A csillebérci üdülőtelepen a zsidótörvények értelmében csak osztatlan közös tulajdont lehetett nyilvántartásba venni, máig ez a status quo. Az eredeti tulajdonosok többsége vagy odaveszett a háború alatt, vagy alijázott, de nem csak ez az oka annak, hogy az elbájoló hangulat és a megfizethető ingatlanárak ellenére foghíjas a telep. Újabban vállalkozó kedvű kisgyerekes családok és művészek fedezték fel maguknak a telepet, a közműproblémákra és a rendezetlen tulajdoni viszonyokra viszont nehezen születik, vagy egyáltalán nincs is megoldás.