Egy európai nagyváros egyébként rendezett utcáin vagyunk, és amerre csak a szem ellát, színes bőrű, láthatóan boldog fiatalok vonulnak, óriási tömegben. A levegő sűrű a sufni-tuning grilleken sülő kecske-, hal- és csirkehús illatától, valamint a vastag felhőkben felszálló marihuánafüsttől. És remeg. Ez utóbbi jelenség a több tízezer wattot felvonultató hangfal-hegyeknek, a sound-systemek földöntúli hangerejének köszönhető. Remeg az élő hús is rendesen, úgy tűnik, a karib közösség fiatal tagjai közül nem sokan szenvednek testkép-zavarban. Tündöklő jelmezek, csillámpor és gyöngyök, testet alig takaró, szuggesztív öltözékek. A standardnak kikiáltott beach body nem előfeltétel, sőt. Súlyos basszusok vezetik a mozgást, szól a soca, a reaggeton, a dancehall és a jungle, vérbő, illetlen táncban az egész utca, rázzák a twerket, úton útfélen megy a daggering. Szóval a kontinens legnagyobb utcai fesztiválja még mindig egyetlen óriási, fergeteges, féktelen B.U.L.I., csupa nagybetűvel.