hogy kellő munkával ezen a téren is előrébb léphet. A sportban közben már a 2028-as Los Angeles-i olimpiát is megcélozná, a 2032-es brisbane-i játékokról pedig végképp nem mondana le. Tudja, hogy a pontosabb lövések mellett önmagát is jobban meg kell ismernie. „Mindig lehet többet tenni. Én megteszem a tőlem telhetőt, amit az időm is enged.”